Pilis 2005. 10. 29.

A Vaskapu.

Egy ilyen szépnek ígérkező hétvégén hogyan is lehetne kihagyni egy kis őszi kirándulást, pláne ha az egy hosszú hétvégére esik. Így történt hát, hogy az Évivel hírtelen felindulásból kitaláltuk, hogy irány a Pilis. A célponton sem kellett sokat gondolkodni, mert már régóta szerettem volna felmenni a Vaskapuhoz egy kis nosztalgiázás miatt. Reggel 7:10 kor indultunk itthonról, természetesen BKV-vel. 8:40-kor már Pomázon is voltunk, és időben oda tudtunk állni a 9:20-as buszhoz, hogy legyen helyünk. Pilisszentkereszt központjában szálltunk le a buszról. A jelzésen indultunk el, de félúton a templom irányába levágunk a Háromforrás völgy irányába. Ahol az út keresztezi a jelzést, ott Nyugatnak vesszük az irányt (nem jelzett ösvényen, habár néhol van érdekes vörös/fekete felfestés van). Évinek tuti "light"-os túrát ígértem, de egy kicsit kaptatós. Megnyugtatom, hogy "a Vaskapu megéri". Út közben nem találkoztunk senkivel. Felérve eszünk pár falatot, majd készítettem egy - két képet. Kissé komótosan indulunk el lefelé (a lehullott falevelek alatt nem látható mit rejt az altalaj (lásd falépcsők), és Évi lassúra vette a figurát). Nem mentünk le a jelzésig, hanem egy a jelzéssel párhuzamos ösvényen indulunk el, mely a térképen jelzett pihenőbe torkollik. Csodás az elénk táruló kép: minden aranyló sárga, vörös és barna színekben pompázik. Innen a jelzésen folytattuk utunkat a Vaskapu - völgyben. A völgyben elég kevés a fény, de azért próbálkoztam (levelek és minden egyéb) fényképezésével. A Flash-es kép (lásd a túra képeit) a völgy elágazásánál készült. Innen érdekesség képen a jelzés mellett megjelenik (nem is csak egy fatörzsön) a is. Felettébb érdekes, mert a térkép szerint a közelben-távolban se látni ezt a jelzést, biztos csak tréfa. Elérve az erdészeti aszfalt-utat szinte egyenesen megyünk tovább. Fák, így jelzések hiányában mégis a Simon halálánál lyukadtunk ki. Innen a , majd a jelzésen értük el a Két-Bükkfa-nyeregbe. Ez az útszakasz minden korosztálynak alkalmas erdei sétára (képviseltetik is magukat (mármint: a minden korosztály), mivel itt már nagyobb a forgalom, mint az utunk első szakaszán. Még a kerékpárosok is. A Két-Bükkfa-nyeregbe érve, rövid gondolkodás után elindulunk Dobogókőre (még szerencse, hogy az Évi döntötte el, mert az út első szakasza innen egy kicsit kaptatós (legalábbis neki), és így nem tud engem piszkálni ez miatt. A jelzés hol távolabb, hol közelebb vezet az aszfalt úthoz. Itt már egy kicsit zavaró a civilizáció közelsége, mivel a szép idő miatt nem csak a turisták rajzottak ki, hanem a helyi, vagy környékbeli menő motoros csávók is kiknek sportmotorja csak a 8-9000-es fordulaton hajlandó pörögni: megzavarva a természet csendjét. Felérve Dobogókőre bedobunk egy kétszemélyes grilltálat az egyik étterembe. Rövid ejtőzés után megnéztük az Eötvös Lóránt menedékházat, meg gyönyörködtünk egy kicsit a Dunakanyar és a Pilis látképében. Vissza a 17:20-kor induló busszal indulunk + BKV.