Pilis 2007.04.07.

Elõszónak, csak röviden: korábban (egyébként mindig) már próbáltam az Évit is befûzni egy kis kirándulásra. Csütörtökön igent mondott egy kis Pilisi túrára. Kinéztem egy „light”-os túrát, ami neki is tetszett. Úgy voltam vele, pénteken majd összepakolok, úgyis lesz rá idõ. Hát ez nem jött be: pénteken 20:00 után értem haza a melóból (még jó, hogy bevállaltam a hétvégi nagy-bevásárlást is, hát ez most nem jött be). Évi a munkából Dunakeszire ment. Gyors pakolás (a számítógépet elindítva, én is a Húsvéti E-mailekkel foglalkoztam ahelyett, hogy a PDA-ra felraktam volna egy Pilis térképet, még szerencse, hogy a térképet bedobtam a táskámba), majd irány Keszi.
Reggel 7:00-kor kelek (fárasztó hetem volt, tudtam volna még aludni). Tusolás után 7:30-kor próbálom Évit kirobbantani az ágyból, nehezen megy. 8:30-kor el is indulunk. Irány a Horányi rév: 1100HUF ellenében 10perc után már a túlparton koptatjuk az aszfaltot. Mivel nem készültem igazán elõre, hogy merre is megyünk, én a PDA után nyúlnék, hogy merre tovább, de az Évi leszavaz („robo-ribi” off). Marad: a rögtönözünk, és úgy teszünk, mintha nap, mint nap erre járnánk. Szigetmonostor elõtt repce-táblát fényképezek. Pócsmegyernél úgy döntünk, hogy „kompolunk” még egyet. Nincs szerencsénk, pont az orrunk elõtt indult el. Fényképezõ elõ, és már kattogtatok is. Szerencsére gyorsan megfordul, és egyedüli autóként már a fedélzeten is vagyunk. Ezt a menetet 720HUF ellenébe vesszük igénybe. Innen irány Pilisszentlászló. Az autót a térképen is jelölt kis parkolóban hagyjuk. A jelzésen indulunk el az Öreg-nyílás-völgy irányába. Az idõ kellemes, a madarak énekelnek, minden tuti. A völgyig kellemesen ereszkedik az út lefelé. A völgyben haladó erdészeti út elõtt kis fahídon kell átkelni. Az utat elérve rövid szakaszon a jelzés is az úton halad. Az út széli avarban mindenfelé erdei pockok mozogtak. Nem kisebb szerencsénkre az egyiket sikerül lencsevégre kapni (sajna csak egy kép erejéig, az se épp profilból). A képen felbuzdulva még legalább fél órát szöszölünk azzal, hogy egy újabb példányt fényképezzünk le, de sikertelenül (mindenütt csak a mozgó avar marad, de nem mutatják magukat). Elérve a Bükkös-patak völgyét megmutatkozik a víz közelsége, mindenfelé madarak röpködnek (de egyik sem akar pózolni nekem). Az ifjúsági tábor irányába indulunk. A tábor területén új építésû fa bútorok (még WC is) fogadott minket, a Kárpát forrásnál vízvételezési lehetõséggel. Na azért mi nem táboroztunk le. A patak mellett halad az út a Lenkó-emlékmû irányába. Elérve a Sikárosi vendégházat leülünk a fûbe enni pár falatot. Kaja után Évi banános csokit majszol, én almát. Rövid pihi után irány a Sikárosi-rét. A Szilágyi Bernát – forrásnál ismét kis pihenõhelybe botlunk. Innen utunk a „zord” fenyvesen keresztül vezet a Sikárosi-rét nyugati oldalára. A réten próbálok fényképezni egy panorámára való képsorozatot (nem tudom hogyan sikerült, ha lesz idõm, megpróbálom összerakni). Lenyugözõ a látvány, és a nyugalom. A Sikárosi-rétet elhagyva az erdészet tájékoztató táblája fogad minket. A nyugatra tartó jelzés átmenetileg el van terelve, még jó, hogy nem arra akartunk menni. A jelzésen a Király-völgyben haladtunk tovább. Szinte szintben halad az út, ez kell az Évinek. Az út mellett komoly dagonyára leszek figyelmes, de be van kerítve. Gondolom ide holmi turisták ne járjanak be, ez a „vaddisznók élményfürdõje” . A Király-kútnál leülünk egy kicsit az egyik padra. A szebb idõket is megért forrás nem muködik, elég elhanyagolt. Innen a jelzésen indulunk el az Akasztó-hegy irányába felfelé, jobban mondva elõször le a Király-patak völgyébe, majd innen felfelé. Évi egy kicsit gondolkozott a lefele meneten, de rábeszéltem, és hipp-hopp már a túl oldalon is volt. Innen egy kicsit kapaszkodósabb az út, de nem vészes. Sajna az Évi ezt már annyira nem díjazta. Próbáltam neki besegíteni, azzal, hogy én viszem a táskáját. Lassan azért mégiscsak felértünk a gerincre. Szívem szerint én a Prédikálószékre még felmentem volna, de mégis inkább Pilisszentlászlónak vettük az irányt. Kellemes séta következett enyhe lejtéssel. Na azért a Tüskés-hegyre volt még egy kis emelkedõ, de ez már szinte elhanyagolható. Fent a Tüskés-hegyen (az új térképen Tövises-hegy néven találjuk) leültünk egy kicsit, azután irány a falu. A csúcs környékén elég sûrû, szúrós növényzeten kell átverekedni magunk (nem véletlen kaphatta a nevét a hegy). Kicsit lejjebb elektromos kerítéssel körülzárt erdõsítés mellett halad az út lefelé. Kipróbálom… hmm felvillanyozódva folytatom az utat lefelé. Sajna ez a jelzés elég elhanyagolt (régi, és úgy kell keresni a fatörzseken). El is vétem, és a vadleseket követve az Öreg - nyílás - völgyben kötünk ki. Az egyik vadlesre fel akartam kapaszkodni, de a lépcsõfok leszakadt alattam: „nem teljesen stabil”. Hát ezt most ki kell hagyni. A völgybõl a jelzésen mentünk vissza az autóhoz. Irány Dunakeszi, de már Pesten keresztül. Hogy jól záródjon a nap (hab a tortán), azért még beugrunk Évi kedvenc cukrászdájába, némi nasi beszerzésére.

Íme egy-két életképet is: