Előzmény: Csütörtök véradás után. Állok a villamosmegállóban. Barna csörög: szombaton menjünk fel a Kékesre
Tátrát nézni, utána túrázzunk egy kicsit! Ehhez hozzátartozik, hogy két hete volt fent Ágival a
Kékesen, és akkor látták a Tátrát, csak lemerült a fényképezője, mi meg cukkolásként hitetlenkedtünk.
Mivel már az ősszel meg akartuk nézni az új csóványosi kilátót, ezért javasoltam, hogy kössük össze
a kettőt, menjünk fel a Csóványosra, onnan is láttuk már a Tátrát. Mivel az előrejelzés tuti napsütést
mondott, nem akartam olyan kifogásokkal halasztgatni a túrát, hogy negyed órája csapoltak le 4,5 dl
vérem, és a végén mintha azt mondták volna, hogy pár napig kerüljem a nagyobb erőkifejtést, de ez csak
egy laza túra lesz. Abban maradunk, hogy holnap (pénteken) megbeszéljük az indulás részleteit. Péntek
délután csörög Barna, hogy 'akkor megyünk?' Ádám még nem tudja, hogy tud-e jönni, de a Tátra fotózása miatt inkább a Király-hegyre
menjünk, onnan tuti látni fogjuk a Tátrát, ha nem, akkor vállalja, hogy UG-je van. Sajnos ilyen gyorsan nem megy a
hótalpkölcsönzés, így reménykedünk, hogy lesz nyom. Azért most már bedobom a véradásos infót, mert ez
mégis csak 1000m szint (ne szidjon, ha „ledobom az ékszíjat”).
Szombat 5:20, Barna az Alacskai pihenőben történő rövid megállás után befut. Én még szöszölök, de 5 perc
és indulunk. Kocsiban beszédtéma a 'hikomatos' csapatunk és az egészséges táplálkozás. Salgótarjánnál lépjük
át a határt, utána Tisovecnél jobbra. A célpont felé haladva kezd gyanús lenni, hogy az 500m-en fekvő településeken
is az út mellett igen sok a hó. Ez már egy előrejelzés, hogy lehet készülni, hogy nem néhány cm vár minket odafenn.
Érkezés 8:40-re.
A parkolás kissé körülményes a nagy hó miatt. A parkoló csak egy autó szélességű beálló. Reméltük
nem áll mögénk senki, mert akkor nem kell hazamenni. Készülődés közben egy busznyi turista vágtázik el mellettünk,
de mire elindulunk, őket már elnyeli az erdő rengetege. Elindulva egyértelmű, hogy szerencsénk van, mert az 50-100 cm
hóban van nyom, melyen azért többé-kevésbé tudunk haladni. Egy helyen kipróbálom, milyen lenne nyom nélkül, de hótalp
nélkül derékig süppedék a hóban. Barna most kivételesen nagyon hasznosnak találja a túrabot használatát. Elérve az
erősen megtépázott távvezetéket: soknak bizonyul a vízlepergető kabát, így levesszük, és a -2°C ellenére rövid ujjúban
kapaszkodunk felfelé, mert van bőven hőtermelés. A transzformátorház előtt 100 m-re vissza kell venni a kabátot, mert
metsző szélre vált az idő. Az épület előtt két beszakadás is látható a patak felett, így láthatjuk, hogy 1m-es a hó
vastagság és nem lenne jó beleszakadni. A trafóháznál beérjük a buszos csapat utolsó hírmondóit, de éppen indulnak.
A szél ellenére megállunk mi is enni pár falatot. Innen egyszerűbbnek tűnik felmenni a nyeregbe, majd onnan irány
a csúcs. Kiérve a gerincre nem lepődünk meg a szélen, de feljebb érve a viharos erejű szélben kevésnek bizonyul a
rövid ujjú a vízlepergető réteggel. Azért kibírjuk a csúcson található épület szélárnyékáig, de ott mindjárt magunkra
kaptunk még két réteget. Miután felöltöztünk, irány a Tátra fotózás. A panoráma gyönyörű, a réteges ruházatban
komfortosan érezzük magunkat a kb. 80km/h-s szél ellenére, csak a kezünk fagy csonttá a vékony kesztyűben. Azért
eltöltünk fent több mint egy órát, majd irány lefelé. Lefelé még próbáljuk megörökíteni a háborgó folyamként hömpölygő
hókását, melyet a viharos szél kavargat a 'Király-hegy üstjében', így az egész felszínt sejtelmessé alakítva. Lefelé
egész gyorsan haladtunk. Egy tisztáson ültünk neki kajálni, de mire beástuk magunkat, a Nap lebukott a gerinc mögött,
így nem kellett Napfényben kajálni. Kaja után 17:00-ra értünk vissza az autóhoz. Izzítás, majd fáklyán haza. Én 21, Barna 22 órára ért haza.
Király-hegy: