Börzsöny 2010.10.14.

A rehabilitációs túra

Elõzményként csak annyit, hogy igazából szeptember végére terveztük a túrát és az olasz-svájci határ 4000-es csúcsi voltak a célpontok, de Barna mûtét utáni felkészülésébe beleszólt az élet, és így némi kényszerpihenõ után az ezerszínû börzsönyi õsszel kárpótoltuk magunkat. Tervezett indulás 5:30-6:00 közötti idõpontból 6:00 lett. Szokás szerint Ádám már rojtosra beszélte Barna fülét, mire beszálltam az autóba. Irány a Cseresznyefa parkoló. Rövid reggeli után 7:20-kor indulunk el az autótól. A választható két út közül javaslatomra a jelzésen indulunk el. Patak átkelés után beérve az erdõbe mindjárt gombák fotózásába kezdünk. Pár méter után kiérve az elsõ tisztásra elõkerülnek a kamáslik is. A térdig érõ aljnövényzet deres és vizes. Ádámnak pakolás közben természetesen belefordul a hátizsákja a sárba. Az Inóci patak keresztezése és a elérése után keresztezzük az erdészeti utat. A fák lombjaitól az Inóci kõbányából nem sokat látunk. Nem sokkal késõbb -bõl váltunk -re. A Nyirjés kaszáló után némi sárdagasztás az erdészeti út keresztezésekor. Ádám próbál átrepülni felette. Az út hol kicsit, hol alig észrevehetõen emelkedik. Egyedül a Nagy-Hideg-hegyi turistaház elõtt van némi számottevõ emelkedés. Felérve a házhoz lazítunk egy kicsit. Két szaki a sífelvonón végzi a szezon elõtti karbantartást (szerencsések: zaj ártalmak miatt biztosan nem kell egyéni védõfelszereléseket használniuk). Próbálok teát szerezni a házból, de hiába kopogok az ablakon. Mire kiérek a házból, már a kuka a célpont. Második próbálkozás után némi erdészeti segítséggel sikerül beszereznem a várva várt teát. Ropi + tea / sör a ház elõtt. Barna nem iszik sört, mert õ vezet (de hát hol van még az esti hazaút). Lazítás után pár kép a Nagy-Hideg-hegyi csúcsjelzésnél. Innen a jelzésen indulunk tovább a Rakodó irányába. A sárga színbe pompázó Rakodónál fényképezés, majd a Phsz jelzésen indulunk el a Hangyás-bérc irányába. Jól észrevehetõ, hogy ez egy északi fekvésû oldal: a falevelek többsége már a földön + a lengedezõ szélben az egy réteg ruházat majdnem kevésnek bizonyul. A Hangyás-bérc feletti kilátópontnál fényképezünk párat. Innen csak pár lépés a Spartacus forrás (Cserép-kút): a forrás felújítva, de víz-hozama annyira alacsony, hogy a kulacsot nehéz lenne megtölteni. A forrás után elõ kellett venni a GPS-t is, mert elértük az Oltár-kõ / Szabó-kõ útelágazást (már többször is futottunk ilyenbe, hogy új jelzések jelennek meg, mely magában nem is lenne baj, sõt köszönetre méltó, de azt nem értem, miért kell felrúgni régi (gondolom több generációs térképeken korábban megjelent) jelöléseket? Jelen esetben egy új kiadásúnak titulált Cartographiás térképen nincs jelzett út Oltár-kõ felé, és a visz a Szabó-kövekhez. Ehhez képest az új ösvény miatt a Szabó-kövekhez a térképhez nem passzoló -on kell folytatni az utat. Az elágazás környezetében szerencsére a jelzéseket nem kell keresni, van belõlük jócskán). Elérve a érintjük a Tóth Tamás emlékére utaló táblát. Tovább haladva sziklás részeket érintünk, majd elérjük a Szabó-köveket is. Bekukkantunk a Haramia- lyukba is, majd gyönyörködünk a Csóványos látványába, ahogy körülöleli az elmúlni készülõ õszi lombkoronák tengere. Szikrázó napsütésben sütkérezünk a köveken. Rövid idõzés után tovább indulunk a Csóványos felé. Legyõzve egy kis kaptatós részt felérünk a Csóványos 938m-es csúcsára. Sokszor láttuk már, de most ismét egy új arcát mutatja nekünk. Barnáék egybõl fel is mennek a kilátóba. Én nekiülök ebédelni. Kaja közbe természetesen fényképezgetek is. Mire befejezném az ebédet Ádám lejön. Felmegyek én is készíteni pár képet, és gyönyörködni a panorámában. Sajna párás a levegõ, mely csorbítja egy kicsit a látványt. Miután Barnáék is befejezték az ebédet elõkerülnek a csúcs-csokik. Csoki után Barna táskájából csipegetjük a Nagy-Hideg-hegyen felbontott ropit, melybõl egy szál sem maradt a zacskóban (mind a táskában landolt). Visszafelé ismét a Szabó-kövek irányába indulunk, csak a Szabó-kövek után Égés-tetõnek vesszük az irányt. Az út light-osan ereszkedik alá. Égés-tetõ után irány a Rakodó. Lenyûgözõ, ahogy néha-néha beszûrõdnek a napsugarak a lombkoronák között. A Rakodótól a on indulunk el a Magas-taxi turistaház irányába. Idõnként a szél belekap a sárguló lombkoronába és ''arany-esõvel'' kápráztat minket. A házig kellemes séta következik. Leérve a házhoz megállunk egy kis gyümölcsevésre. Ádám préselt banánnal kínálja Barnát. Öt percnyi lazítás után a jelzésen indulunk tovább lefelé. A Grófi-úton haladva sok helyen kidõlt fák fekszenek a hegyoldalban, munkagépek mértek megsemmisítõ csapást a turistaút érintetlenségére. Ádám próbál átrepülni a sártengerek felett, de sokszor mégis bele kell lépnie. Mi csak cukkoljuk vele. Valahol a Mas-taxi csúcs vonalában visszanyeri a turistaösvény eredeti szépségét. Elérve a Taxi nyiladékot szinte sztrádán ereszkedünk lefelé, majd ahol érinti a jelzés az utat, ott mi is áttérünk a síbusz útjára. Innen már csak pár perc a parkoló. Még a szürkület elõtt leérünk az autóhoz, pedig úgy gondoltuk, hogy sötétedésre fogunk leérni.

Flóra, Fauna: