Pilis - Rám-szakadék 2015.08.07.
Résztvevõk: Fanni, Évi és én
Megtett út: ~8km; ~ +/-300m szint (térképrészlet: a fényképek között, melyet egy inforációs tábláról készítettem - nyilak jelzik a követendõ haladási irányt)
Nehézségi szint: Nem nehéz, gyerekeseknek 7 év felett szülõi felügyelettel bevállalható, természetesen ez azért függ a gyerkõc képességeitõl is.
Napló:
Reggeli noszogatós ébresztõ és némi durcizás után a Rám-szakadék felfedezése mellett döntött a család. Nekem meg Évinek nem volt ismeretlen a terep, da Fanni ki tudja miért kérette magát. Ennek ellenére 10 óra elõtt befutunk a dömösi parkolóba. Már készültem apróval a parkoló automatához, mert januárban nem kellett neki a bedobott érme, és küzdeni kellett, hogy megegye. Most csak az egyik százas nem tetszett neki. Napijegy letudva, cipõk lecserélve. Januárhoz képest egyetlen változás, hogy lehetõség van WC használatra a parkolónál. Elindulva a kocsitól, pár játszótéri eszköz 'gátolja' továbbjutásunk, de szerencsére Fanni engedékeny, és belemegy, hogy majd csak visszafelé próbálja ki õket.
A faluból kiérve, ahogy elértük a patakot, javaslatomra a 
turistajelzésen indultunk el felfelé (visszafelé és ráérünk a cipõnket koptatni az aszfalton).
A Szentfa kápolnáig bírjuk kérdés nélkül 'mikor érünk...?'. Ezt még halljuk párszor, mire elérjük a Rám-szakadék bejáratát. Innen a
jelzésen indulunk el felfelé a szurdok-völgybe. Itt is némi változás a régmúlthoz képest, hogy kötelezõ haladási irány van kijelölve. Az alsó szakaszon téma
az aranymosás. Kicsit feljebb forrásvíz kóstolás, de mivel a kulacsaink teli vannak, így tölteni nem kell. A forrás után kezdõdik igazából az 'izgalmasabb' rész.
Fanninak tetszik nagyon. észre vehetõ ez onnan is, hogy megszûnnek a 'mikor érünk már ...?' kérdések. Meglepõen kevesen vannak, ahhoz képest, hogy én tömegekre számítottam.
A patakban nincs nagy vízhozam, de köszönhetõen a két nappal korábbi esõnek azért csörgedezik. Kicsit feljebb érve Évi egy kígyóra hívja fel a figyelmünket. Minõ meglepetés, egy táplálkozó siklóba botlunk.
Szegény brekusz, pislogva - értetlenül áll a helyzet elõtt, miközben a TV-ben már látott: hihetetlen méretre próbálja álkapcsait tágítani a sikló. Nézzük egy darabig, utána a természetre bízzuk mi lesz a vége.
A vizes cipõ kicsit csúszik, de kis odafigyeléssel és segítséggel Fanninak is könnyen leküzdhetõk a szurdok-völgy akadályai.
Egész gyorsan fel is érünk, illetve még egy kicsit kaptatni kell felfelé a
jelzésig. Innen lefelé vesszük az irányt a Lukács-árokban.
Lefelé egész gyorsan haladunk. Még mielõtt elérjük az aszfalt utat, azért rövid pihenõ a pataknál. Idõ közben a felhõzet is gyülekezni kezdett felettünk. Még jó, hogy az elõrejelzés nem mondott esõt.
Szerencsénk van, mert megússzuk pár csöpp esõvel. Visszaérve a faluba, nem maradhatott el a játszóterezés. 14:45-re értünk vissza a kocsihoz.
