Indulás tőlünk 5:00-kor. Az út szinte zökkenőmentes, és 9:30-kor már az elektricska Poprádi-tavi megállójánál
lévő parkolónál csengetjük ki a parkolási díjat két napra. Alig lehelek életet a GPS-be + öltözők, 9:45 már szinte
Barna után kell rohannom, mert már el is indult. Az idő gyönyörű, szépek az őszi fények, és természetesen a jó idővel
tömeg is van. Aszfaltút vezet fel a Poprádi-tóhoz, mely utat 1 óra alatt tesszük meg. Innen a
jelzésen indulunk el
felfelé, majd az elágazásnál
jelzésen a Rysy felé vesszük az irányt. Komótosan emelkedünk felfelé, kicsit feljebb
érve megpillantjuk a tavaszi célpontunk, a Király hegy csúcsát is. Sajna akkor nem láttuk a Magas Tátrát. A Békás tavakat
elérve eszünk pár falatot + lemegyünk a tóhoz pár fénykép erejéig. Ezt követően irány tovább. A házig némi emelkedés és a
rövid, de nem veszélyes láncos szakasz következett. 14:00, a szintemelkedés után azért jólesik szusszanni párat a házba
lépés előtt. Mivel nem foglaltunk szállást, ezért elsőnek szállás intézünk + legurítunk egy-egy narancs dzsúszt pár fénykép
kíséretében. Az ágyon hagyunk pár cuccot, és a Rysy csúcsa felé vesszük az irányt. Felérve a ház feletti nyeregbe készítünk
pár képet, és irány tovább. 15:30-ra érünk fel a Rysy (2499m) csúcsára. Még 1998-ban jártam itt, már kezdett megkopni az
akkori emlékkép, de azért pár elmék megelevenedik. A látvány és a panoráma tökéletes az őszi fényekben. A csúcson elég
sokan vannak, de mi hosszú nézelődésre készültünk, így nem izgulunk. Csúcs csoki és fényképezés után megy a lazulás, mert
van időnk Naplementéig (cél a Naplemente fotózása). Várakozás közben társalgás lengyel kollégával + belenézünk a lengyel
oldali útba is. Barna előre megnézte a neten a Naplemente időpontját, várjuk, de késik? Azért mégis, kattognak a gépek,
majd komótosan elindulunk lefelé. Út közben azért még fényképezünk, több - kevesebb sikerrel, de fény hiányában kézből
már nem az igazi. Mire leérünk a házhoz (18:40), már teljesen besötétedik. Felmennénk a szobába, de egyes kollégák már
alvást színlelnek, ezért magunkhoz vesszük a kaját, és lemegyünk vacsorázni. Folyadékpótlás gyanánt csipkebogyós teát
iszunk, mindjárt két bögrével is (forró, és alig akar kihűlni). 20:00-kor már elég sokan próbálnak aludni, ezért kaja
után irány ki fotózni. Nem vagyunk egyedül, még két kolléga próbálkozik a sötétben. 21:20-kor úgy gondoljuk mi is, hogy
lefekszünk, szinte már mindenki alszik. 5:00-s ébresztőben állapodunk meg. Barna rám bízza meggondolatlanul az ébresztőt.
Telefon beállítva. 5:00-kor ébresztő indul, gyorsan le is kapcsolom, de Barna majdnem infarktust kap – az ébresztőtől
(magas pulzusszámra és szívdobogásra panaszkodik még fél óra múlva is). Kint lámpafényeket látok imbolyogni, vannak
korán kelő kollégák azért, akik a völgyből tartanak a csúcs felé Napkeltére. Én is gondoltam a Napkelte fotózásra, de
ha ezt is megnéznénk, akkor már nem férne bele a napba a Koprova – csúcs. Mivel este az alvók miatt nem tudtunk összepakolni
(Barnára még azért is rászóltak, hogy az ajtót is csukja be, ne szűrődjön be fény), így kihordtuk a folyosóra a cuccunk,
hogy majd összepakolunk, de én inkább úgy döntöttem, hogy majd lent. Lemegyek, de a cserépkályha fölött is aludt egy
helyi mormota, így kihordtuk a cuccot a ház előterébe, és ott pakoltunk össze. Szerencsére jó idő volt, így nem kellett
dideregni. 5:30 körül indulunk a háztól fejlámpával.
Jól haladunk, nincs tömeg a láncos szakasznál sem. A békás tavak
felett állunk meg először pár kép erejéig, majd irány tovább, mert messze még a cél, és ma még haza is kell kocsikázni.
Barna eleinte aggódik a kitűzött mérföldkő (az útelágazás elérésének ideje) miatt, de 7:45-re leérünk az elágazáshoz,
így a jelzésen felfelé
vesszük az irányt a Kapor csúcs irányába. Patak keresztezést követően megkezdődik ismét a
szintemelkedés- A Hincsó - patak mellett ülünk le reggelizni + fotózni. Barna meglepően gyorsan végez a reggelivel,
így rövid pihi után már indulunk is nyereg irányába. A tervezetthez képest időben vagyunk, 9:55-re érünk fel a nyeregbe.
Innen már látszik a célpont, ami azért nem is olyan közeli. A reggeli egy zsemle nem adja a kellő energiát, ezért út
közben csemegézek egy kis szárított gyümölcsöt. 10:45-re fent vagyunk a Kapor – hegy 2363m-es csúcsán. Na itt van csak
igazán csúcsforgalom. Alig tudunk leülni. Fotózás, rövid pihi. 11:30-kor indulunk vissza. Igyekszünk, de a térdem miatt
nem tudunk sietni. Lefelé a Nagy- Hincsó – tó partján ülünk le öt percre. Még mindig nagy a tömeg, és jönnek még
felfelé is. Komótosan haladunk lefelé, érintjük a Poprádi tavat is, majd az aszfalt úton irány tovább. A térdem nem
igazán komálja az aszfaltos részt, így a célegyenes előtt Barna kitérő pályát javasol. Irány a susnyó. Végül is egy
régi ösvény, vadregényes, de beigazolja aggodalmam: a patakot elérve nincs átkelési lehetőség. Átkelés a sziklákon
némi izgalom mellett, de szárazon megússzuk. A végén a tervezettől kicsit később érjük el az autót, de legalább nem
volt unalmas az út vége. Hazafelé kétszer újratervezés, de azért 20:40-kor szállok ki az autóból.
Flóra & Fauna