Magas-Tátra 2009.07.24-26.

2009.07.24. Alpok célpontú túránkat a szeszélyes idõjárási körülmények miatt áttettük a számomra már igen rég (1997-ben voltam itt utoljára akkor is a Sas-út volt a célpont, de a rossz idõ miatt félbe kellett szakítani) látogatott Magas-Tátrára. A július 18-i idõpontot az év hidegfrontjának köszönhetõen elhalasztottuk a 25-i hétvégére (szerintem senkinek sem hiányzik egy gerinctúra közepén villámokkal tarkított hidegfront). Indulás elõtt az idõjárás elõrejelzés még biztató volt, de közben folyamatosan változott. Indulás: Barna szokásos pontossága szerint a megbeszélt idõben 2009.07.24. 5:00-kor érkezett. Bepakolás után már robogtunk is az M3-as felé. Gyorsan haladunk, mivel rég találkoztunk személyesen, ezért a nagy beszélgetésben majdnem továbbmegyünk az autópálya lehajtásnál (szerencsére idõben tudunk korrigálni). Út közben téma: család, Ádám új munkahelyi feladatai, svédországi kiküldetés, lizard … Útvonal a klasszikus: Tisovecnél jobbra. Menet közben megállapítást nyert Barna vezetési stílusának változása. Podlesok elõtt nekilátunk Tátrát fényképezni. Innen pár méterre Podlesoknál parkoló, itt támasszuk le az autót. Rendes turisták vagyunk, mert visszamegyünk fizetni a parkolásért. Belépõ a parkba 1.5 EUR/fõ. A Sucha Bela elég egyértelmûen ki van táblázva, így nem kellett keresgetni a turistautat. A völgy bejáratánál kis bódéban ült a jegyszedõ, de mivel kifogtunk egy osztálykirándulást pont elottünk, így nem igazán kérte a belépõjegyet. A szurdokvölgy alig emelkedik, árnyékos, fényképezéshez nem ideális (árnyékos részen kevés fény, de ha valahol besüt egy kicsit a nap, ott nagyon nagy a fényerõ különbség a kép egyes részletein). Fa létrákon haladunk elõre, a patak szinte nem is mûködik, éppen hogy csak csörgedez. Köszönhetõen az osztálykirándulásnak elhagyatottnak nem mondható. A hosszabb létrás részeknél (ezek vaslétrák) kisebb torlódások, de szerencsére nem kellett sokat várni. Kellemes kikapcsolódást biztosít a szurdokvölgy, de izgalmasnak azért nem mondanám. A szintidõt természetesen nem tudtuk hozni, mert minden 10m-ben megálltunk valamit lefényképezni. Felérve a Suchá Belá 959m magas tetejére, a jelzésen indultunk el visszafelé. Útközben próbálok szép lepkéket fényképezni, de mindig akkor csukták össze a szárnyukat, amikor éppen exponáltam, így mivel Barnáék határozottan haladtak a visszaúton és nem akartam nagyon leszakadni, 5 perc után feladom. Miután elértük a jelzést nem sokkal késõbb van egy kitaposott út (lerövidítendõ a jelzés kanyarulatait), itt szép kilátás tárul elénk a Magas-Tátrára. Készítünk is pár képet. A GPS-nek köszönhetõen nem okoz gondot a kitaposott út, mert a térképen jelölve van. Egész gyorsan vissza is értünk a parkolóhoz. Rövid technikai szünet után Stáry Smokovecnek indulunk. Út közben szertnénk kezet mosni ebéd elõtt, de sehol egy nyilvános csap. Egy benzinkút mosdójában próbálkozunk, de a kútkezelõ legnagyobb meglepetésére a csapok kortyogva megtagadják a kézmosó vizet. Sebaj srácok, mondja a kútkezelõ, és az ablakmosós vízhez invitál minket. Mivel már szappant nyomtunk a mosdóban a kezünkre, így tisztíthattuk is az út porát. Ebéd a Poprádról Stary Smokovecre vezetõ út egyik parkolójában Tátra panorámával (már ami maradt belõle a vihar után). Kaja után Lysa Polánán keresztül irány Zakopane. A kempinget gyorsan megtaláljuk. Barna útleveléért cserébe kérdésünkre oda tesszük a sátrat, ahová csak akarjuk, kivéve a lakókocsis szektort. Mi természetesen a bejárattól legtávolabbi pontot választottuk. Sátorverés közben rövid társalgás egy Holland kirándulóval, aki némi infót kér tõlünk a magyarországi autópálya használatról. Sátorverés után Ádám levest majszol, mi Barnával elmegyünk megnézni a felvonót, bízva a jó idõben. Megválaszolandó: mikor indul az elsõ felfelé. Jó kis séta lett belõle. Visszaérve éttermet keresnénk, de a kempinghez közeli helyen nem igazán mozdulnak ránk, hogy megkérdezzék miért is ültünk le, a hasunk meg korgott ezerrel, ezért visszamentünk a kemping éttermébe. Grillezett csirkemell mellé Barna beválaszt egy jó kis rizsköretet. Ádámnak nagyon tetszik a helyzet, Barnának már kevésbé (kicserélteti hasábburgonyára). Terv szerint 6:00-kor szeretnénk indulni reggel, hogy elérjük a 7:00-s elsõ felvonót.

2009.07.25.
1:30 am: az esõt mintha dézsából öntenénk, sebaj reggelig csak eláll. Hát nem állt el. 6:40-kor kelünk, ekkor még esett az esõ (nesze neked gerinctúra, meg korai indulás). Azért úgy gondoljuk, hogy belevágunk, elvégre az idõjárás elõrejelzés déltõl tuti napos idõt mondott. Gyors tisztálkodás és pakolás után komótosan kezdünk cammogni a felvonó irányába. Pár száz méter után a körforgalomnál Transporteres taxik sorakoznak (rossz és korai idopont miatt, még nincs utas). Felgyorsítandó az eseményeket + tervezetthez képest csökkentsük az indulási kését 20 Zloty ellenében autóval megyünk fel a felvonóhoz. Az idõ még elég vacak, de legalább nem esik. 30 Zloty/fõ (csak felmenet) ellenében 8:10 körül indulunk el felfelé, harmad-úton átszállással. A felvonó felsõ állomásától egyenesen a Kasprov csúcsra (1984m) vezet az utunk. A csúcs rövid megszakításokkal „tejfölben” úszott. Elindulva a gerincen a Svinica irányába, kellemes sétaútvonal, némi emelkedéssel és ereszkedéssel, nagyjából tudjuk tartani a térképen megadott szintidõket. A Svinicke sedlo-ig tart a kellemes séta (nyereg elõtti szakaszon reggelizünk) , innentõl kezd emelkedni az út, meg itt jutunk el arra a magassági szintre, hogy beléphetünk a felhõbe alig pár tízméteres látással. A Svinicára vezetõ úton, több helyen is láncos biztosítás, de egyik sem olyan vészes (látás semmi), ami nehezítést jelen, hogy elég sok helyen páralecsapódásos a szikla is meg a lánc is. A Svinica 2301m-es csúcsán némi forgalmi dugó + semmi látás. Azért készül csúcskép (mely bármely csúcsra felhasználható lenne -> nem látszik semmi a tájból). Pár perc után indulunk is tovább, mert nem akarjuk a tömeget növelni. Irány a Zawrat hágó. Elõkerülnek a munkavédelmi kesztyuk (Barna beszerzése) a láncos szakaszokhoz. Rég volt már hogy erre jártam, de sajnos a sziklán és a láncon kívül nem sikerül felfrissítenem a táj szépségét (továbbra is nulla a látás). A Zawratnál ismét nagyobb csoportosulás, úgy látszik mindenki itt ült le pihenni. Egy pillanatra homályosan, de megmutatja magát a szlovák oldal. Sajna nem sokáig gyönyörködhetünk benne. Tovább megyünk, az út jellemzése: lánc – lánc „Eszter lánc” hófolt, rövid havas esõ, köd a négyzeten, egy perc homályos látkép, és a ciklus kezdõdik elölrõl véletlenszerû variációkban. Mielõtt lemennénk a jelzésre vezetõ létrán, nekiülünk enni pár falatot. Néha megpillantjuk az alig pár tíz-méterre szemben lévõ Zerge hegyre vezetõ utat is. Kaja után éppen indulnánk (Ádám már a létrán) erõs robajjal lecsap ránk az idõjárás. Pillanatok alatt 80km/h-s szél, esõ (abból is az, amelyik igazán áztató). Hirtelen a nyeregben egész tömeg kerekedett, és mindenki összevissza mászkált. Szerencsénkre ép egy áthajlásnál álltunk meg, így Ádámmal behúzódtunk alá, Barna meg tesztelte a tuti poncsóját. FIGYELEM! Ezen az útvonalon nem az itt leírt magatartás a követendõ ilyen idõjárás esetén! Felszerelés és a használatához szukséges gyakorlat hiányában az elsõ levezetõ úton el kell hagyni a gerincet! Mindez halmozottan igaz, ha a rossz idõ villámlással is párosul!! Tíz perc – negyed óra várakozás, és némi tanakodás után a továbbhaladás mellett döntöttünk. A csapadékvíz patakokban fojt le a sziklaoldalakon, csúszóssá téve sziklát, beépített vas-lépcsõ elemeket, láncokat. A Kis-Zerge hegyre vezetõ úton van egy ferde sziklatábla, majd az azt követõ keskeny, pár méteres gerincszakasz, esõs – szeles idõben jó szolgálatot tehet egy kis köteles biztosítás. Felérve a Kis-Zerge hegyre biztató jelek: rövid idõre meglátjuk a Nagy-Zergét is. Hipp – hopp át is érünk. Szerencsére akad némi látás, habár fejünk szinte a felhõ alját súrolja. Készítünk pár képet, és irány a Gránáty. A szlovák oldalra vezetõ fekete jelzésnél ismét rákezd az esõ. 97’ ben szintén itt kellett abbahagyni a Sas-utat. Mivel Zakopane a célpont, ezért tovább megyünk a jelzésen. Az esõ rákezd, a szél feltámad. Sikerül bõrig áznom, Ádám rövidnadrágban, nála ez azonnal egyértelmû. Barna a poncsóban nyomatja. A nadrágom annyira megszívta magát vízzel, hogy súlyánál fogva a nadrágszíj ellenében próbál a gravitációnak engedelmeskedni. Hab a tortán, hogy a 4°C hatására átvált hóba és jég-darába + ismét feltámad a 60-80km/h-s szél, valamint pont ekkor értük el a Zerge hegy és a Granatok közötti nyerget, ahol a leereszkedésnél nincsenek láncok. Lábunk alatt patakokban folyik a víz, bõrig ázva, viharos erejû szélben araszolunk lefelé. Eszembe jut a Dumb & Dumber címû film, de azért kicsit másképpen (kb. 2 másodpercnyi enyhülést jelent egy kis meleg levegõ a jéghideg, csuromvíz nadrágban ). Mire leérünk az ereszkedõs rész aljába, az esõ alábbhagy. Egy láncos szakasz után már alig emelkedünk, néhol lánc nélküli, de mászós rész teszi izgalmassá utunkat a Granaty csúcsához. Az út ezen részén már nincs igazán kedv a fényképezésre köszönhetõen a csuromvíz, hideg öltözéknek (na azért néhol kattintunk párat). Mivel a nap már a lenyugvó pályájára állt, kissé megfáradtan a jelzésen indulunk el lefelé (a Sas út utolsó szakaszát sajna most is ki kell hagyni). Ahogy ereszkedünk lefelé, a Nap is megmutatja magát. Leérve a tóhoz Ádám kacsákat etet, majd belehúzunk, mert kezd sötétedni. Korábbi terveink szerint, meg akartuk nézni a Murowaniec házat, de mivel besötétedett a ház mellett „elvágtázunk”. Még jó darabig azért bírjuk lámpa nélkül, de már csak mint a denevérek. Út közben találkozunk több, a házba igyekvõ csoporttal: mindenki a szabad szobákról kérdez (biztos be voltak ijedve, hogy nekünk már nem volt szállás, ezért vágtázunk lefelé az éjszakába). Lefelé haladva csodás a látvány: a Kelet – szudéták nagy részét látni, mindezt éjszakai kivilágításban. Már ezért megérte feljönni. Lassan elõkerülnek a lámpák is. Megállás nélkül haladunk lefelé, tartva a menedékháznál kiírt szintidõt. Lejjebb érve, érdekes érzés a kövekbõl kirakott, de nedvesen csúszós úton haladni lefelé. 23:00-ra érünk le a felvonóhoz. Öt percre leülünk, majd irány a kemping. Út közben abban reménykedünk, hogy lesz meleg víz a tusolóban. Úgy látszik a késõi idõpontra tekintettel, de volt melegvíz a tusolóban.

2009.07.26.
Reggel ismét szemerkélõ esõre kelünk. Barnáék boltba mennek: tápanyag beszerzés. Kemencében sült zsemlével térnek vissza. A kemping fedett talponállója alatt reggelizünk. Utána rövid városnézés: megnézzük a sétálóutcát + pár ajándék beszerzése. Ebédelni a pénteken kinézett (de kiszolgálás hiányába otthagyott) étterembe térünk be. Barnával pizzát nyomatunk, Ádám két hamburgerrel tömi a hasát. Kaja után irány Pest.

Flóra, Fauna: