Mátra 2012.01.28.

Egy kis nosztalgia a Mátrában

Mostani túránk még tavaly novemberben kezdõdött, vagyis, az elhatározás akkori, hogy menjünk túrázni. A célpontot már akkor kinéztem (gyerekkoromban, szüleimmel jártam erre utoljára, így egy kicsit emlékidõzõ is ez a túra), és folyamatosan bizsergett a talpam, hogy már menni kellene, de mindig közbejött valami, így elõször decemberre halasztottuk, majd miután a két ünnep között sem tudtunk elmenni, maradt a január. Természetesen próbáltunk kivárni egy napsütéses napot, melyre január végéig kellett várnunk. Tehát január 28. lett a kiszemelt dátum (ezt is csak pár nappal az indulás elõtt döntöttük el). Ne mondjam, a hosszú távú elõrejelzésben még szépidõnek jósolt napot megelõzõ napon már az idõjósok is borúlátók lettek és még havat is jósoltak a jókora hideg mellé. Sebaj, csak már menjünk. Barna a megbeszélt idõben (5:30-kor) landolt nálunk. Beszállok és már irány is a Mátra. Szerintem egy kicsit óvatosra fogta a vezetési stílust, de õ ül a volán mögött, és megígérte az Áginak, hogy óvatosan fog vezetni (út közben -8°C, két rövid megálló). Így történhetett, hogy csak 8:00 magasságában érkeztünk a mátraszentistváni sípálya aljához …de mit is keresünk mi itt? Miután a térképen belövöm, hogy hol is vagyunk megvilágosulok. Én ugyan még tavaly mondtam Barnának, hogy Mátraszentimre a kiinduló pont, de valamiért õ mégis ezt adta meg a GPS-ben ('Roboribi' meg tette a dolgát és idenavigált minket). Sebaj, a turistatérkép alapján újratervezem a túraútvonalunkat. A 'számítógép kidobja a koordinátákat', és vázolnám Barnának az új verziót, de õ javasolja, hogy ne variáljunk: cél az eredeti terv, pár kép után irány Mátraszentimre. A faluban leparkoljuk az autót, és a posta elõtt (természetesen az út közepén) belõjük a térkép alapján,hogy hol is vagyunk, merre induljunk. Ez gyorsan megy, így percek alatt kiérünk a faluból a jelzésen. Az utat 10-15cm-es hó borítja, mely jól le van taposva, tetején 1-2cm friss hóval. Az idõ szép, szemben a visszaútra kiszemelt gerinc karnyújtásnyira. Lehet, hogy túl 'light'-os útvonalat néztem ki. Sebaj kellemesen ereszkedünk a Csörgõpatak völgyébe. Elérve a patakmedret, a turistaút a patak partján kanyarog, párszor keresztezve a patakot. Folyamatosan csak ereszkedünk, csak a Szamár-kõ alatti részen van minimális emelkedés. Innentõl már egyre sûrûbben nézem a térképet, mert nem szeretnénk elvéteni az irányt a Csörgõ-szurdokhoz. Elérve a jelzést továbbra is lefele vesszük az irányt, illetve rövid kitérõt teszünk a Csörgõ-lyuk barlanghoz. Pár kép a barlang bejáratánál, és irány tovább. Még a lefelé vezetõ úton próbálunk lencsevégre kapni egy mókust, de sajnos sikertelenül (Barna molyol az új fényképezõvel és lekési én a nagy-látószögû objektívvel meg sem próbálom). Leérve a Vándor-forráshoz, pár kép után a Csörgõ-szurdokba vesszük az irányt. Jelzések alig vannak, de nehéz lenne eltéveszteni a célpontot. Leereszkedünk a szurdokba. A hidegnek köszönhetõen a szurdok bejárása nem okoz gondot. Fényképezés, rövid nézelõdés után eldöntjük, hogy csak az ágasvári turistaháznál fogunk ebédelni. A jelzésig még követjük a patakmedret, de az elágazástól megindul a felfelé kapaszkodás. A hõmérséklet 0°C, de rövid idõ után lekerülnek a kabátok, folyamatosan emelkedünk, közben hasunk ebédidõt harangoz. Felérve a turistaházhoz pár képet készítünk, utána a turistaház melletti épület elõtti egyik padra készülünk letelepedni az ebédhez. Még csak közelítünk a padhoz, de már éhes macskák hada támadja meg a padot (kajánkra pályázva). Úgy kell õket félrelökdösni, hogy lerakhassam a táskát. A táska kinyitása, illetve a kajás zacskó csörgése vérszomjas fenevadakká változtatja a macsekokat, s szinte küzdenem kell a reggel megkent szendvicseimért. Barna nem is akar kajálni (nyugodtan szeretne leülni), így bedobok két szendvicset, iszunk egy kis teát (amit nem a Büfében vettünk meg. Ehhez egy gondolatnyi kitérõ: A ház tetszetõs honlapja szerint van büfé, és aktuálisan arról tájékoztat, hogy ''a jégkrém elfogyott!''. Ez nem is gond, de azért annyi tájékoztatás még beleférhetne, hogy a büfé a téli idõszakban nem üzemel, vagy csak elõzetes bejelentkezés után számíthat a megfáradt vándor némi ellátásra. Ha a honlapra ez nem is tud kikerülni, azért egy kis papíros tájékoztató az ajtóra hasznos lehetne). Pár fénykép még és indulunk is tovább a jelzésen, azaz a ház melletti táblánál elidõzünk pár percet. Örömteli, hogy mostanság megjelennek az egyes régiókat bemutató igényesen megkonstruált információs táblák, ami már elszomorít, hogy nem mindenki vigyáz ezekre az értékekre. Hogy mire is gondolok: a táblára került kihelyezésre az Ágasvár pecsét is, lánccal rögzítve a táblához (még bele is férne, elvégre Magyarországon vagyunk). Ezzel se lenne még semmi gond, de azzal már igen, hogy a láncra rögzített pecsétrõl valaki levágja a bélyegzõgumit, hááát ... de inkább nem írom le. Valahol a turistaház és az ágasvári csúcs között ülünk le kajálni. Én már csak desszertezek (alma). Ebéd után hamar felérünk a csúcs elõtti kilátópontra. Jó a kilátás az északi irányba, sajnos opálos egy kicsit, de sebaj, lényeg, hogy szép idõnk van. A szélére nem tudunk kimenni, mert a pár nappal korábbi olvadás után tükörjég a teteje vékony hóréteggel borítva, jó kis korcsolyapálya. A mai napi szintemelkedés nagyobbik részét magunk mögött hagyva kényelmes séta következik a gerincen. A Nap egyre alacsonyabban süt, az árnyékaink megnyúlnak. Szamár-kõnél még egy kis panorámában gyönyörködhetünk az észak-keleti részrõl. Innentõl már jelzésen haladunk tovább. Valahol a Rebeka-rétnél tudatosul bennem, hogy jó lenne elérni a Naplementét a Vörös-kõi kilátóban, ezért próbálunk belehúzni egy kicsit. A elágazás elõtt pár fénykép a sípályáról, Barna majdnem továbbfut a jelzésen, még szerencse, hogy én idõben felébredek. A Nap egyre alacsonyabban, így 'növeljük a csapásszámot', 30perc alatt tesszük meg a kilátóig hátralévõ 1,5km-es távot. Vörös-kõ, kilátó: tökéletes az idõzítés, van még pár percünk a Naplementéig. Fotózás, részemrõl csúcs-csoki is, forró tea (jól tartja a meleget a termosz).A kilátóban elidõzünk úgy fél órát. Indulás elõtt elõkerülnek a fejlámpák, mert kezd sötétedni. A jelzésen indulunk el Mátraszentlászlóra. Már sötétben érünk le a faluba. Barna a Vörös-kõ vendéglõ árlapjának mustrálása közben szendvicsét majszolja. A faluközpontban meleg autóból fiatal pár gyorsétterem után érdeklõdik. Tréfásak. A falu után a jelzésen indulunk el Mátraszentimre irányába, vagyis indulnánk, de én leragadok a sípályák fényével megvilágított Szent István király Három falu templomnál fényképezni. Na itt is elidõzünk 10 percet a -7°C-ban. A hóban kitaposott nyomnak köszönhetõen egyszerû a turistaút követése a fejlámpák fényénél. Beérve Mátraszentimréreegy kis zsákutcás kitérõ után elérjük az autót. Barna izzít, én lövök két képet + teázok egyet, és indulás haza.

Flóra & Fauna