Ez a túra is a szokásos módon indult: sok-sok halasztással. Június elejére
terveztük a túrát, de a folyamatos esős időjárás miatt ez nem jött össze.
Egyszerre több előrejelzési portált is nyomon követve végre kinéztük az
ideálisnak tűnő három napot. Ne mondjam, hogy már mindent lefixáltunk,
mire indulás előtt két nappal hirtelen rossz időt kezdtek jósolni a tervezett
időpontra a szakértők. Indulás előtti napon már Ausztria helyett a Magas
Tátra lett a célpont, de tovább már nem akartuk halasztani a túrát.
2011.06.27. 4:01-kor csörög Barna, hogy a beígért (4:15-4:30) szerint
megérkezett, és kezdjek el cuccolni lefelé. Rövid pakolás után a földszinti
panell-idilltől arrébb álltunk, hogy kitaláljuk merre is menjünk. Két
célpont: Ausztria, illetve Magas Tátra. Megnézve több, éppen aktuális
időjárás előrejelzést kb. 5 perc alatt döntünk, hogy irány Mallnitz. Pénztárcánkat
nem kímélve Szlovénia irányába indulunk el. Csak egy rövid tankolásra
állunk meg, illetve az utolsó magyar benzinkút mellett elsuhanva a fejünket
vakarjuk, hogy tudunk-e matricát venni a határon (szerencsére igen). Irány
tovább, jelszó: a Peugeot kívánja a 125-öt.
Az osztrák matricát is közvetlen a határ
előtt vesszük meg, melyet közvetlen a határ után manuálisan le is csekkolnak
a szervek. Villach előtt átveszem a vezetést, hogy a Barna is tudjon enni.
Cipő nélkül nyomom neki, mert bakancsban érdekes lenne, szandált meg nem
hoztam. Hozzuk a tervezett szintidőt, és 12 körül landolunk a tervezett
Dösener völgyi parkolóban. Ebéd, rövid pakolás, mert mindketten egynapos
Kriván túrára pakoltunk a táskába. Hátizsák terén hozzuk a formánkat (habár
telefonos érdeklődésünkre kapott "igen kell hálózsák" ?? miatt is) zsákom
súlya 19,5 kg körül mozgott, Barnáé is hasonló. 12:40-kor indulunk el
az autótól. Lassan emelkedünk felfelé. Az időjárásra nem lehet panaszunk:
szikrázó napsütésben csorog a veríték a homlokunkon (nem baj, csak maradjon
ilyen másnap is). 1600m-en tehenek fényképezése a Konrad hütténél. Több
helyen is táblák figyelmezetnek a hímnemű példányok időnkénti reakciós
viselkedésére, így próbáljuk tartani a tisztes távolságot, azért az egyik
így is ránk mozdul. Sebaj, kitérő pályára állunk. A ház után kissé erőteljesebb
az emelkedés, de lassan gyűrjük ezt is. Időnként azért fényképezni meg
- megállunk. 2000m-es magasságban ismét egy idilli legelőre jutunk fel.
Na itt egy picit a zsákokat is ledobjuk, és pihenünk egy rövidet. Az egyik
fa melletti tehénlepényből kinőtt gombát fényképezünk. Rövid szusszanás
után nekivágunk az utolsó emelkedőnek. Az emelkedő felső szakaszán egy
látványos vízesés mellett kanyarodik a turistaút, majd a vízesés feletti
részről megpillantjuk a menedékházat is. 16:40-re érünk fel az Arthur
v. Schmid Haus-hoz. Szíves fogadtatásban van részünk. A tulaj hatalmas
halakat mutatott a karjával (de megjegyzem amíg ott voltunk nem fogott
semmit sem, pedíg rendszeresen hajtotta a halakat). Rövid társalgás közepette
megtudjuk, hogy a testvére a tulaj az Osnabrücker házban. Az OeAv tagságinak
köszönhetően 10 EUR/fő/éj a szállás + 3EUR a tusolás, mely tusoló a szobánkban
van (tiszta Grand Hotel *****). Miután megvan a szoba, az első, hogy kérünk
egy-egy korsó citromos ízesítésű szörpöt (melyet még nagyon sok követett
az elkövetkező két napban), melyet a ház teraszán fogyasztunk el. Nézelődünk:
hegyek, tó, Döseni
sziklagleccser már, amit látni a háztól,
illetve keressük a klettersteig utat. Szerencsére egy osztrák "professional
worker" kolléga éppen abból az irányból érkezett, jól ki is faggattuk
az útról. Este mivel nem akarok nagyon melléfogni a vacsival ezért bécsi
szeletet kérek, mely annyira nyerő ötletnek bizonyult, hogy még két osztrák
kolléga is ezt fogyasztott rajtam és Barnán kívül. A házban szerencsére
nincs csúcsforgalom, habár vacsora közben befut egy szombathelyi fiatal
pár is. Este még csillagokat akartam fényképezni, de mivel reggelre ismét
korai kelést terveztünk, ezért lebeszéltem magam róla. Tusolás után szunya.
2011.06.28. 4:30 kelés. Rövid készülődés után 5 óra előtt már el is indulunk.
Célunk, hogy a klettersteig kiágazásánál fogunk reggelizünk, így egy óra
felmenet éhgyomorra. A klettersteigre leágazó utat tábla is jelzi, melyen
már át van festve a nehézségi fok "E"-re. A "professional worker" kolléga
épp itt ér utol minket, és egy rövid eszmecsere után nem kell sokáig győzködni
magunkat, hogy egy-két cuccot (amire nagy valószínűséggel a klettersteigen
nem lesz szükség) ne vigyünk tovább. Befejezve a reggelit keresünk is
helyet a cuccnak. Felmegyünk majdnem a beszállásig, de ezen a pár méteren
amit addig megteszünk azalatt kitaláljuk, hogy még mindig van a zsákban
olyan cucc ami még nélkülözhető, ezért újabb helyen hátrahagyjuk azokat
is (biztos ami biztos, azért rögzítem a GPS koordinátákat).
A beszálláshoz egy kis hónyelv mellett
megyünk fel. A hó még fagyos, így 0°C körül lehet a hőmérséklet. A beszállásnál
már nem időzünk, két kép után bele is vágunk az első C/D szakaszba. Ez
még nem okoz különösebb problémát, talán csak a mesterséges lépések hiányában
túl sokat használjuk a kifeszített drótkötelet. Felérve a szakasz tetejére
egy törmelékes lejtőt kell keresztezni (ez nem okoz különösebb gondot),
és már ott is állunk az első D/E szakasz elején. Itt utolér minket két
kolléga. Ők mászócipőben nyomják. Így azért egy fokkal könnyebb. Előre
is engedjük őket. Hát ők sem haladtak kapkodósan, magunkról már nem is
beszélek. Nagyon hiányzott egy-két mesterséges lépés. Én megyek elöl,
a második D/E szakaszban van egy olyan pont, ahol a zsákom tutira vissza
akar húzni, és sikerül is neki (kéz kifárad, agyi parancsoknak nem akar
engedelmeskedni). Na jól nézünk ki. Kénytelen vagyok és pihentetem a kezem
némi lógicsálás közepette, közben (hála a jó időnek) a csodálatos panorámában
gyönyörködöm. Rövid pihenés után (habár a nagy zsák továbbra is ellenem
küzd) sikerül ezen a ponton is átlendülni. Lazítósabb C és D és C rész
következik. Az útleíráson D/E-nek jelölt rész előtt inkább pihenünk egy
kicsit. A bevágás után tényleg technikásabb rész következett, de nem okozott
különösebb problémát egyikkőnknek sem. Innen már a csúcskeresztet is lehet
látni, C-s részeken érjük el a tényleges csúcsgerincet. Látványos a csipkézett,
keskeny gerinc, melyen a leírás szerint van egy D/E-s és egy C/D-s rész,
de ezek már nem jelentenek különösebb problémát. Természetesen a fényképező
folyamatosan használatban van. Az út a Sauleck (3086m) csúcskeresztjénél
végződik.
Felérve videózás és fényképezés a keresztnél, illetve kicsit feljebb,
mert a legmagasabb pont nem a csúcskeresztnél van. Félórás nézelődés és
fényképezés után szélárnyékos helyet keresünk (a szikrázó napsütés ellenére
erős északi szél fúj már a csúcsgerincen, illetve a csúcson is) és ebédelünk.
Mivel a klettersteigen nem kapkodtunk,
meg a csúcson is sokat nézelődtünk, így nem indultunk tovább a gerincen,
hanem szép lassan elindultunk vissza a házhoz. Jobban mondva lefele még
szép panoráma nyílt a szomszédos völgyre, így megálltunk fényképezni a
Winterleitenkopfot. Rövid fotósszünet után csúszkáltunk lefelé a már rendesen
olvadó hónyelveken. Lefele menet annyira időben vagyunk magunkhoz képest,
hogy kényelmesen neki tudunk ülni nézelődni is. Lejjebb érve még nem egyenesen
lefelé veszzük az irányt, hanem várnak minket a hátrahagyott felszereléseink
a klettersteig beszállása mellett. Gyorsan meg is találjuk, a GPS-t nem
is kell elővennem. Innen már egyenesen lemegyünk a házhoz. 17:30-ra érünk
le a házhoz. Fénykép a ház előtt a vendéglátónkkal, utána le is adjuk
vacsoraigényünket. Én a tegnapi nap folytatásaként ismét bécsi szeletet
kérek, csak a hozzávaló sült krumpli nem akar összejönni számunkra érthetetlen
módon, de a végén burgonya lesz a körítés, csak helyi specialitású kivitelben.
Barna beválaszt a kínálatból valamit, amire tegnap felfigyelt a szombathelyi
pár fordításából. Felmegyünk a szobába pakolni és letusolni. Éppen a napi
fotó-termést kezdem el nézni, amikor lentről halljuk: Tiibooor!
Ezek szerint kész a vacsi. Lemegyünk. Az étkező helyiségben kb.35°C van,
amire még rádolgozik az egész napos Napsütés+ az éppen elkészült forró
W Sniccel. Ha lett volna a fejemen túlnyomás szelep biztos kiold. Kaja
végére valami kozmikus szikra hatására osztrák kollégák végre kinyitották
az ablakot is, habár ez nem hoz túl sok enyhülést. Hosszú várakozás után
Barna vacsorája is elkészül. Hát ez sz…vás. Sikerült beválasztania a pár
évvel ezelőtti Osnabruckeres próbálkozás után ismét egy párolt káposztás
- kolbászos fogást. Hát az eddig tökéletesnek mondható nap végére egy
apró negatívum is becsúszott, de hát ez legyen a legnagyobb probléma,
főleg, hogy a bécsi szeletem most is tuti volt. Este még csillagokat akartam
fényképezni, de mivel nagyon későn kezd sötétedni, ezért ezzel az ötletemmel
felhagyok, illetve elnapolom éjszakára (ha egy ilyen fárasztó nap után
éjszaka óra nélkül mégis felébrednék, akkor fényképezek).
2011.06.29. 01:15 Mindenféle segédeszköz nélkül felébredek. Á, azért mégse
kéne fényképezni. Adok magamnak pár percet, hátha visszaalszom. Ez nem
jön be, így keresem a fényképezőt, felöltözök és irány fényképezni. Sajna
állvány nincs nálam (biztos jól jött volna felfelé még pár kiló plusz
az egyébként is majd 20 kg-os zsákhoz).
Állvány hiányában sziklára teszem a gépet
és már mehet is. Pár 30 másodperces kép után lövök még két 9 perc körüli
záridejű képet, és miután elszöszöltem így vagy egy órát folytatódhat
az alvás. Reggel 6:30-kor kelünk, Barna teát főz, én eszek pár falatot.
Összepakolunk és fizetés után (volt egy pár citromos szörp - strigulánk
a papírunkon) 7:30 körül indulunk el lefelé. Megbeszéljük, hogy a gombánál
megállunk reggelizni, de a megbeszélt pont mellett Barna úgy elvágtázott,
hogy jóval lejjebb ülünk neki reggelizni (jobban mondva én már csak pár
falatot ettem, inkább lepkét hajtottam egy fénykép erejéig). Lejtmenetben
találkozunk azért pár turistával, akik felfelé igyekeznek, hozzuk a tervezett
időt az autóig. Mielőtt még hazaindulnánk be kell menni Mallnitzba kis
csokit venni + én nem mehetek haza hűtő-mágnes nélkül. Szerencsére ezt
a kérdést gyorsan megoldjuk, így két autópályás kitérőpályát leszámítva
folyamatosan zenél a Peugeot motorja. Slovénia előtt egy kis torlódást
leszámítva jól haladunk. Átérve Magyarországra megkezdődik a tornyos-gomolyok
gyülekezése, és a Balatont elérve elkezd esni, többször is ömlő esőre
váltva. Így telik az utunk egész Budapestig.
A "vasalt út" 2007-ben készült el. Szinte
végig a csipkézett hegygerincen halad, számos izgalmas
résszel, ahol igen komoly erõkifejtésre van szükségünk.
Az út nehézségét az jelenti, hogy természetvédelmi
okok miatt nem kerültek beépítésre mesterséges
fogódzóeszközök. Az út teljes hosszában
még a nagyon meredek, kitett felszökéseken is csak egy
drótkötél van kifeszítve ezért leküzdésük
komoly igénybevételt jelent. Izomerõ és nagyon
jó állóképesség feltétlenül
szükséges.
Kezdõknek nem javasolt útvonal.
A mászóút elkészítését
követõen a C-D kategóriába sorolták, azonban
több visszajelzés hatására az út a D-E
/nagyon nehéz/ jelölést kapta.
Szükséges eszközök: klettersteig- szett, 1db expressz,
sisak, klettersteig kesztyû.
Linkek a témában:
Információk a Sauleck kettersteig útról
A sziklagleccserek különös formájú törmeléklejtõk.
Összetételüket jég és sziklatörmelék
alkotja. Magashegységben meredek, száraz völgyekben
fordulnak elõ.
Jellemzõ, hogy a jeges sziklaár meredek homlokkal végzõdik,
felszínén pedig sáncok és barázdákat
figyelhetünk meg.
A sziklagleccser kialakulásához szükséges éghajlati
tényezõk :
Az évi átlagos középhõmérsékletnek
kevesebbnek kell lennie 0°C-nál.
• Elegendõ nedvesség a kifagyásos aprózódás,
fagyos talajfolyás és fagyos talajkúszás fenntartásához.
• Elegendõ mennyiségû hócsapadék,
amely lavinák formájában hozzájárulhat
törmelékszállításhoz.
• A jégár hócsapadék -párolgás
egyensúlyának felborulása a párolgás
következtében, a jég-törmelék arány
felborul a törmelék javára.
Sziklagleccsert aktív formában találunk a sarki területektõl
(Spitzbergák, Grönland, Antarktisz) egészen a forró
övezet magashegységeiig (Középsõ-Andok).
Sarkvidékeken tengerszint közelében (50 méter
alatt), a magashegységeben pedig 4500-5000 méteres magasságban.
A döseni sziklagleccser még ma is aktív. Pontos geodéziai
mérések 1995 óta folynak.
1954 óta számos légifelvétel készült
a természeti képzõdményrõl. A mérések
felületi sebesség, térfogat változások,
fúrásokból származó anyagösszetétel
elemzésekbõl állnak. A mérésekkel kimutathatóak
a permafrost /örökké fagyott talaj/ kialakulásának
és változásainak, ezáltal a Föld klímaváltozásáainak
tanulmányozása folyamatos elemzése.
A döseni sziklagleccser adatai:.
A gleccser hossza : 900m
Szélessége : 200-300m
Térfogata : 14 millió köbméter melynek 50%-a
jég.
A gleccser végén található gleccserhomok 40
fok meredekségû, 45 méter nagy.
A gleccser áramlási-sebessége középvonalban
20cm volt évente, ez lecsökkent 13- cm-re évre.
Linkek a témában:
Geodéziai
mérések az aktív sziklagleccsereken Ausztriában
Flóra & Fauna