Miután Barnáék egy héttel korábban a Hochtort vették célba sokadik halasztásra, és nekem nem volt jó az idõpont, ezért hírtelen befûztem Csabit egy Scneeberg kirándulásra. Igaz, hogy ezt az utat már márciusban szerettem volna megismerni, de ami késik, az nem múlik. Így történt, hogy a nem túl kedvezõ idõjárási elõrejelzések ellenére a péntek délutánt néztük ki indulásra (munka után). 17:10-es találkozót beszéltünk, a Blahán, de ez egy kicsit megcsúszott. 17:50-kor már én is a Ford hátsó üllésérõl szemlélhettem a péntek délutáni dugót a városban. A kocsisor még az M1 kivezetõ szakaszán is csak lépésben cammogott. Szerencsére nem kellett sokat váratni, és miután kidobta a komputer a koordinátákat, már jöhetett is a hipertér-ugrás. A 25-ös km tájékán érdeklõdöm az osztrák matrica iránt, mert nem látom a szélvédõn virítani. Hoppá, még magyar sincs . Dávid gyorsan mobilon intézkedik SMS formájában. Gyõr magasságában leszakadni látszik az ég: nesze neked szép idõ. A mosonmagyaróvári kútnál vesszük meg az osztrák matricát.
Gyors "határ"átlépés után
Csabi vált némi kp-t, és már nyargalunk is
tovább. Payerbach végénél vasúti viaduktra
leszek figyelmes. Nem mehetünk el alatta csak úgy fénykép
nélkül: elõkaptam a miniállványt és
már hasaltam is az aszfalton a keresõben bambulva. Csabi
közben tudósított a meglepõdõtt autósok
arckifejezésérõl. 22:15 körül értünk
Kaiserbrunnba. A parkoló szinte tele, egy kör megtétele
után a mosdó melletti placcot nézzük ki ideális
sátorhelynek. Gyorsan nekilátunk a felállításának,
csak a cövekek leszúrása ütközik némi
akadályba, illetve köbe. Ennyi erõvel az aszfalton
is nekiállhatnánk a cövekek leszúrásának.
Sebaj végül is lenyomtuk a cövekeket. Gyors kaja után
megállapítjuk, hogy másnap vásárolni
kell, így az indulási idõpont adott. Reichenauban
láttunk egy Spart. Hátha 6:00-kor nyit, addigra mi is ott
leszünk. 5:30-as kelés után 6:15-kor indulunk el "pecsenyesütõs
pöffenetet" hátunkmögött hagyva a sátrak
között: irány a bolt. Most már tudjuk, hogy szombaton
7:00-kor nyit, így van idõ egy kis nézelõdésre.
Felfedezzük a közeli kisvasút állomását,
és már vizsgáljuk is a váltózárat,
meg a siklasztó sarut. Rövid nézelõdés
után a pékséget is megtaláljuk. Csabiék
vásárolnak egy-két zsemlét potom 10EUR-ért.
Még egy kis csoki a Spárban + Dávid dupla kávéja
után irány a Weichtal ház parkolója. Nem vitték
túlzásba a turistajelzést, de a szurdokot nehéz
lenne eltéveszteni (rögtön az elején egy kis lánc,
de a szurdok azért még várat magára). Komótosan
kapaszkodunk felfelé szemerkélõ esõben. Patakot
csak a keskeny szurdokrészben lehet látni ott is csak elvétve.
Kevés a fény, de azért én rendszeresen meg-megállok
fényképezni. Néhol vaslétra, néhol
láncok segítenek az út biztonságos végigjárásában,
de nincs benne semmi nehézség. Az egyik beékelõdött
szikla alatt pózolunk a fénykép kedvéért.
Az esõ egyre jobban rákezd, olyan jó áztatósan.
Elérve a 801-es jelzést pár méterrel feljebb
forrás: kulacsok fullon, irány tovább. Csabinak SMS-e
érkezik. Elolvassa, és fülig ér a szája.
Jó hír: "Kaki a bilibe, sírás nélkül"
(SW: "elsõ transzport elindult, Hurrrááá").
A jókedvet csak az árnyékolta be, hogy az út
továbbra is csak alattomosan emelkedik. Elérve a Kienhaler
házat az esõ is elállt. Ruhacsere, és a vizes
ruhákat kiterítjük száradni. Kajálás
után teázunk a házban. Mivel az idõ olyan
szépen kitisztult, én megcélzom a Turmsteinre vezetõ
rövid klettersteig utat. Pár perc alatt fel lehet jutni, és
szép kilátás tárul elénk. Mi a
jelzésen indultunk el a csúcs felé. Továbbra
is határozottan emelkedik az út. Elérve a törpefenyves
részt, van benne egy kis lankásabb rész. Itt ért
utol minket a három német és egy osztrák nõbõl
álló kis csapat. Folyamatosan képben voltunk, hogy
jönnek utánunk, mert folyamatosan ment a csevegés.
Az idõjárás ismét rolóra fordult. Én
próbáltam belehúzni, hogy a Klosterwappent elérve
még tudjak egy panorámára való képsorozatot
fényképezni, de hiába. Mire felértem a rossz
idõ függönye leereszkedett, és homályos
ködbe burkolt mindent. Mire a Csabiék is felértek,
ki tudja honnan, de tömegek jelentek meg a Klosterwappen (2076m)
csúcsán amolyan csúcstalálkozós hangulatot
ébresztve. Kb 6°C 20km/h-s széllel. Természetesen
mindenki engem kért meg, hogy készítsek róla/róluk
csúcsfotót. Rövid idõzés után
meggyõzöm a többieket, hogy érdemes betérni
a Fischer házba egy kis melegedés, és tankolás
erejéig. Az étteremben többszöri próbálkozásomra
is csak szódavizet kapunk elég borsos áron. Én
teát ittam, de az inkább forró citromlére
emlékeztetett. Sebaj az édes aszalt földi eperrel egész
tûrhetõ volt. Rövid pihi után indulni készülünk,
de kilépve a házból észreveszem, hogy az átláthatatlan
pára felemelkedett a Klosterwappen csúcsáról,
így visszavágtázok egy panorámára való
sorozat erejéig. Visszaérve elindulunk lefelé. A
völgyet célozzuk meg: igaz, hogy turistajelzést nem
igen látunk, de kitaposott ösvény visz lefelé.
Jóval lejjebb zöld jelzéseket találunk a sziklákon,
de szerintem annak a gerincen kellene vezetni. A lefele vezetõ
út panorámájára nem lehet panaszunk. Leérve
a nyeregben található emlékmûhöz, utána
a
jelzésen megyünk tovább a Kienthaler ház irányába.
Elérve a házat ismét víz beszerzésével
próbálkozunk, de itt is csak szörpöt kapunk 1,80
EUR/0,5l-ért. Rövid pihenõ után indulunk tovább.
Elérve a felfele már felfedezett forrást végre
sima vizet is ihatunk. Innen egy 300m-es kellemes szakasz után
megkezdõdik a véget nem látható szerpentinekkel
tarkított ereszkedés. Éreztem is a térdeimet
rendesen. 8-ra értünk le. Csabi még dobott egy frissítõ
fördõt a patakban, és irány a sátor.
Gyors sátorbontás után irány haza.
Flóra, Fauna: