Triglav 2010.06.10 - 12.

magasságprofil megtekintéseRésztvevõk: Paróczai Barnabás, Felföldi Ádám, Sinka Tibor.

Útvonal: Rudno Polje - Vodnikov dom - Triglavski dom - Triglav - Triglavski dom - Vodnikov dom - Rudno Polje

Megtett út: 28 km, +/- ~1700m szint

Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.


Túra elõzményei szinte már szokásosnak mondhatóak: nagy nehezen kitûzünk egy idõpontot, és ahogy közeledik az indulás napja, úgy jönnek a meghiúsító tényezõk. Kezdõdött: a május végi rendkívül sok csapadékkal, majd folytatódott a csapadék utáni áradásokkal (indulás elõtt egy héttel Barna még készenlétben csücsült a laktanyában és teljesen bizonytalan volt, hogy eljöhet-e szabadságra).


2010. 06.10.
5:00-kor érkeznek Barnáék. Kicsit késõi ébredésemnek köszönhetõen kapkodva, de én is összepakolok ekkorra. Csomagok méretét tekintve hozzuk a formánkat: zsákomat berakva a csomagtartóba már alig marad hely, közben az egyik hátsó ülés már magasan van halmozva mindenféle cuccokkal. Végül csak bepréselünk mindent az autóba és indulunk is. Az M7-en megyünk. Útközben Barna kitalálja, hogy indulás elõtt nem ellenõrizte a gumikban a légnyomást, így a következõ kútnál megállunk ellenõrizni. A mérõ 3.5 Bart mutat, melyet visszaenged 2.5-re (habár kételkedünk a mérõ pontosságában). Rövid autókázás után máris jön a megállapítás „alacsony a keréknyomás”, így a következõ kútnál visszanyomjuk a hiányzó levegõt (érdekes módon itt az elõzõ kútnál beállított 2.5 Bar csak 1.5-nek felel meg). Barna tankolni is akar, de ezt inkább a következõ megállóra hagyjuk. Sofõrváltás után Barna kajál, Ádám vezet, tank tele, csak a motorháztetõvel van némi probléma, ezért a következõ parkolóba ismét 10 másodperces büntetõ kiállásra ítéljük magunkat. Innentõl már minden rendben. Meg sem állunk a Rudno Polje parkolóig. Ebéd a parkolóban, 13:20 körül indulunk el felfelé 14-15kg-os zsákokkal .Ádám vadiúj zsákjának varrata erõs reccsenéssel jelezte, hogy az olcsó kínai termék okozhat bosszúságokat, és jó lesz a zsákkal óvatosan bánni. Sajna az út eleje nincs igazán kitáblázva, így elég nagy a bizonytalanság, melyben egy kerékpáros útbaigazítása adja meg a kezdõlökést. Út közbenLassan komótosan emelkedünk, útközbe elég sûrûn megállok fényképezni + a nehéz zsákok miatt is rövid pihenõk növelik a felfelé útmegtételére fordított idõt. Az elsõ hónyelves részt 1700m-es szinten érjük el (a Triglav megközelítését azért terveztük a Déli oldalról hosszabb úton, mert a helyi ismeretekkel felvértezett hegymászó kollégák a június eleji idõpontra még télvégi körülményeket jósoltak, sok hóval), de szerencsénkre az elõrejelzéssel ellentétben nem volt sok. Az elsõ nagy kapaszkodós etap vége az Ablanca nyergénél ér véget. Innentõl kicsit ereszkedés, sokat szintben kell menni. A nyeregtõl szép kilátás nyílik a környezõ völgyekre. Kiérve az erdõs szintbõl már nincs védelem a napsütéstõl, de szerencsénkre egyre inkább belefutunk a késõ délutánba, így már nem olyan vészes a napsütés. Megkerülve a Tosc gerincét megpillanthatjuk a Trigláv 2864m magas csúcsát is. Elõre jelzett szintidõhöz képest jóval késõbb 18:00 körül érjük el a Vodnikov házat. Erõs fejtörést okozott, hogy hogyan tovább, de végül a vének tanácsa meghozta a döntést: nekiálltunk vacsorát fõzni (melegíteni) és vacsorázni. Olyan kiadósra sikerült a vacsora, hogy 19:05-kor indultunk tovább felfelé. Kezd szürkülniÁdám aggódva tekintett az esetleges sötétedés utáni túrára, Barna a bivakolásos verziót pártolta, én próbáltam ösztönözni õket, hogy mégiscsak jó lenne felmenni a Kredarica házig. A hónyelv keresztezések egyre csak szaporodtak, ahogy haladtunk felfelé, sokszor viharos erejû szél fújt. Igazából nem tudom minek köszönhetõen (lehet, hogy a jó vacsora, vagy csak a szürkület miatti fotózás elmaradása miatt), de egész jól haladtunk. Felérve a Konjski prevalnál lévõ elágazáshoz: eldöntjük, hogy cél a Triglav menedékház. A ház alatt kb. 150m-nyi szinttel sötétedik ránk. Elõkerülnek a lámpák. Néha kicsit „tapogatódzunk” a sötétben köszönhetõen a helyi ismeretek hiányának és a nem éppen túljelölt útvonalnak. Szerencsére az utolsó 50 méternyi szintet már a hóba taposott, az olvadástól alig látható lábnyomok vezetésével tesszük meg, így 22:20-körül fel is érünk a házhoz. Barna rá van kattanva, hogy ha már felhoztuk a hálózsákokat, akkor aludjunk kint a ház mellett, mely az olykor viharos erejû szél miatt meghiúsult, illetve, azért, mert az egyik meteorológus kijön ellenõrizni valamit a ház körül, és próbálunk szóba elegyedni vele. Végeredményként: köszönhetõ ezt a rendes meteorológus arcoknak is, mivel jeleztük, hogy hálózsákban fogunk aludni, az OeAV kártyával 10 Eur/fõ ellenében (ez a matrac szállás árfolyama tagoknak) szobát kapunk. Hab a tortán, hogy megvendégeltek minket egy bögre nagyon finom forró teával (csipkebogyó féleség), ami mindhármunknak nagyon jól esett.


2010.06.11.
Kelés 4:40-kor. Pár pirkadati kép után pakolászunk, reggelizünk. Pózolunk a panoráma kamera elõtt, melyet sajnos itthon már nem tudtunk megnézni, mert csak két napra visszamenõen van archiválva. A ház után, irány a Kis TriglavCsak egy zsákot viszünk fel, melyet terv szerint felváltva fogunk cipelni. 6:20-kor indulunk el végül a háztól. Szerencsére sehol egy felhõ. A háztól összefüggõ, erõsen olvadó havon közelítjük meg a Kis Trigláv oldalát. Már elõre láttuk, hogy a hó és szikla találkozásánál kicsit problémás lesz az átkelés, melyet igazol, hogy Barna és én utánam Ádám vonakodik átkelni rajta. Sebaj, készültünk kötéllel, csak egyetlen apró bibi, hogy az Ádámon lévõ zsákban van. Így Barna vissza a zsákért, kötél elõ. Pillanatok alatt olyan pókhálót kötöttünk, hogy már nem okozhatott gondot Ádámnak se a feljutás. Mivel az erõsen olvadó havon történõ átkelés eléggé átáztatta a kesztyûinket, javaslatomra mindenki elrakta azt. A következõ havas rész keresztezésénél Barna erõsen méltatta korábbi kesztyûs ötletem (hát nem izzadt a tenyerünk). Innentõl már a klettersteig cucc is rendszeresen használatban van. Az út erõteljesen emelkedik a Kis Triglávra. Egy-két helyen hó nyelvekkel keresztezve, melyeken az átkelés izgalmassá teszi a feljutást. A gerincen viharos erejû szél lökdös minket (néha szinte lelök minket: ezért is jó az energiaelnyelõ, melynek éles próbáját szerencsére nem tapasztaltuk meg). A csúcsra felérve pár fénykép és videó készítése következett. A csúcs most kb 2m-rel magasabb, mint nyáron, köszönhetõen a hónak. A csúcs alatt kicsivel egy szikla mögötti beugró részben eszzük meg a csúcs csokit. A visszaút kicsit haladósabb a fel-menetnél (nem sokkal). A csúcs elõtt nem sokkalSzél továbbra is viharos erejû. Leérve a házhoz Barna kér egy kör teát, melyet én folytatok újabb körrel. Kaja a ház elõtt, közben pakolás (szokásos kirakodóvásárt rendezünk pillanatok alatt). A harmadik kör tea után 13:00-kor indulunk el lefelé. Érdekes módon lefelé már nem fényképezünk annyit, de a táblákra kiírt szintidõket így sem tudjuk tartani: A Vodnikov házig 2:20perces szintidõt futunk. A háznál megszabadulunk a nehéz zsákoktól 10 perc erejéig, de ezt követõen meg nem újult erõvel folytatjuk lefelé (mondhatnám azt is, hogy felfelé, mert a kocsiig még azért jó pár helyen kellett szintet is emelkedni). Mielõtt leérnénk az autóhoz még azért sétálunk egyet az egyik hotel parkolójában. Az autót elérve rögzítek egy kis videót, hogy megmaradjon a túrázás árnyoldala is (megfáradt vándorok bekúszása a célba, megszabadulva terheinktõl). Kicsit be vagyunk lassulva, de rövid pakolás után irány Dovje Kamne kempingje. 20Eur/3fõ ellenében szállás, 0,5 Eur/4perc ellenében meleg zuhany vár minket (akarom mondani engem meg Barnát, mivel miért is ne Ádámnak nem akart összejönni a meleg víz, pedig 1Eurót dobott be / Ádám elcsúszása miatt, a tusoló ajtaját kiszakítva megszületett mint egy Terminátor : )).


2010.06.12.
Reggeli után irány Jesenice bevásárlás. Útfelújítás miatt sorban állás az úton,Az Aljazev ház így bevásárlás után visszamegyünk a kempingbe ebédelni. Ebéd után autóval megnézzük az északi oldal útjának beszállását: kocsikázás a Vrata völgyben, felmegyünk az Aljazev házig (szerncsémre: szezon elõtt van egy-két hûtõ mágnes, így nem kell üres kézzel hazatérnem., Pár fénykép után lemegyünk a vízeséshez (fénykép, videó + ingyen frissítõ tusolás). Innen irány a Bohinji tó, csak, hogy ezt is megnézzük: minimális parkolási lehetõségek + útszéli megállásunkat helyi szerv „No parking! No parking!!!” díjazása: szerencsére ennyivel megúsztuk. A Slavica vízesést végül kihagyjuk.


2010.06.13.
Reggeli. Érkezésünk óta most kezd el elõször felhõsödni, pakolás, vásárlás Jesenicében, irány haza tikkasztó melegben.



Flóra, Fauna:

kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
Vissza a fõoldalra