2018.01.25. Börzsöny
Résztvevõk: Barna és én
Megtett út: ~15km; ~ +/-800m szint
Nehézségi szint: nem nehéz
Napló:
Az év vége kicsit zsúfolt lett programilag, így a téli túra átcsúszott januárra + a hó
sem igazán akart jönni, végül megjött, de nem tûnt tartósnak, ezért gyorsan kellett döntenünk
az indulásról. Így sikerült, hogy Ádám végül nem tudott velünk jönni. Az út szempontjából
olyan utat próbáltam keresni, melyikben még nem jártunk + a Csóványosra már régóta fel
szerettem volna menni (nem, mint ha nem jártam volna már fent egy párszor), így lett az
alapötlet a Királyháza - Csóványos útvonal. Barna 6:00-ra érkezett hozzánk, és irány
Királyháza. Nagy hó esetére a célpont változatlan lett volna, csak Diósjenõi indulóponttal,
de gond mentesen elértük Királyházát. A
on indulunk el a Száraz-lápa irányába. Még javába
fagy, így a dagonya helyett fagyott sáron haladhatunk, a havas részeknél viszont érezhetõ,
hogy puha az altalaj. A Bacsina-patak keresztezése után megkezdõdik a kaptatás felfelé, mely
ki is tart a Nagy-Oros-bérc eléréséig. Innentõl már kellemesebb séta, melyet az egyre mélyebb
(néhol 25-30cm) "szûz hó" nehezít, de éppen ezért is választottam ezt a kevésbé forgalmas jelzést.
Az Esztergályosnál kicsit félrenavigálunk az erdészeti úton, de gyorsan észrevesszük és
korrigálunk. Innen tovább megyünk a
jelzésen, a Magosfáig meg sem állunk. Hurrá van Tátralátás
+ szélcsend, így neki is ülünk ebédelni. Kaja után újult erõvel vágunk neki a Három-hányás utáni
jelzésnek. 13 körül érünk fel a Csóványosra, találkozunk egy túrázóval. Irány fel és megy a lesekedés,
fotózás. Kb. 1 órát tolunk így el. Eredeti tervem szerint a
jelzésen mennénk le, de Barna a Nagy-Mána
verziót preferálná. Végül nem döntünk, csak elindulunk a
jelzésen vissza. Elérve a Sasfészek-bércet,
végül az eredeti útvonal a
jelzés mellett döntünk, melyet utólag is megerõsíthetek, jó döntés
volt. A Sasfészek-bérc irányába voltak nyomok, viszont a
jelzést csak a vadak használták itt-ott.
Jó 25cm porhó, érintetlen természeti csoda (de nem akarok túlzásokba esni). A Kopolya-kövek alatt a
letarolt résznél megtéveszt minket az erdészeti út (ezen indulunk el a völgy irányába), szerencsénkre,
mert innen is láthatjuk még a Tátra részletét. Ugyan észrevesszük a jelzéstõl való eltérést, de az
erdészeti úton megyünk tovább lefelé, majd a József emlékmû elõtt érjük el ismét a jelzést, ahol
ismét találkozunk a jókora méretû tappancsnyomokkal. Kíváncsiságból megnézzük az emlékmûvet is.
Innen nem messzi kis kitérõt teszünk a
jelzése, itt eszünk pár falatot is. Irány tovább a
Rend-kövek irányába, és itt kezd ránk sötétedni. Szerencsére a Holdvilág segít egy kicsit.
18:00-ra érünk vissza az autóhoz.
Videó a túráról:
HD videó, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre és nagyobb felbontásra:
