2018.12.18. Börzsöny

Téli túra a Börzsönyben - Diósjenõ - Csehvár - Nyír-rét - Hubertusz-tisztás - Csóványos - Foltán-kereszt - Lóégés - Verebes-kaszáló - Diósjenõ útvonalon + egy kis kesztyûteszt

Megtett út: ~17,5km; ~ +/-700m szint

Bejárt útvonal letölthatõ Tracklogja

Nehézségi szint: nem nehéz

Napló:

Elõzményként annyit, hogy Ádám kérésére elõzõ hétre volt két fix idõpont, de mindkettõn vacak idõ volt, így toltuk az indulási idõpontot, + az idõpont kiválasztást az idõjárás mellett még a szokásos év végi "hajrá" is nehezítette, így 18-án már nem tudtunk Ádámra várni, és elindultunk (bocsi Ádám). Az idõjárás biztató volt: -10 fokos minimummal, pára és Napsütés elõrejelzéssel. Célpont kiválasztása: volt egy alternatív javaslatom az õsszel vonatozással lerövidített túra befejezésére, melyet a hó miatt változtattunk Csóványosra (ott azért csak több hó lehet címen). Mikor végül rögzítjük, hogy Csóványos, mindjárt be is ugrik az iskolaidõszak, meg a kedvelt verselemzések az igazán kedvelt Ildi nénivel: év elején Csóványos , év végén (most) Csóványos ... vedd már észre Sinka fiam, "keretes szerkezetû ..." Azta és tényleg, de, hogy miért is alakult így, azt már utólag senki ki nem találná, csak aki pontosan ismeri a részleteket.
6:00-ra beszéltük meg a találkozót nálunk, melyre csak 5 percet tett rá Barna, mert az M2 felújításnál benézte a lehajtót, és tovább kellett mennie gépészkedni kicsit a visszafordulással a nagy forgalom miatt. Egész gyorsan Diósjanõre érünk, út közben duma + megnézhetem én is, hogyan válik szinte használhatatlanná egy fizetõs navigációs alkalmazás. 7:30 körül érünk a diósjenõi erdei szabadidõpark parkolójához. Szerencsére nincs tömeg, a hõmérséklet -10 fok (ez bejött). Kaja + öltözés után 7:50 körül indulunk el. A hideg miatt jól jön a téli kesztyû, igaz rajtam az sem igazán segít. Apropó kesztyû, pár gondolatot beszúrok a napló végére a téli kesztyûk (nem véletlen a többes szám) kapcsán. A Zöld, Piros X jelzésen indulunk el felfelé, de a hadiútnál végül a Piros X jelzést választjuk (lefelé majd jövünk a zöldön). A Piros X-en csak két nyom van elõttünk a hóban. Kellemesen emelkedünk, egy szakaszon vadregényes bozótos nõtte be az utat. Nem kerüljük ki, fõ a változatosság. Ugyan már máskor is voltunk a Csehvárnál, de azért megnézzük. Klassz a kilátás, megérte a kis kitérõt. Az eddigi mozgás eredményeként + az enyhülõ hõmérsékletnek köszönhetõen kezd beindulni a keringés a kezemben is. Rövid nézelõdés után irány Zöld jelzés. Gál-rét után a megszokott patak átkelés (fényképezéssel). Az idõ sejtelmes. Hol kisüt, hol felhõk takarják el a Napot, de ez is hozzá tartozik a téli kirándulás hangulatához. Az út kellemesen emelkedik, a Cigányvár után kellemes sétába vált. A Három-hárs-nyeregnél végül döntünk, hogy nem a már sokszor végigjárt Zöld jelzésen megyünk tovább, hanem a Kék négyszög jelzésen megyünk tovább. Az út szinte alig emelkedik. Egy autónyomon kívül érintetlen a táj a múlt heti havazás óta. Ha nem lenne kilátás a Csóványosról, már ezért megérte feljönni. Az autónyomnak köszönhetõen nem kell a ~15cm-es havat taposni. A múlt héten kezembe akadt a Hip Hop Boyz - 3 CD-je, és az út ezen részén valamiért folyamatosan visszatér gondolataim közé A Hegyekbe Fönn címû szám. Ez már a vég, nem is tudom csak úgy kitörölni, de szerencsére a Nyír-rét segít. A Nyír-rét panorámája elbûvöl minket, na itt sok idõt eltöltünk (nem véletlen a nap végén GPS-rõl olvasott állásidõ adat, ami a túra során közel azonos a mozgásidõvel). A képek és a video nem is tudja ezt visszaadni. Barna bedobja, hogy együnk itt. én lebeszélem (melyet késõbb jól meg is bánok). Tovább sétálunk az egykori Nyír-réti kisvasút nyomvonalán, elhagyva a Kék négyszög jelzést, és a Kemence-patak keresztezése után az erdészeti úton kapaszkodunk fel a Hubertusz-tisztás irányába. Az úton ~20cm érintetlen hó + megszaporodnak a szintvonalak is. Nem olyan könnyû, mint a letaposott nyom, de azért még elviselhetõ. Felérve a Sváb Sándor emléktáblához, meg kordul az én gyomrom is, de végül a Csóványos közelsége miatt inkább a csúcsra halasszuk az ebédet. Nyom hiányában elsõre rossz irányba indulunk, de szerencsére hamar észrevesszük a Kék jelzés hiányát, és gyorsan visszatérünk, majd elérjük a Hubertusz-tisztáson a Kék jelzést is. Innen már gyorsan felérünk a Csóványosra. Ha nem is délre, de 15percel késõbb felérünk a kilátóhoz, ahol egy kutyus fogad minket (gazdi fent van). Pár kép, és irány fel a kilátóba. Csodás panoráma fogad itt is minket. Természetesen elsõnek a Tátra irányába fordulunk, Magas-Tátra, Alacsony-Tátra pipa, Mátra, Naszály pipa, Hármashatár-hegy, Pilis-tetõ pipa, egy szóval minden mit csak kívánhatnánk. Szerencsére nem kell Barnát sokáig gyõzködnöm, hogy együnk itt fent ebben a panorámában. úgy is ritkán adatik meg ilyen látvány az ebédhez. Ebéd után forró tea és hideg alma a desszert. Hozzuk a formánk, közel 50 percet töltünk el odafent.13:10-kor indulunk el lefelé a Kék jelzésen. Egész gyorsan haladunk lefelé, csak az árva-kút-rét utáni szép kilátást kínáló pontnál idõzünk el egy kicsit, majd szinte meg sem állunk a Foltán-kereszt nyeregig. Rövid információs tábla olvasás után nyomulunk tovább a Piros X jelzésen. Lóégésnél rövid technikai szünet, utána már csak rövid fotós szünetek közepette, szinte folymatosan haladunk lefele. A csehvári elágazástól a Zöld jelzésen jövünk lefelé. 16:00, Még sötétedés elõtt visszaérünk az autóhoz.

Kesztyûteszt: Wad'ze vs. Simond

Miután tavaly az õszi túrán elragadta tõlem az egyik téli kesztyûm a viharos erejû szél a Pasterze-gleccser felett, vennem kellett egy újat, pedig az elvesztett sem volt még régi (talán 2-3x használtam, akkor is csak mutatóba a hidegnek) Mivel a balkezes még kéznél van, így adottnak tûnt, hogy azonos körülmények között tudjak tesztelni két különbözõ kesztyût. Kicsit a "Magas szõke férfi felemás cipõben", akarom mondani kesztyûben (és még csak nem is szõke... az inkább Barnabás) jut eszembe a helyzetrõl, de kit érdekel. SKI-P GL 100 BLACK; ~3500Ft, sajnos a Simondonak a pontos típusára nem emlékezem, de talán Alpinism 300 climbing és az ára kb. 4x a Wad'ze ára. Kesztyûkrõl egy kép:
(a következõkben egyéni tapasztalásaim rögzítem a két termékkel kapcsolatban, nem szeretnék pálcát törni egyik termék felett sem).

Wad’ze - SKI-P GL 100 BLACK

  • Vízlepergetõ felületkezelés
  • A kesztyûben a bélés és a külsõ réteg között vízhatlan membrán található, na ezt nem igazán teszteltem
  • Tenyér részen erõsített anyag
  • A csuklóra húzható, rugalmas zsinórnak köszönhetõen a kesztyû nyugodtan levehetõ, nem kell attól tartani, hogy elveszik
  • A mandzsetta nem szûkíthetõ húzózsinórral, de azt úgy látom, hogy csak a 10eFt feletti kategóriához dukál, ennyi pénzért ne várjunk full-extrákat
  • Anyaghasználatból adódóan puha (nem merev), így kényelmesen használható

Simond - Alpinism 300 climbing

  • Vízlepergetõ felületkezelés
  • Vízálló és lélegzõ betét
  • Tenyér részen erõsített anyag,az erõsített anyag bõr hatású, egyértelmûen tartósabbnak tûnik, mint a másik kesztyûnél
  • A csuklóra húzható, rugalmas zsinórnak köszönhetõen a kesztyû nyugodtan levehetõ, nem kell attól tartani, hogy elveszik
  • Hosszú mandzsettákkal és a mandzsetta húzózsinórral rögzíthetõ, megakadályozva a hó bejutását a kesztyûbe
  • Anyaghasználatból adódóan keményebb, merevebb, így az egyes mozdulatoknál nagyobb erõkifejtés szükséges az újjak mozgatásához, ami lehet, hogy valakit nem zavar, de nálam inkább gátolja az egyébként se tökéletes vérkeringést
ÖSSZEGEZVE:

A két kesztyû most közel azonos komfortérzetet biztosított. Nem volt véletlen a közel azonos megfogalmazás. A fenti felsorolás utolsó megállapítása volt a mérvadó, azaz a strapabíróbb, de merevebb újjak miatt nekem egyértelmû volt, hogy nem volt gáz döntés a Wad’ze kesztyû. Igazán nem kellett a vízlepergetõ képesség határait feszegetni + a fizikai igénybevétel sem viselte meg a kesztyûk kölsõ felületét, így a komfortérzet miatt hazai túrákhoz vállalható az occóbb kesztyû is. A Tipp 3 végén írtak után + mert ebben sem igazán megy a tapintás, a következõ kesztyûm lehet, hogy egy egy-újas kesztyû lesz.

Kék Tipp 1: -5, -10 °C alatt érdemes egy vékony kesztyût is a kezeden tartani a vastag kesztyû alatt, hogy fényképezéskor a téli kesztyû levétele után ne fagyjon azonnal merevre a kezed.

Kék Tipp 2: már nem emlékszem rá, hogy a tavalyi túrán miért is került le a csuklómról a gumis rögzítõ heveder, de kitett helyen figyelj rá, hogy ne vedd le (ha valamiért mégis, akkor mielõbb húzd vissza), ne járj úgy, mint én.

Kék Tipp 3: gleccsertúrán érdemes a kezeden tartani a kesztyût, még ha szárazon nem is fázik igazán a kezed (ha már megvan az érzés, akkor nem kell részleteznem, ha még nincs meg, akkor csak annyit, hogy sosem tudhatod, mikor lenne jó, ha rajtad lenne. A helyzet: friss hóval takart hasadék, nem túl széles, de arra éppen elég, hogy kis mozgás hatására inkább lefelé tartasz, mint felfelé, mire kiásod magad, addigra a hó tuti hibernálja a kezed. Az érzés ez után, valami olyan, mint, ha faágak lennének az ujjaid helyén, nulla tapintásérzékkel, ha megmozdítód az ujjad mégis, akkor közel olyan, mint ha el lenne törve. Szóval fogni nem igazán tudsz, így ezzel a kézzel kell kibabrálnod a táskából a kesztyût, és miután felhúztad is hosszabb idõ kell, még beindul a keringés).



Videó a túráról:

HD videó, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre és nagyobb felbontásra:

Képek a túráról: