Pilis - Dömörkapu - Lajos-forrás - Dömörkapu 2018.06.30.
Résztvevõk: Fanni, Évi és én
Megtett út: ~5,5km; ~ +/-220m szint
Nehézségi szint: Nem nehéz, gyerekkel is vállalható
Napló:
Már régóta szerettem volna egy családi kirándulást, de valahogy sosem akart összejönni.
Most hétvégén Évi dobta be, hogy menjünk fel Dömörkuhoz. Nem kellett sokszor mondani, elõkaptam a
térképet, és kinéztem egy kis túrát. Van két Pilis térképem is (különbözõ évjárat)
de mindkettõ réginek bizonyult az online térképhez képest. Azért én bíztam benne, hogy
a 
régi nyomvonalát megtaláljuk. 12:00-re értünk fel Dömörkapuhoz. Elsõnek irány a
vízesés. Fotózás és videózás, mászkálás a köveken > Fanninak tetszik a lepkeszerû szitakötõk
tánca a beszûrõdõ napfényben. Elindulunk végül felfelé a mûúton. Szerencsére résen
vagyok, és észreveszem, hol tér le a 
jelzés a mûútról. A patak keresztezése után
hamarosan erdészeti út kaptat felfelé. Ez lesz az, igaz itt még nem látunk jelzést,
de 50-100 méter után megtaláljuk a régi jelzéseket is. Az út kissé kaptat (nem vészesen).
Az ösvény mellett vadmálna bokrok, és köszönhetõen a kis forgalomnak roskadoznak a málnától.
Jól be is kajálok, a család már nem ennyire aktív. Több helyen is mohás kõnek álcázott Troll-telepek.
A folyamatos emelkedés miatt a Kármán-forrás elõtt némi nyüsszögés hallatszik Fanni felõl.
A forrás épp csak csordogál. Innentõl már nem emelkedik annyira az út.
Nem is kell sokat sétálni, hogy elérjük Lajos-forrást, jobban
mondva elõbb a szebb idõket is megélt turistaházat. Hát itt most nem kell ebédelni.
Irány a Lajos-forrás. A kínai teatanfolyamon szerzett infókat próbálom átadni a családnak
a forrás vizérõl (400mg/liter ásványi anyag tartalom), melyet meg is kóstolunk, pedig az
én bélésem nagyon érzékeny az ilyesmire, de semmi gond utána. Tankolás után szétnézünk
a réten, megy a sütögetés pár helyen. Hamarosan vissza indulunk, de lefelé a
jelzést
választjuk. Fanni kedvéért lovas játékba kezdünk, hogy kellemesebb legyen a séta. én
Pitagorasszal megyek, Fanni lova Lotti, Évié Marileó. észre sem vesszük, és le is érünk a Kõrösi Csoma Sándor
emléktáblához. Itt rövid pihi a padon, majd irány tovább. Fanni bokája kibicsaklik, de szerencsére
nem vészes. 15:00-rá érünk vissza a kocsihoz. Irány a Duna-part ebédelni. Yamiii.
Ui: Nem tudok szó nélkül elmenni a naplóhoz készített képek minõsége mellett. A mostani azon ritka alkalmak
egyike volt, hogy nem vittem magammal fényképezõgépet, hanem telefonnal készítettem pár képet.
Almás telefonnal készültek a lenti képek, de attól tartok túltolta a Gyártó a szoftveres hókuszpókuszt.
Csak azon kényszerbõl tettem fel a képeket, hogy ne kép nélküli napló legyen, illetve némi utómunkával
talán már eléri az általam elvárható minimum szintet (Évi fabukszára feltöltött
csoportképét már ne is említsem, ahol a fél állam hiányzik a képrõl). 
Videó a túráról:
HD videó, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre és nagyobb felbontásra:
