Tartós esõzés utáni sárdagasztás a Pilisben

Résztvevõk: Paróczai Barnabás, Felföldi Ádám, Sinka Tibor.
Útvonal: Rám-szakadék, Holdvilág-árok, Oszoly
Megtett út: kb. 8km
Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.

Egy-két idõpõnt módosítás után megelõzõ nap este Barna elõadja, hogy a korábban megbeszéltek szerinti célpontok: Rám-szakadék (meg kellene nézni, hogyan sikerült rendbe hozni), Holdvilág-árok, Oszoly. Én, meg Ádám nem éppen így emlékezünk, de hát miért is ne, úgy is csak apró betûvel van a térképen megjegyezve, hogy esõs idõben nehezen járható. Esõbõl meg nem volt hiány az elmúlt pár héten (szinte folyamatosan). Tehát reggel 7:30-kor érkezik Barna és Ádám hozzánk. Ahogy pakolok be a kocsiba Ádám már egy útba ejthetõ éjjel-nappali után érdeklõdik, mert természetesen elfelejtette, hogy ünnepnap nincs bevásárlóközpont, ahol be tudnánk vásárolni. Irány a közeli éjjel nappali. Mikor szállna ki természetesen nem nyílik neki a kocsi ajtaja (késõbbi próbák során hibátlanul mûködik a zárszerkezet, csak Ádám kezére nem nyílik). Természetesen sok idõt tölt az üzletben. Már kezdtem a mentõexpedíció szervezését (hogy kimentsük Ádámot az üzletbõl), mikor végre jön. Nem igazán úgy akarták kiszolgálni, ahogy Õ szerette volna (felvágott felszeletelése), ezért idõzött annyit. Végre megyünk. Elsõ téma, hogy ki mit hozott, illetve hagyott otthon. Természetesen Barna nem hozott lámpát (most is ott lóg a garázsban tuti fejlámpája). Ádám viszont beújított egy fejlámpát, amit most nem sikerült tesztelnünk. A még le nem zárt budai rakparton gyorsan haladunk. Szentendre után irány Pilisszentlászló - Dömös. A Malom patak völgyébe vezetõ mûút sorompója nyitva volt, ezért behajtottunk. Barna azzal nyugtatott meg engem, hogy utána érdeklõdött, és azt az infót kapta, hogy ilyenkor ünnepekkor be lehet hajtani (de szerintem csak kamuzott, habár késõbb elég sok autó parkolt a miénk mellett). 7:50-kor indulunk el felfelé. A hídon átérve jobbra fordulunk a jelzésre, és irány a szurdok. Pár méter után javaslatomra Ádámmal fel vesszük a kamáslikat. Barna katonai surranójában feszít, szerintem sajnálta a túrabakancsát a nagy sárban. Indulás képen a patakot máris keresztezzük. Innen nem messze van egy forrás (lefele a szurdokban jól jöhet, hogy itt fel tudsz tankolni, ha folyadék híján vagy). Nem kell messze mennünk, és a patak mederben megjelennek az újonnan beépített kapaszkodók (rozsdamentes anyagból, tényleg teljesen stabil fogást biztosítva a teljes útvonalon, ott ahol erre igény merülhet fel. Családi kirándulás célpontjává változtatva a Rám-szakadékot). Egy-két ilyen biztosítás után hosszabb lankás szakasz következik párszor keresztezve a patakot. Az elmúlt napok idõjárásának köszönhetõen volt bõven vízhozama a pataknak. Néhol még az oldalfalon is egész nagy mennyiségben esik alá a szurdokba a víz (akár tusolhatnánk is). Egy-két helyen bedõlt fa törzsét keresztezve jutunk el a felsõ harmadhoz, ahol a Rám-szakadék elágazik. Egyértelmûen jelölve van, hogy merre kell folytatni utunkat, és melyik az a rész amerre nem szabad menni. Természetesen Ádám egybõl azzal indít, hogy mi miért nem arra megyünk. Innen egy rövidebb szakaszon a szurdok beszûkül, majd egy vaslétrát magunk mögött hagyva kicsit kiszélesedik, de néhol jól jön az oldalt elhelyezett kapaszkodó (a létrán csak óvatosan, mert a rozsdamentes anyagon a bakancs egész jól csúszik). A második létránál a bõ vízhozamnak köszönhetoen a nadrágszárak se maradnak szárazon. Ezt követõen még egy párszor kiszélesedik, majd beszûkül a szurdok, és az oldalkapaszkodók segítik a haladást, illetve ahol szükséges, még a sziklába bevésett lépéshelyek is vannak. Egyre lankásabb rész után 9:00-ra értünk fel a szurdok felsõ bejáratához. Ment a sárdagasztás rendesen. A földbe befaragott lépcsõfokok is csak ultraerõs ragasztóként próbálták a bakancsunkat magukhoz horgonyozni. Egy kicsit még feljebb haladva szemtanúi lehettünk, hogy itt is milyen komoly talaj eróziók lehetnek. Innen visszafordultunk, mert még volt tervünk a nap további részére. Lefelé az út valamivel kevesebb, mint egy óra. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a korai indulásunknak köszönhetõen sehol nem kellett megállni, és várni. Érdemes korai idõpontot választani, mert jó idõben egyes részeken komoly sorokat kell kivárni. Visszaérve a kocsihoz kiülünk egy padra reggelizni. A hideg szélnek, és a vizes nadrágszárnak köszönhetõen majdnem fáztunk. Reggeli után irány a Holdvilág-árok. Közben azért Dömös hajóállomásnál megállunk megnézni a kiáradt Dunát. A Holdvilág-árkot a jelen közelítjük meg. Az alsó részen egész hosszú szakaszokon megy a sárdagasztás. Látunk olyan hölgyet, aki éppen ezért mezítláb próbál tovább evickélni. Néhol az út a patakmederben halad, de van éppen kis fahíd is. Kevesebb mint fél óra gyaloglás után (jó idõben, ha nem ennyire saras, biztos hogy kevesebb) itt is két felé ágazik az árok. Itt egy kis forrás gondoskodik a kulacsok megtölthetoségérol. Az út egyértelmûen a jobb oldali szélesebb árokrészben folytatódik tovább. Az árok vége elõtt erõs balkanyar, ahol lehetõség van (az oldalán balra fel) lépcsõkkel segítve a vízesés melletti vaslétra kikerülésére. Innen még kb. 100m és az árok turista úttal jelzett részének végébe érünk. A bõséges vízhozamnak köszönhetoen mindhárman frissítõ zuhanyban részesülünk a létra alsó részén. Nagy zsákkal, mint Én egy kicsit nehézkes feljutni a létrán a biztonsági gyûrûknek köszönhetõen, de azért elfér az ember. A létrán felérve balra egy kis fahidat keresztezve érhetjük el ismét a jelzést, mely erõs kapaszkodás után még egyszer ismét keresztezi a Holdvilág-árkot. Idáig az út körülbelül ¾ órába telik. Innen mi visszafordultunk, és irány az Oszoly. Visszaérve a kocsihoz egy kis bakancs mosás a sárdagasztás után. Ádámmal úgy döntünk lecsapoljuk már elhasznált víztartalékainkat. Mivel nem a fõút mellet voltunk, meg egyébként se jött senki, hát csak a mellékút szélén álltunk neki csövelni. Megkönnyebbült tekintettel megfordulva viszont meglepõdve konstatáltuk, hogy egy fehér autó (kék csíkkal az oldalán) áll mögöttünk („lopakodó” üzemmódba jött, mert észre se vettük, csak már amikor megfordultunk). Barnától kérdezte „Dred bíró”, hogy „Most jönnek, vagy éppen mennek?” Barna éppoly tömör válasza: „Most megyünk” be is rekesztette a beszélgetést, komoly kérdõjeleket ébresztve bennünk, hogy mit is akart valójában. Én azt hittem, hogy a nyilvános „toalett” akciónk keltette fel az érdeklõdését. Na irány az Oszoly. Lent a parkolóban leülünk egy padra kajálni (már akinek van mit, na azért Ádámot megdobom egy szendviccsel). Kaja után egy alkalmas helyen rögzítettük a kötelet, és önmentést (fel pruszikolás a kötélen) gyakoroltunk. Miután rájöttünk, hogy még nem felejtettük el, és kiszórakoztuk magunkat, Barna kérésére felmegyünk az Oszoly-csúcsra. Itt kattintunk egy-két képet, nézelõdünk egy kicsit, és irány az autó. Visszafelé már a Pesti rakparton megyünk, mert a Budait reggel óta már lezárták.