2018.04.12. Nagy-Fátra - Rakytov 1567m

Résztvevõk: Barna és én

Megtett út: ~13km; ~ +/-1000m szint

Nehézségi szint: nem nehéz

Napló:

Volt némi csúsztatás az indulási idõpontot tekintve, Ádám kérésére, végül még is csak ketten indultunk el (bocsi Ádám). Tusolás, teafõzés és szendvicsgyártás után 5:05-kor fut be Barna. Bedobom a cuccom, és indulunk is. Egész jól haladunk, kivéve Donovali környékén kell kamionos tempóra visszakapcsolni. 8:30-ra érjük el a túra kiinduló pontját. Hoztunk hótalpat, de lebeszélem Barnát a cipelésérõl az út közben látott hó mennyiség alapján. Gyors pakolás után el is indulnánk, de egy rossznézésû kutyi, kígyózó mozgással csóválva, kaját próbál kunyizni, de végül hoppon marad, mert mindketten minimál kaját hoztunk csak. Az aszfaltút kellemesen emelkedik, mellette erõs csobogással jelzik a patakok, hogy fent még javában olvad a hó. Az idõ nagyon kellemes, kabát nélkül, hosszú újjú pólóban tökéletes a komfort érzet. Felérve az aszfaltút végéhez patakátkelés farönkön, a bõvizû patakon: túrabot segítséggel nem nehéz feladat, a fürdés elmarad. Na, innentõl szinte mindenhol patakok csörgedeztek, vagy folytak a turistaúton, így ment a cuppogás és a sárdagasztás. Sebaj, éppen összehasonlító teszten van két impregnálószer (tapasztalat a napló végén). 1100m-és magasságtól megjelenik a hó is. Csak reménykedem, hogy nem lesz járhatatlan vastagságú feljebb. A Limba menedékház elõtti réten béka és krókusz fotózás. A házban úgy halljuk készülnek a szezonra, csak egy éhenkórász macsek mozdul ránk, kaját kunyerálva (szerintem ezek a menedékházi cicák tanfolyamon sajátítják el a kaja kunyerálás fortélyait, mert nem elõször találkozunk ilyen alapos, kitartó, levakarhatatlanul hízelgõ cicával, ha letenném a táskát, még talán ki is pakolná). A ház mögötti tóban békahadak százai dolgoztak a fajfenntartáson, ez is jelzi, itt a tavasz, ha még a krókusz-szõnyeg csodálatából nem ocsúdtunk volna fel. Elindulva a háztól, hátsó ablaknál fésût tisztogató házmester kedvesen üdvözöl minket, és invitál némi eszem-iszomra, de kihagyjuk a lehetõséget. Délben meg kordul Barna gyomra, így némi nyugtatás után végül a Rakytov alatti nyereg elõtt csodálatos panorámában gyönyörködve ebédelünk. Meglepõ, de Barna sem eszik órákig. Felérve a nyeregbe ismét krókusz fotózás, plusz találok egy törött agancsot (ilyen sem volt még), melyet természetesen otthagyunk (azt már nem tudom, miért nem fényképeztem le legalább). A nyeregtõl vált érdekessé a feljutás. A fenyõfák között néhol több méter vastagságú hó gyûlt össze, hótalp a kocsiban. óvatos léptekkel próbáltuk meg ezt az utolsó szakaszt leküzdeni több-kevesebb sikerrel. Kiérve a fenyvesbõl szinte eltûnt a hó. Kellemes lenne az idõ a Rakytov 1567m-es csúcsán, de erõs szél fúj, így elõkerül a zsákból a kabát. Fotózás, videózás, majd lazítás a csodaszép panorámában. A csúcsról szinte karnyújtásnyira a tavaly májusi túránk útvonala. én terv szerint a piros jelzésen mennék le, de Barna meggyõz, hogy ugyanott menjünk vissza (úgy látom Barna térde off). Lefelé gyorsan haladunk. A háznál folyik a készülõdés a szezonra: árnyékszék salaktalanítás folyik éppen (I am in the shit). Lefelé jól haladunk, igaz az úton folyó patakok, és a sárdagasztás sokkal intenzívebb, mint felfelé jövet. Lefelé egy elsõ osztályú esõbeállóban vacsorázunk, beburkolva a maradék kajánkat. 18:45-kor indulunk haza, Donovalitól hosszan 40km/h-s kamionkövetési tempóval + útlezárás miatti kerülõúttal.


Bakancs impregnálószer összehasonlító teszt: Granger's G-max leather conditioner vs Nikwax nubuck & Suede proof


(a következõkben egyéni tapasztalásaim rögzítem a két termékkel kapcsolatban, nem szeretnék pálcát törni egyik termék felett sem).

Bevezetésként annyit, hogy a megfelelõ lábbeli nagyon fontos hozzávalója a komfortos túrának. De nem elég megvenni a megfelelõ bakit, azt gondozni is kell. Azt már ne is mondjam, hogy túra után érdemes mindig megtisztítani, melyet esetleg a téli idõszakban egy kis hólapátolással lehet kiváltani (legalább is nekem ez bejön, ha már a havat el kell lapátolni, és közben a tiszta hó szépen leszedi a szennyezõdést is a bakancsról). A tisztítás mellett a lábbeli gondozására, ápolására is érdemes idõt fordítani. Eddig én a Granger's-T használtam, de nem voltam teljesen elégedett, fõleg miután láttam Barna bakiját hasonló körülmények között használva, más impregnáló szerrel kezelve. Beújítottam én is egy Nikwaxot, és ha már van két impregnálóm, akkor adta magát, hogy azonos körülmények között teszteljem a kettõt: jobbos baki Nikwaxszal, balos Granger's-el kezelve (kezelés utáni állapot a fenti képen látható). Mindkettõ egy réteg anyagot kapott az egyenlõ esélyek miatt. A Nikwaxszal olyan érzésem van, mint, ha felfrissítette volna a bõr színét, kellemes homogén lett a bõr felülete is. A Granger's-rõl már nem mondanám el ugyanezt, érdekes sárgás színezetet ad a bõrnek (valamiért mindig a katonaság jut eszembe róla, illetve abból is a sorakozó, amikor az öreg baka kiadta az aktuális parancsot "álljatok össze, mint a keccis bugyi!", de hagyjuk a testnedvezést, inkább) lássuk, mit produkálnak.

A tesztkörnyezetrõl átfogó képet kaphatsz, ha megtekinted a túráról készült videóösszefoglalót.

Felfelé az aszfaltos részen nem érte nedvesség egyiket sem, így ez nem adott értékelhetõ tapasztalatot. Elhagyva az aszfaltot viszont mindjárt jött is a kellõ teszt terep: úton csörgedezõ patakocskák, sárdagasztós körítéssel. Ezen az elsõ szakaszon még mindkét oldalon tette a dolgát az impregnáló. Elérve a Havas részt változott a dolog a Granger's-nél (korábban rendszeresen tapasztaltam havon, vagy gleccseren - lehet, hogy a firnes hó ledörzsöli a felvitt réteget - és a nap közepén már) el kezd nedvesedni a bõr felsõrész. Most is így volt. Direkt nem vettem fel kamáslit (Barna már megtette a bakancsba hulló hó miatt), hagy kapja mindkét bakancs direktbe a külsõ hatást. 12:30 körül álltunk meg ebédelni, ekkor kb. kétórányi olvadt hó taposás volt mögöttünk. Ekkor nagyon szembetûnõ a két bakancs közötti különbség: Nikwaxszal kezelt szinte száraz, a másikon megjelentek az ázott foltok (kép az oldal laján látható). Mivel a hó is egyre mélyebb + szemmel látható a két bakancs közti különbség, ezért felveszem én is a kamáslit. A csúcson elég sokat idõzünk (nincs hó), ezért van ideje száradni a cipõknek. Lefelé kezdõdhet a teszt második fordulója. Olvadt hóban lépdelés és csúszkálás + lejjebb intenzív patakban sétálós, sárdagasztós ereszkedés után megkapta mindkét cipõ amit maximálisan kaphat egy túrán. A végére a Nikwax is kezdett engedni az elemeknek. A nap során készítettem pár képet az egyes fázisokról, lásd a túrához kapcsolódó képek végén.

Teszten kívül még egy gondolat a bakancs gondozás témakörben: egyes bakancs gyártók, mint a Hanwag (nekem Alaska GTX van) ajánl gyári újratalpalást. Tavaly én megléptem ezt a lehetõséget, mert a hágóvas megkezdte a felsõrészen a gumiperemet. Nem olcsó, de ha nincs széttaposva a felsõrész, érdemes lehet elgondolkodni rajta. Az újratalpalás eddig tökéletes, csak a talprészre ragasztott Hanwag felirat esett le, de ez a bakancs funkcióján nem változtat semmit.

Videó a túráról:

HD videó, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre és nagyobb felbontásra: