2017.10.04-06. Alpok

Résztvevõk: Barna és én
Megtett út: ~20km; ~2400m (+/-1200m) szint
Útvonal: Franz-Josefs Hause 2370m - Oberwalderhutte 2973m - Mtl. Barenkopf gerinc 3320m - Oberwalderhutte 2973m - Franz-Josefs Hause 2370m
Nehézségi szint: nehéz, (legalább is a nekünk kifogott idõjárási körülmények - viharos szél - esetén / szélcsendben közepesen nehéz)

Ismét egy olyan õsz, amikor mégsem olyan kedvezõek az idõjárási körülmények, mint ahogy mi elõre elgondoljuk még a nyáron. Célpont már jó pár éve kinézve (Schareck), de a szeptember nagy mennyiségû csapadékot hoz, mely a célpontunk környezetében hó formájában hullik, így a végén már csak két napnyi jó idõt keresünk, meg egy egyszerûbb célpontot, csak hogy ismét az õszi Alpokban gyönyörködhessünk. Végül október elején találunk két meteorológiailag ígéretesnek tûnõ napot, és erre koncentrálunk. Alternatív célpont a Johhanisberg.

2017.10.04.
4:10-re ér hozzánk Barna. Szokásától eltérõen kicsit késõbb, mint ahogy megbeszéltünk. Gyors pakolás, és irány Szombathelyen keresztül Ausztria. Szombathelyen rövid megálló tankolás és sofõrváltás címen. A Peugeot csak úgy falja a kilométereket, és hip-hop Heiligenblutban landolunk. 35,5Eur ellenében már mehetünk is fel a Glocnerstrasse. Itt már lassabban haladunk, nem csak az erõs emelkedés miatt, hanem a rendszeres fényképezõs megállások miatt. Végül 13:0 óra körül érünk fel a parkolóházba. Fél órányi pakolás után indulunk el felfelé. Irány az Oberwalderhutte. Az út elsõ szakasza a sziklába vésett alagutakon keresztül indul, majd a Glockner panorámájában gyönyörködve haladhatunk felfelé. A panoráma ösvény végétõl már megjelennek a hófoltok is, illetve gleccser koptatta sziklákon haladunk felfelé. Rövid pihenõt is veszünk, mert eszünk pár falatot. A ~20kg súlyú zsákok miatt kissé nehézkes a mozgásunk, de egész jól haladunk. Elérve a Südl Bockkar gleccsert némi tanakodás után a nehéz zsákok miatt a gleccseren való házhoz történõ feljutás mellett döntünk (ez tûnt egyszerûbbnek), még ha az kerülõ is. A gleccser aljában még csak gyenge szél fújt, de ahogy egyre feljebb haladtunk, egyre erõsebbre váltott. Onnan ahol a gleccser meredekebbre vált már 60/80 km/h szélben küzdünk felfelé. Nem elég, hogy q.va nehéz a zsák, még a viharos széllel is küzdeni kell, mind ezt 0°C környezetében. Azt ne is mondjam, hogy lentebb a szélcsendben egy szál rövid ujjúban jöttünk fel, és csak egy vízlepergetõ réteget vettünk rá a gleccser elején, kesztyû a zsákban. Csak hogy ne legyen olyan egyszerû az életünk, megtalálom az elsõ hasadékot is. Elsõre csak combig süppedek, de ahogy próbálok belõle kilépni mindjárt mellkasig sikerül süllyednem. Barna még jó pár méterrel hátrébb, de egész gyorsan felér hozzám, de közben én is kievickélek belõle. Kezem pillanatok alatt merevre fázik, így egyértelmû, hogy elõkerül a kesztyû a zsákból. Hurrá, visszatér az élet a kezembe. A szél olyan erejû, hogy sokszor csak azon küzdünk, hogy talpon tudjunk maradni. Közben megtalálom a második hasadékot is. Ezen átjutva kicsit módosítunk a "gleccseren direktbe fel a gerincre, majd le a házhoz" terven, és a repedést követve kioldalazunk a ház irányába, majd egy sziklás részen kimászunk a gerincre. Kilépve a gerincre már 100/120km/h-s a szél. Próbálom megörökíteni a telefonnal, de ahhoz le kell venni a kesztyût (hogy kezelni tudjam). Ez hibás döntés volt, mert egy óvatlan pillanatban a kesztyût már vitte is a viharos szél, le a mélybe ?. Nesze neked új téli kesztyû. Irány le a házhoz. Hát mit ne mondjak ez az utolsó közel egy óra kivette az erõnket. A winterraum meglepõen jól felszerelt, szobahõmérséklet 5°C. Elsõ lépés: próbáljuk a kályhát beizzítani, de az erõs szél hatására mindenhol olyan huzat van, hogy párszor neki kellett futni, mire stabilan égett. Vacsora közben átértékeljük a holnapi célpontot, mert a Johannisbergre sehol egy nyom, az meg nem hiányzik, hogy a gleccserhasadékok feltérképezésével töltsük túra helyett az idõt, pláne ilyen szélben. Végül a Mittlerer Barnekopf mellett döntünk célpontként (otthon mindketten megígértük, hogy rém egyszerû túrára megyünk). Sajna némi felhõ van az égen, így alkonyat után nem tudok a terveim szerint csillagos háttérrel hegyeket fényképezni.

2017.10.05.
5:00-kor kelés. Kint még sötét van, és az idõ is tisztább, így kimegyek fényképezni. Kint a szél egy cseppet sem csillapodott. Reggeli után én is meglátogatom a winterraum mosdóját. Nem tudom, hogy csak a kinti viharos szél miatt, de az alucsõbõl kialakított WC-ben olyan huzat volt, hogy ha teljes felülettel ráültem volna, talán vákuum cuppantotta volna ki belõlem a szárazanyagot. Sebaj, a funkciónak megfelel. 7:00-körül indulunk el a cseppet sem lankadó viharos szélben. Igyekszünk, amíg lehet sziklás részen felmenni. Elérve a gleccser felvesszük a vasakat + összekötjük magunkat. A felfelé vezetõ út tovább is arról szól, hogy "maradj talpon", mert a viharos szél továbbra sem kímél minket. Felérve a gerincre talán kicsit csökken a szél intenzitása és az út is látványosabbra vált. Végül a Mttl. Barenkopf elõtti gerincen készítünk pár látványos panorámát, és indulunk vissza. Beszélgetni továbbra sem kell, mert fél méterrõl sem értjük egymás szavát. Csak a ház közelébe érve csökken kicsit a szélerõsség. Végül 12:00 elõtt érünk vissza a házhoz. A ház elõtti szélcsendes teraszon ebédelünk, közben azon tanakszunk, hogy lemenjünk, vagy maradjunk fent éjszakára. Elõre a maradás mellett döntünk, de ebéd közben jön meg az ihlet, hogy az elõrejelzés már éjszakára havat mond, és az egy dolog, hogy gyalog lemegyünk a kocsihoz, bármekkora hó is esik, de az már gáz lenne, ha nagy hó esne, és a parkolóban kellene eltölteni további egy napot, ha a Glocknerstrassét nem takarítják le a délelõtt során. Azért nem kapkodunk az ebéddel. 13:00-kor kezdünk el pakolászni, némi takarítással + 10Eur/fõ becsületkassza. 14-kor már lefele vesszük az irányt. Természetesen a felfele nem vállalt ház alatti sziklás részen, mely, mint utólag kiderült egyáltalán nem lett volna vészes. Leérve a gleccserre, némi útvonal módosítás lefelé (havon egyszerûbb), mely lentebb kicsit megbosszulja magát az alámosott hó átkelésekkel. A vállunkat húzza ugyan a továbbra is súlyos zsák, de jókedvünk töretlen a szikrázóan tiszta õszi panorámában. Leérve a parkolóba Barna gyorsan szállást foglal lentebb a völgyben, és indulhatunk le némi fék-vasalással. A stampfeni Gasthaus Aspelingben szállunk meg. Olcsó, kellemes szálláshely, segítõkész tulajjal, kitûnõ reggelivel.

2017.10.06.
8:00-kor indulunk haza. Fentebb láthatjuk a beígért havat, igaz lentebb már nyoma sincs a beígért csapadéknak. út közben ajándékvadászat, és csak hogy Barna érezze a törõdést 5,5km-es dugó az M0-on.

Videó a túráról:

HD videó a túráról, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre: