Túra elõzményei szinte már szokásosnak mondhatóak: nagy nehezen kitûzünk egy idõpontot, és ahogy közeledik az indulás napja, úgy jönnek a meghiúsító tényezõk. Kezdõdött: a május végi rendkívül sok csapadékkal, majd folytatódott a csapadék utáni áradásokkal (indulás elõtt egy héttel Barna még készenlétben csücsült a laktanyában és teljesen bizonytalan volt, hogy eljöhet-e szabadságra).
2010. 06.10.
5:00-kor érkeznek Barnáék. Kicsit késõi
ébredésemnek köszönhetõen kapkodva, de
én is összepakolok ekkorra. Csomagok méretét
tekintve hozzuk a formánkat: zsákomat berakva a csomagtartóba
már alig marad hely, közben az egyik hátsó ülés
már magasan van halmozva mindenféle cuccokkal. Végül
csak bepréselünk mindent az autóba és indulunk
is. Az M7-en megyünk. Útközben Barna kitalálja,
hogy indulás elõtt nem ellenõrizte a gumikban a légnyomást,
így a következõ kútnál megállunk
ellenõrizni. A mérõ 3.5 Bart mutat, melyet visszaenged
2.5-re (habár kételkedünk a mérõ pontosságában).
Rövid autókázás után máris jön
a megállapítás „alacsony a keréknyomás”,
így a következõ kútnál visszanyomjuk
a hiányzó levegõt (érdekes módon itt
az elõzõ kútnál beállított 2.5
Bar csak 1.5-nek felel meg). Barna tankolni is akar, de ezt inkább
a következõ megállóra hagyjuk. Sofõrváltás
után Barna kajál, Ádám vezet, tank tele, csak
a motorháztetõvel van némi probléma, ezért
a következõ parkolóba ismét 10 másodperces
büntetõ kiállásra ítéljük
magunkat. Innentõl már minden rendben. Meg sem állunk
a Rudno Polje parkolóig. Ebéd a parkolóban, 13:20
körül indulunk el felfelé 14-15kg-os zsákokkal
.Ádám vadiúj zsákjának varrata erõs
reccsenéssel jelezte, hogy az olcsó kínai termék
okozhat bosszúságokat, és jó lesz a zsákkal
óvatosan bánni. Sajna az út eleje nincs igazán
kitáblázva, így elég nagy a bizonytalanság,
melyben egy kerékpáros útbaigazítása
adja meg a kezdõlökést. Lassan
komótosan emelkedünk, útközbe elég sûrûn
megállok fényképezni + a nehéz zsákok
miatt is rövid pihenõk növelik a felfelé útmegtételére
fordított idõt. Az elsõ hónyelves részt
1700m-es szinten érjük el (a Triglav megközelítését
azért terveztük a Déli oldalról hosszabb úton,
mert a helyi ismeretekkel felvértezett hegymászó
kollégák a június eleji idõpontra még
télvégi körülményeket jósoltak,
sok hóval), de szerencsénkre az elõrejelzéssel
ellentétben nem volt sok. Az elsõ nagy kapaszkodós
etap vége az Ablanca nyergénél ér véget.
Innentõl kicsit ereszkedés, sokat szintben kell menni. A
nyeregtõl szép kilátás nyílik a környezõ
völgyekre. Kiérve az erdõs szintbõl már
nincs védelem a napsütéstõl, de szerencsénkre
egyre inkább belefutunk a késõ délutánba,
így már nem olyan vészes a napsütés.
Megkerülve a Tosc gerincét megpillanthatjuk a Trigláv
2864m magas csúcsát is. Elõre jelzett szintidõhöz
képest jóval késõbb 18:00 körül
érjük el a Vodnikov házat. Erõs fejtörést
okozott, hogy hogyan tovább, de végül a vének
tanácsa meghozta a döntést: nekiálltunk vacsorát
fõzni (melegíteni) és vacsorázni. Olyan kiadósra
sikerült a vacsora, hogy 19:05-kor indultunk tovább felfelé.
Ádám
aggódva tekintett az esetleges sötétedés utáni
túrára, Barna a bivakolásos verziót pártolta,
én próbáltam ösztönözni õket,
hogy mégiscsak jó lenne felmenni a Kredarica házig.
A hónyelv keresztezések egyre csak szaporodtak, ahogy haladtunk
felfelé, sokszor viharos erejû szél fújt. Igazából
nem tudom minek köszönhetõen (lehet, hogy a jó
vacsora, vagy csak a szürkület miatti fotózás
elmaradása miatt), de egész jól haladtunk. Felérve
a Konjski prevalnál lévõ elágazáshoz:
eldöntjük, hogy cél a Triglav menedékház.
A ház alatt kb. 150m-nyi szinttel sötétedik ránk.
Elõkerülnek a lámpák. Néha kicsit „tapogatódzunk”
a sötétben köszönhetõen a helyi ismeretek
hiányának és a nem éppen túljelölt
útvonalnak. Szerencsére az utolsó 50 méternyi
szintet már a hóba taposott, az olvadástól
alig látható lábnyomok vezetésével
tesszük meg, így 22:20-körül fel is érünk
a házhoz. Barna rá van kattanva, hogy ha már felhoztuk
a hálózsákokat, akkor aludjunk kint a ház
mellett, mely az olykor viharos erejû szél miatt meghiúsult,
illetve, azért, mert az egyik meteorológus kijön ellenõrizni
valamit a ház körül, és próbálunk
szóba elegyedni vele. Végeredményként: köszönhetõ
ezt a rendes meteorológus arcoknak is, mivel jeleztük, hogy
hálózsákban fogunk aludni, az OeAV kártyával
10 Eur/fõ ellenében (ez a matrac szállás árfolyama
tagoknak) szobát kapunk. Hab a tortán, hogy megvendégeltek
minket egy bögre nagyon finom forró teával (csipkebogyó
féleség), ami mindhármunknak nagyon jól esett.
2010.06.11.
Kelés 4:40-kor. Pár pirkadati kép után pakolászunk,
reggelizünk. Pózolunk a panoráma kamera elõtt,
melyet sajnos itthon már nem tudtunk megnézni, mert csak
két napra visszamenõen van archiválva. Csak
egy zsákot viszünk fel, melyet terv szerint felváltva
fogunk cipelni. 6:20-kor indulunk el végül a háztól.
Szerencsére sehol egy felhõ. A háztól összefüggõ,
erõsen olvadó havon közelítjük meg a Kis
Trigláv oldalát. Már elõre láttuk,
hogy a hó és szikla találkozásánál
kicsit problémás lesz az átkelés, melyet igazol,
hogy Barna és én utánam Ádám vonakodik
átkelni rajta. Sebaj, készültünk kötéllel,
csak egyetlen apró bibi, hogy az Ádámon lévõ
zsákban van. Így Barna vissza a zsákért, kötél
elõ. Pillanatok alatt olyan pókhálót kötöttünk,
hogy már nem okozhatott gondot Ádámnak se a feljutás.
Mivel az erõsen olvadó havon történõ
átkelés eléggé átáztatta a kesztyûinket,
javaslatomra mindenki elrakta azt. A következõ havas rész
keresztezésénél Barna erõsen méltatta
korábbi kesztyûs ötletem (hát nem izzadt a tenyerünk).
Innentõl már a klettersteig cucc is rendszeresen használatban
van. Az út erõteljesen emelkedik a Kis Triglávra.
Egy-két helyen hó nyelvekkel keresztezve, melyeken az átkelés
izgalmassá teszi a feljutást. A gerincen viharos erejû
szél lökdös minket (néha szinte lelök minket:
ezért is jó az energiaelnyelõ, melynek éles
próbáját szerencsére nem tapasztaltuk meg).
A csúcsra felérve pár fénykép és
videó készítése következett. A csúcs
most kb 2m-rel magasabb, mint nyáron, köszönhetõen
a hónak. A csúcs alatt kicsivel egy szikla mögötti
beugró részben eszzük meg a csúcs csokit. A
visszaút kicsit haladósabb a fel-menetnél (nem sokkal).
Szél
továbbra is viharos erejû. Leérve a házhoz
Barna kér egy kör teát, melyet én folytatok
újabb körrel. Kaja a ház elõtt, közben
pakolás (szokásos kirakodóvásárt rendezünk
pillanatok alatt). A harmadik kör tea után 13:00-kor indulunk
el lefelé. Érdekes módon lefelé már
nem fényképezünk annyit, de a táblákra
kiírt szintidõket így sem tudjuk tartani: A Vodnikov
házig 2:20perces szintidõt futunk. A háznál
megszabadulunk a nehéz zsákoktól 10 perc erejéig,
de ezt követõen meg nem újult erõvel folytatjuk
lefelé (mondhatnám azt is, hogy felfelé, mert a kocsiig
még azért jó pár helyen kellett szintet is
emelkedni). Mielõtt leérnénk az autóhoz még
azért sétálunk egyet az egyik hotel parkolójában.
Az autót elérve rögzítek egy kis videót,
hogy megmaradjon a túrázás árnyoldala is (megfáradt
vándorok bekúszása a célba, megszabadulva
terheinktõl). Kicsit be vagyunk lassulva, de rövid pakolás
után irány Dovje Kamne
kempingje. 20Eur/3fõ ellenében szállás,
0,5 Eur/4perc ellenében meleg zuhany vár minket (akarom
mondani engem meg Barnát, mivel miért is ne Ádámnak
nem akart összejönni a meleg víz, pedig 1Eurót
dobott be / Ádám elcsúszása miatt, a tusoló
ajtaját kiszakítva megszületett mint egy Terminátor
).
2010.06.12.
Reggeli után irány Jesenice bevásárlás.
Útfelújítás miatt sorban állás
az úton,
így bevásárlás után visszamegyünk
a kempingbe ebédelni. Ebéd után autóval megnézzük
az északi oldal útjának beszállását:
kocsikázás a Vrata völgyben, felmegyünk az Aljazev
házig (szerncsémre: szezon elõtt van egy-két
hûtõ mágnes, így nem kell üres kézzel
hazatérnem., Pár fénykép után lemegyünk
a vízeséshez (fénykép, videó + ingyen
frissítõ tusolás). Innen irány a Bohinji tó,
csak, hogy ezt is megnézzük: minimális parkolási
lehetõségek + útszéli megállásunkat
helyi szerv „No parking! No parking!!!” díjazása:
szerencsére ennyivel megúsztuk. A Slavica vízesést
végül kihagyjuk.
2010.06.13.
Reggeli. Érkezésünk óta most kezd el elõször
felhõsödni, pakolás, vásárlás
Jesenicében, irány haza tikkasztó melegben.
Flóra, Fauna: