Igazából Ausztriába készültünk, de ezt inkább most halasztottuk egy kicsit
a tavasz végére. Így esett a választás a Nagy Fátrára. Barnáék már egyszer
egy hónappal ezelőtt is nekivágtak, fel is jutottak a Krízna és Ostredok -ra, de mivel a rossz
időben nem láttak semmit, így esett a döntés ismét a Nagy Fátrára.
Mivel a múltkor kijutott
a rossz időből, ezért a túra időpontját a jó időjáráshoz kötöttük. Elég
nehéz összehangolni mindenki szabadidejét úgy, hogy még jó idő is legyen.
Minden esetre az utolsó pillanatban Ádámnak is sikerült betársulni. 5:00-ra
futottak be hozzánk Barnáék, és irány Staré Hory. Út közben az autóban
eszünk, ezzel se kelljen tölteni az időt, ha megállunk. A helyismeretnek
köszönhetően, parkolóhely kereséssel már nem megy az idő. Gyors pakolás
után 8:30-kor indulunk is. A pakolás alatt lefagy a kezem, pedig -5, -6°C
lehet. A faluból induló Kék jelzés eleje kicsit szívatós, mert totál le
van fagyva, így lehet csúszkálni. Mivel a vártnál kevesebb a hó, meg is
jegyezzük, hogy a hótalpkölcsönzés helyett (Ádám lent is hagyta a kocsiban)
hágóvasat kellett volna hozni. Az út nem okoz egyébként meglepetést, a
térképen is jól látható folyamatos emelkedésnek köszönhetően nem is kell
sokat kaptatni felfelé, hogy a hideg ellenére nekikezdjünk a ruharétegektől
való megszabadulásnak. Érdekességképen ismét utolérjük (nagyjából ugyanott)
azt az őslakos idős bácsit, akivel, egy hónappal ezelőtt Barnáék már összefutottak.
Lehet, hogy az öregnek ez napi rutin.
Az idő egyébként hozza
a jósoltakat, szép napsütéses. Út közben a fényképezések kivételével meg
sem állunk. 1100m-es magasságban elérjük azt a szintet, ahol már a fák
zúzmarásak. A Majerova skala szikláinál állunk meg először egy rövidebb
pihenőre. Utunkat folytatva ismét jól jönne valami csúszásgátló a talpra,
mert a sziklák közötti részen a keményre taposott havon csúszkált a bakancs
rendesen. A sziklatömb után látszólag könnyű útszakasz következne, de
ne tévesszen meg senkit. Szépen emelkedik, és így ebéd előtt nekem majdnem
fárasztónak tűnt. 12:30-kor a Liska (1445m) előtti leégett felvonóállomás
maradványai mellett keresünk szélárnyékot, és ülünk neki ebédelni. Befut
egy szlovák srác is a kutyájával. A kutya egyből rámozdul Barna kajájára.
Kaja közben már a következő túrákról megy az eszmecsere. 13:15-kor indulunk
tovább. Barna teszteli a hótalpakat, melyre igazából annyira nincs is
szükség. 14:00-ra érünk fel a Krízna 1574m-es csúcsára. Pár fénykép, és
rövid nézelődés után folytatjuk utunkat a Piros jelzésen az Ostredok irányába.
Út közben érintjük a Frekov 1585m-es csúcsát, majd 15:15-re érjük el az
Ostredok 1592m-es csúcsát. Fényképezünk, csúcs csoki, + hideg, de ez nem
szegi jó kedvünk. 15:55-kor indulunk el vissza. Mivel a Nap már egyre
lejjebb jár, ezért az árnyékok egyre jobban megnyúlnak. Olyan a látkép,
mintha a Holdon járnánk.
A szél egyre jobban feltámad. Mivel a hó nyekergése
árulkodik a hőmérsékletről Barna óráját kiakasszuk a hátizsákjára, hogy
megmérjük az aktuális hőmérsékletet. A hideg hatására az óra is ledobja
az ékszíjat (elemnek nem tetszik a hideg). A GPS-ben is elemet kell cserélnem,
pedig normál körülmények között több mint 16 órát kibír. Visszaérve a Krízna
csúcsára azért mutat az óra egy -9,5°C-t, ez párosul kb. 40km/órás széllel.
Mit mondjak, jó lenne felvenni a polár kabátot, de a külső rétegtől nincs
kedvem megválni. A Liska utáni leégett felvonóállomásnál keresünk egy
kis szélárnyékot, ott öltözünk (''szélárnyék'' ide, vagy oda, a kezem így
is majd le fagy, amíg az öltözés idejére leveszem a kesztyűt). A Nap már
lebukott a horizonton. Út közben próbáljuk Ádámot meggyőzni, hogy visszafele
ne a Kék, hanem a Sárga jelzésen menjünk. Szóval a feltételezett Sárga
jelzésen indulunk el lefelé a felvonó mentén. Gyorsan haladunk lefelé,
közben ránk sötétedik. Így lehet az, hogy a térképen jelzett harántoló
részt a Sárga jelzésen mi kiegyenesítjük, és egyenesen megyünk lefelé
egy sípályán. Meg is gyűlik vele a bajunk, mert jól gondozott sípálya
révén csúszik rajta a bakancsunk rendesen (már ahol nem tudtunk mellette
menni). A ratrackkal dolgoznak a helyiek. A sötétben egy fazon mozdul
ránk (nem igen értettük, mi lehetett a feladata), és figyelmezet minket,
hogy vigyázzunk, mert munka közben a ratrack nincs kivilágítva. Leértve
Tureckára ismét ment a csúszkálás a tükör jégre fagyott utakon. Innen
már a műutat választottuk a visszajutáshoz Staré Horyra. 19:15-re értünk
vissza az autóhoz.
Feketén - Fehéren