Hohe Tauern 2006. 09. 04 - 06.

Elõszónak csak egy mondat: a test regenerációját jelentõ alvás elmulasztása komoly kihatással lehet teljesítõképességünkre. (Mivel még sosem teszteltük igazán teljesítõképességünket, ezért a kezdetben biztató, majd záporokkal tarkított idõjárás jelentés miatt belementünk egy próbába)

Vasárnap (2006.09.03) kitaláltuk, hogy a keddre tervezett indulást elõre hozzuk Hétfõre. Mivel mindketten csak keddtõl lettünk volna szabin, így a biztosításkötés, és a kaja beszerzése is hétfõ (munka utáni) délutánra maradt. Gyors pakolás után 19:30 kor már a ház melletti parkolóban várt Barnabás. Peugeot tours indulásra kész (fél liter bombát tárazott be az ülés mellé: egy kis tuning, amely az egész nap folyamán gyomorbántalmakat okozott). A tervek szerint haladtunk csak 01:00 körül álltunk meg kajálni. 02:30-kor már a Maltal-völgyben haladtunk felfelé. A fizetõ kapu mellett csak úgy lazán suhantunk be a völgy felsõ szakaszára. 3:00-kor értünk fel a völgyzáró gát parkolójába. Kb.80km/h szél fogadott minket, és korom sötét (sehol egy csillag: tehát ennyit a jó idõrõl). Rövid pakolás után (ha a csomagtartót kinyitottuk fogni kellett mindent nehogy elvigyen valamit a szél) fejlámpával a fejünkön elindultunk az Osnabrücker ház felé. Barna telefonja „életre kelt” az övtáskájában, és 6 embert hívott fel hajnalban, eltelefonálva négyezer forintot! 3:45-körül autó jön velünk szembe (Merci terepjáró: a menedékházat üzemeltetõ). Gondolom csodálkozott, hogy mit keresünk itt ilyenkor, de rövid üdvözlés után mindenki tovább állt. A kialvatlanság szédítõ jelei jelentkeztek rajtam a ház felé vezetõ úton. Felérve a házhoz: sehol senki, mindenki még alszik. Kicsit kényelmetlen a ránk vizesedett ruhában a ház elõtt leülni. Barna próbál csengetni: lehet, hogy ennek az eredményeképpen kb. 10 perc múlva nyílik az ajtó. Bent jó meleg fogad minket. Lassú reggelizés után én az asztalra borulva kb. 20 percet aludtam. 7:45 körül indultunk el a háztól. Komótosan emelkedtünk a törmelék gerincen felfelé, 1 óra elteltével értük el azt a részt ahol a patakot keresztezve a jelzés felkapaszkodik a szomszédos hegyoldalra. Erõteljes kaptató következett, melyet az orromon csepegõ, és a szememet csípõ izzadság is tudtomra adott. A tervezettõl lassabban haladtunk felfelé. A Preimscharte elõtti gleccser keresztezésnél elõvesszük a vasakat, és összekötöttük magunkat. Irány a scharte. Maga a scharte egy kb. 35-40-°os törmeléklejtõ. Csak az alsó 10m havas, a többi homok és kisebb nagyobb kövek alkotta törmelék. Gyorsan feljutottunk a tetejére. Szomorúan konstatáltuk, hogy még azért odébb van a csúcs. Sebaj irány tovább. A Hochalmspitze csúcsára innen két változat visz fel. A könnyebb, de természetesen hosszabb kimegy a Detmolder Grat irányába, és onnan végig a gerincen. Mivel az idõnk vészesen fogyott, mi a rövidebb utat választottuk, habár már messzirõl látszott, hogy van benne egy hosszabb gleccserhasadékokkal tarkított rész. Fél úton a scharte és a csúcs között nekiültünk kajálni, mert már 14:00 körül járt az idõ. Kaja után még rövid felfelé menet, de már egyre sûrûbb pihenõkkel. Az alvás hiánya megbosszulni látszik önmagát. A gleccserhasadékos rész elõtt úgy döntünk nem érdemes ilyen fáradsággal nekivágni, ezért visszafordulunk (azért a csúcsot jól megnézzük magunknak, és Terminátorosan távozunk "We will back"). Barna egyre többet kezdett panaszkodni a bokájára, meg a kislábújára (bakancs problémák miatt). A Preimschartét elérve rövid pihenõ után kezdünk leereszkedni. Ezt a részt én a vidámpark elvarázsolt kastélyához hasonlítanám (rég voltam, úgyhogy nem tudom van-e még az a lépcsõs rész ahol egyes lépcsõk lejjebbcsúsznak ha rá lépsz, hát ehhez hasonlít, csak nem olyan "lightos", és hibázás után komolyabbak a következmények), csak itt kisebb nagyobb sziklákra kell lépned a 35-°os lejtõn, és nem tudhatod, hogy mikor indul meg az egyik. Egy-kettõ le is szaladt a lábam alól. Leérve a havas részrõl Barnát egy kicsit magam mögött hagyom, mert dolgozik a hasában a "bomba": Ciki, amikor már sürgõsen szólítana a természet, és akkor szembesülsz, hogy rajtad van még a beülõ . A wibram talp jól dolgozik lefelé, mintha szívókorongokkal rögzítenék a sziklához. Mindaddig nincs gond, míg az egyik patak keresztezésnél a vizes kövön megmerítem a bakimat, de szerencsére semmi több. Lassan haladunk lefelé, Barna egyre többet panaszkodott a bokájára. Végül is 19:15-re visszaérünk a házhoz. Ágy van, és legnagyobb meglepetésünkre 2 € -ért három percet tusolhatunk meleg vízben. Vacsit 9,5 €-ért kipróbáljuk. Pontosan nem tudjuk mi (húsos kaják közül felülrõl a harmadik), de nagyon finom és kiadós volt. Tusolás után nem kellett sokáig ringatni magunkat. Reggel 7:00 kor keltünk. Barna bokaproblémái nem múltak el, így egyértelmûvé vált a hazajövetel. ÖAV tagsági kártya felmutatása után fizettünk, és a ház melletti padon reggeliztünk. Reggeli után Barna a simább (gépjármûvek részére is alkalmas) utat választja, én inkább a túraútvonalat választom. A túraút is becsatlakozik az állatok etetésére kialakított kis épületnél. Pár méterrel arrébb kecskék legelésznek. Csináltam pár képet, és irány tovább. Nem telt bele sok idõ, és a menedékház tulajdonos jött lefelé autóval. Kedvesen felajánlotta, hogy levisz minket (Barna nem kisebb örömére). Út közben megtudjuk, hogy a Merci 3 éves, 8! hengeres, bi-turbós, 4000 ccm –es, automata. Emelkedõn jobban gyorsul, mint a Peugeot lejtõn. A tulaj feleségével és gyermekével Spittali lakosok, csak a ház nyitvatartása alatt vannak fent. Kb. 20perc alatt le is értünk a parkolóhoz. Irány haza egy kis kerülõvel, mert a völgybõl kiérve Villach irányába indultunk el, de sebaj. Este 19:30-kor pont két nappal az indulás után szálltam ki a ház mögötti parkolóban a kocsiból.

Pár szó az Osnabrücker-házról: nyitvatartás: június közepétõl szeptember közepéig (egyébként winterraum). kb 7km / 2 óra alatt érhetõ el a völgyzáró gáttól . Minimális szintemelkedéssel. A házban családias hangulat fogad. A tulaj felesége beszél angolul. Mobil használatához térerõ nincs (szükség esetén keresd félúton a gát és a ház között). Van lehetõség melegvizes tisztálkodásra (+2€-ért tusolás).