Már le se írom, de a szokásos: május közepére tervezett túra az időjárás
miatt egyre csak tolódott, majd amikor már nagyon unjuk a banánt egy korábban
jónak ígért, de az indulás előtt már kevésbé reményteli időpontban elindulunk.
Így történt, hogy hétfőn már nem bírjuk cérnával, és a szerdai időpont
mellett döntünk. Szerintem jó idő várható (habár az előrejelzés már nem
ezt mondja), Ádám meg szokásosan huhog, hogy el fogunk ázni. Mivel a célpont
nem éppen közeli, ezért próbálunk egy M0 úthoz közeli találkozási pontot
találni (Cinkota), így közel azonos időpontban kelünk 3:45.
A cinkotai 5:00-ás találkozást jól időzítjük,
így pontban a tervezett időpontban már robogunk is szlovákiai célpontunk
felé. A csomagtartó megtöltve a három zsákkal, mert Barnával 14kg-nyi
cuccban állapodunk meg a bemelegítő túra miatt. Az idő jól telik útközben.
Letérve az M3-ról a Mátra nyugati oldalában gyönyörködünk a 21-es úton,
mikor szembe jövő autós kolléga mit sem törődve velünk előzésbe kezd,
melyet Barna reflexszerű fék és komoly árokpartra húzódással manőverezhet
csak ki. Barna valószínű a reggeli lassú felpörgésnek köszönhetően beszélgetés
témába nem illően kb. 10km után jegyzi meg „b..szki ez képes volt velünk
szembe előzni”. Szerencsére a robotpilóta rendben megoldotta a feladatot.
Még mindig a 21-es úton Pásztó környékén útzár: tűzoltók, rendőrök … szerencsére
van alternatív kerülő út a susnyóban (kamion az oldalán mindkét sávot
elzárva). Nem veszítünk sok időt. Menet közben reggeli az autóban, meg
egy füstölgõ kamionkerék így Telgárti érkezésünk
után pár perccel: 8:45-kor már indulunk is fel, a piros jelzésen. Az út
kellemesen emelkedik. Az idő tökéletes. Az emelkedővel megnövekedett belső
hőtermelésnek jól jön az éjszakai eső utáni friss hegyi levegő. Sajna
a csúcs felhőben van. A kellemesen emelkedő út kicsivel később keményebben
emelkedik, de minket nem zavar. Elérve az ismeretlen feszültségszintű
villamos távvezetéket nehéz lenne az utat eltéveszteni, mert ez alatt
halad a jelzés. Elérve a ’pajzsgenerátor bejáratát’ (transzformátor állomás)
már azért kezdünk éhesek lenni a korai reggeli után, ezért egy kicsit
feljebb nekiülünk enni pár falatot. Innen már néha megpillantjuk a felhőlepel
alól ritkán kibukkanó adótornyot a csúcson + szép panoráma tárulkozik
elénk a Kral’olva Skala gerincvonulatával. Azt legalább látjuk. A csúcsra vezető utat
keresztezve nagyobb hófolt. Ádám kameráz, na meg természetesen kicsúszik
rajta (rövidnadrágban, kamerával a kezében). Sajnos, mire feljebb érnénk,
a felhőzet bekeményít, és mire felérünk a csúcsra alig látunk pár méterre.
Na ennyit a Tátra panorámából .
6 °C és jó 60km/h szél hűti testünket, így gyorsan nekikezdünk öltözni,
vagyis miután három szlovák kolléga átadja a helyet az épület kinyitott
picinyke helyiségében. Nincs melegünk, nekiülünk kajálni + megy a szövegelés az erős szélben
megszokott hangerővel (ha volt az épületben valaki, az biztos gondolhatta:
na…, reméljük az 'ott' nem webkamera). Kaja és desszert után sem akar
tisztulni, ezért úgy döntünk elindulunk a gerincen, hátha idő közben kitisztul
(lefele indulni még korai lenne). Kilépve az épületből pár kép az eligazító
táblánál, figyelemfelhívásom után Ádám elemében van az eligazító oszlopon.
Jól jön a kesztyű a táskában, melyet természetesen Barna otthon hagyott.
Szolgálati közlemény: Ági, ha olvasod: tök jó, hogy szólsz Barnának a
fejlámpáról mostanság minden túra előtt, mert végre nem hagyja otthon,
de légyszi, legközelebb szólj neki a kesztyűről is. Szóval rövid gerinc
séta után visszafordulunk, mert közeleg a tervezett visszafordulási idő,
hogy még 23:00 körül haza is érjünk. A csúcs meg a gerinc is felhőben
(20m körüli látótávolsággal). Az állomástól a Zöldön indulnánk lefelé,
de mégis pirosra sikerül, melyet az első aszfaltút keresztezésnél korrigálunk.
Erőteljes ereszkedés következik a zöldön. A térdemnek kapásból nem tetszik.
Leérve a nyeregbe, kilépünk a felhő alól. Szinte a fejünkre ül a felhő.
A Kral’ova Skala-t gyorsan elérjük. Ez legalább nincs felhőben, és van némi
panoráma dél- délnyugat irányába. Barna teszteli távcsövét. Rövid nézelődés
és panorámafotózás után irány tovább lefelé. Érdekes a törpe fenyvesben
vezető keskeny csapás (sokszor a fenyvesen, egy-két hatalmas lépéssel).
A tisztásnál majd kajálunk címszó, de az út nem érinti a tisztást, így
kicsivel lejjebb ülünk/fekszünk neki rövid időre. Rövid töltődés után
vágtázunk lefelé (pláne én, meg a térdem), oly annyira, hogy észre sem
vesszük, hogy már nem a jelzésen megyünk. Szerencsére kis korrigálás után
visszajutunk a zöld jelzésre. Innen már szinte karnyújtásnyira van Telgárt.
Jól látható a falut keletről lezáró vasút töltése és az alagút bejárata.
Azért még idő volt elérni a falut, de csak leértünk. A templomban épp
akkor volt vége a misének, és a helybéliek tömött sorokban sétáltak hazafelé.
(beteg állat és a farkas sztorim). A népviseletes nénik közül nem lógtunk
ki a turista felszerelésben, de hát mi csak vittünk egy kis színt az ottani
unalmas hétköznapokba. Elérve az autót izzítás és már indulunk is.
Azaz indulnánk, de érzékelőim susogó hangot jeleznek. Falu szélén
lehúzódunk, Barna Ádámot küldi gyors körbevizsgálásra. Szerencsére nem
'Minokok', csak egy fenyőág akadt fel az aljára, melyet balról az úttest
felöl aláhasalva próbál eltávolítani, de mielőtt még felállna: „ne nézz
hátra …” legalább 30tonnányi fát szállító kamion száguld el mellette kb.
1 méterre .
Minden rendben, sprotszelet (nincs) a nadrágban. Indulás, de az érzékelőim
még mindig jeleznek. Most Barna száll ki vizsgálódni, hát egy méretes
fenyőágat húz ki (Ádám biztos a kamionos akció miatt nem vette észre).
Innen már minden OK. Magyarország előtt azért még egy szlovákiai Police
ellenőrzés: Ádám és a jogosítvány, de hátramegy és 'most már előveszem
megmutatni …' .
Megmutatta, és a pár perc után már indultunk is tovább. Cinkota, majd
én Csepel, Barnáék Kecskemét 23:00 körül a tervezett időben hazaérkezés.
Flóra & Fauna