Mátra 2012.01.28.

magasságprofil megtekintése Résztvevõk: Paróczai Barnabás, Sinka Tibor.

Útvonal: Mátraszentimre - Csörgő-szurdok - Ágasvár - Szamár-kő - Vörös-kő - Mátraszentimre

Megtett út: 16,1 km, ~ +/- 600m szint

Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.


Egy kis nosztalgia a Mátrában

Mostani túránk még tavaly novemberben kezdődött, vagyis, az elhatározás akkori, hogy menjünk túrázni. A célpontot már akkor kinéztem (gyerekkoromban, szüleimmel jártam erre utoljára, így egy kicsit emlékidőző is ez a túra), és folyamatosan bizsergett a talpam, hogy már menni kellene, de mindig közbejött valami, így először decemberre halasztottuk, majd miután a két ünnep között sem tudtunk elmenni, maradt a január. NagyításTermészetesen próbáltunk kivárni egy napsütéses napot, melyre január végéig kellett várnunk. Tehát január 28. lett a kiszemelt dátum (ezt is csak pár nappal az indulás előtt döntöttük el). Ne mondjam, a hosszú távú előrejelzésben még szépidőnek jósolt napot megelőző napon már az időjósok is borúlátók lettek és még havat is jósoltak a jókora hideg mellé. Sebaj, csak már menjünk. Barna a megbeszélt időben (5:30-kor) landolt nálunk. Beszállok és már irány is a Mátra. Szerintem egy kicsit óvatosra fogta a vezetési stílust, de ő ül a volán mögött, és megígérte az Áginak, hogy óvatosan fog vezetni (út közben -8°C, két rövid megálló). Így történhetett, hogy csak 8:00 magasságában érkeztünk a mátraszentistváni sípálya aljához …de mit is keresünk mi itt? Miután a térképen belövöm, hogy hol is vagyunk megvilágosulok. Én ugyan még tavaly mondtam Barnának, hogy Mátraszentimre a kiinduló pont, de valamiért ő mégis ezt adta meg a GPS-ben ('Roboribi' meg tette a dolgát és idenavigált minket). Sebaj, a turistatérkép alapján újratervezem a túraútvonalunkat. A 'számítógép kidobja a koordinátákat', és vázolnám Barnának az új verziót, de ő javasolja, hogy ne variáljunk: cél az eredeti terv, pár kép után irány Mátraszentimre. A faluban leparkoljuk az autót, és a posta előtt (természetesen az út közepén) belőjük a térkép alapján,hogy hol is vagyunk, merre induljunk. Ez gyorsan megy, így percek alatt kiérünk a faluból a Zöld négyszög jelzésen. Az utat 10-15cm-es hó borítja, mely jól le van taposva, tetején 1-2cm friss hóval. Az idő szép, szemben a visszaútra kiszemelt gerinc karnyújtásnyira. Lehet, hogy túl 'light'-os útvonalat néztem ki. Sebaj kellemesen ereszkedünk a Csörgőpatak völgyébe. Elérve a patakmedret, a turistaút a patak partján kanyarog, párszor keresztezve a patakot. Folyamatosan csak ereszkedünk, csak a Szamár-kő alatti részen van minimális emelkedés. Innentől már egyre sűrűbben nézem a térképet, mert nem szeretnénk elvéteni az irányt a Csörgő-szurdokhoz. Elérve a PirosZöld jelzést továbbra is lefele vesszük az irányt, illetve rövid kitérőt teszünk a Csörgő-lyuk barlanghoz. Pár kép a barlang bejáratánál, és irány tovább. Még a lefelé vezető úton próbálunk lencsevégre kapni egy mókust, de sajnos sikertelenül (Barna molyol az új fényképezővel és lekési én a nagy-látószögű objektívvel meg sem próbálom). Leérve a Vándor-forráshoz, pár kép után a Csörgő-szurdokba vesszük az irányt. NagyításJelzések alig vannak, de nehéz lenne eltéveszteni a célpontot. Leereszkedünk a szurdokba. A hidegnek köszönhetően a szurdok bejárása nem okoz gondot. Fényképezés, rövid nézelődés után eldöntjük, hogy csak az ágasvári turistaháznál fogunk ebédelni. A Piros + jelzésig még követjük a patakmedret, de az elágazástól megindul a felfelé kapaszkodás. A hőmérséklet 0°C, de rövid idő után lekerülnek a kabátok, folyamatosan emelkedünk, közben hasunk ebédidőt harangoz. Felérve a turistaházhoz pár képet készítünk, utána a turistaház melletti épület előtti egyik padra készülünk letelepedni az ebédhez. Még csak közelítünk a padhoz, de már éhes macskák hada támadja meg a padot (kajánkra pályázva). Úgy kell őket félrelökdösni, hogy lerakhassam a táskát. A táska kinyitása, illetve a kajás zacskó csörgése vérszomjas fenevadakká változtatja a macsekokat, s szinte küzdenem kell a reggel megkent szendvicseimért. Barna nem is akar kajálni (nyugodtan szeretne leülni), így bedobok két szendvicset, iszunk egy kis teát (amit nem a Büfében vettünk meg. Ehhez egy gondolatnyi kitérő: A ház tetszetős honlapja szerint van büfé, és aktuálisan arról tájékoztat, hogy ''a jégkrém elfogyott!''. Ez nem is gond, de azért annyi tájékoztatás még beleférhetne, hogy a büfé a téli időszakban nem üzemel, vagy csak előzetes bejelentkezés után számíthat a megfáradt vándor némi ellátásra. Ha a honlapra ez nem is tud kikerülni, azért egy kis papíros tájékoztató az ajtóra hasznos lehetne). Pár fénykép még és indulunk is tovább a Kék háromszög jelzésen, azaz a ház melletti táblánál elidőzünk pár percet. Örömteli, hogy mostanság megjelennek az egyes régiókat bemutató igényesen megkonstruált információs táblák, ami már elszomorít, hogy nem mindenki vigyáz ezekre az értékekre. Hogy mire is gondolok: a táblára került kihelyezésre az Ágasvár pecsét is, lánccal rögzítve a táblához (még bele is férne, elvégre Magyarországon vagyunk). Ezzel se lenne még semmi gond, de azzal már igen, hogy a láncra rögzített pecsétről valaki levágja a bélyegzőgumit, hááát ... de inkább nem írom le. Valahol a turistaház és az ágasvári csúcs között ülünk le kajálni. Én már csak desszertezek (alma). Ebéd után hamar felérünk a csúcs előtti kilátópontra. Jó a kilátás az északi irányba, sajnos opálos egy kicsit, de sebaj, lényeg, hogy szép időnk van. A szélére nem tudunk kimenni, mert a pár nappal korábbi olvadás után tükörjég a teteje vékony hóréteggel borítva, jó kis korcsolyapálya. A mai napi szintemelkedés nagyobbik részét magunk mögött hagyva kényelmes séta következik a gerincen. A Nap egyre alacsonyabban süt, az árnyékaink megnyúlnak. NagyításSzamár-kőnél még egy kis panorámában gyönyörködhetünk az észak-keleti részről. Innentől már Kék jelzésen haladunk tovább. Valahol a Rebeka-rétnél tudatosul bennem, hogy jó lenne elérni a Naplementét a Vörös-kői kilátóban, ezért próbálunk belehúzni egy kicsit. A Sárga + elágazás előtt pár fénykép a sípályáról, Barna majdnem továbbfut a Kék jelzésen, még szerencse, hogy én időben felébredek. A Nap egyre alacsonyabban, így 'növeljük a csapásszámot', 30perc alatt tesszük meg a kilátóig hátralévő 1,5km-es távot. Vörös-kő, kilátó: tökéletes az időzítés, van még pár percünk a Naplementéig. Fotózás, részemről csúcs-csoki is, forró tea (jól tartja a meleget a termosz).A kilátóban elidőzünk úgy fél órát. Indulás előtt előkerülnek a fejlámpák, mert kezd sötétedni. A Sárga jelzésen indulunk el Mátraszentlászlóra. Már sötétben érünk le a faluba. Barna a Vörös-kő vendéglő árlapjának mustrálása közben szendvicsét majszolja. A faluközpontban meleg autóból fiatal pár gyorsétterem után érdeklődik. Tréfásak. A falu után a Kék + jelzésen indulunk el Mátraszentimre irányába, vagyis indulnánk, de én leragadok a sípályák fényével megvilágított Szent István király Három falu templomnál fényképezni. Na itt is elidőzünk 10 percet a -7°C-ban. A hóban kitaposott nyomnak köszönhetően egyszerű a turistaút követése a fejlámpák fényénél. Beérve Mátraszentimréreegy kis zsákutcás kitérő után elérjük az autót. Barna izzít, én lövök két képet + teázok egyet, és indulás haza.



Flóra & Fauna

kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése

Vissza a fõoldalra