Nagy hó miatti célpont módosításokkk

Résztvevõk: Paróczai Barnabás, Felföldi Ádám, Sinka Tibor.
Útvonal: Osnabrücker-Hütte, Winterleitenkopf 2518m
Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.
A Porsche múzeumban készült képek.

2006.06.13.
Némi késéssel, de indulás tolünk 4:30-kor. A Peugeot hátulja ismét fullra megpakolva. Az alaphangulat elég paprikás. Barna és Ádám Kecskeméttõl Pestig a túra elõzményein vitázott. A vita fõ oka szerintem, hogy Ádám otthon hagyta a kölcsön kért kamerához tartozó akkumulátort, plussz hiányzott pár felszerelése, de legfõképpen nem kötött biztosítást (legközelebb szerintem ez kizáró ok lesz egy túra részvételéhez). Végre azért elindulunk. Nem megyünk messzire, mert Ádám beugrik a csepeli Tescoba fõzõt venni, mert azt se hozott. Az útvonal nem túl bonyolult: M0 – M1 – Eisenstadt – Judenburg – Murau – Gmünd – Maltal-völgy. Murauban kiszúrok egy Intersport áruházat, így beugrunk Ádámnak túracsákányt venni, mert azt se hozott. Útközben a Katschberg alagút használatáért kicsengetünk: 4,30 EUR-t. Gmündnél ahogy kanyarodunk le az autópájáról kiszúrok egy táblát, hogy a környékben Porsche múzeum található. Szabadidõs tevékenységnek jó lesz. Vízesésekkel tarkított völgyben haladunk felfelé. Kb. 8km után kicsengetjük a völgy felsõ szakaszának 14,5 EUR-s használati díját, kattintunk pár képet, és irány fel. Út közben két helyen is szûk keresztmetszet miatt lámpával szabályozott forgalom. Az autót leparkolva nézelodünk, és fényképezünk a gáton. A kocsihoz visszaérve Barna kijelenti, hogy „Nekem egy óra kell összepakolni”. Egy kicsit soknak tartottam, de azért Én is elszöszöltem legalább 40 percet mire kitaláltam, hogy mi az ami lent hagyható. A táskám legalább 22-24 kg lehetett, Barnáéké hasonló. Sõt Barna még a kis hátitáskámat is elkérte, hogy abba vigye fel a kaját a menedékházig. Innen izzasztó és fáradságos 3 órába tellett elérni az Osnabrücker menedékházat. A tározó körüli úton több helyen is még nem olvadt le a hó a turista útról. Az út felsõ-, még tározó melletti szakaszán lavinaátfolyások nehezítették a továbbhaladást. Sikerült nekünk is egy kisebb lavinát kifogni, melynek nem a hó mennyisége volt veszélyes, inkább az általa megindított nagy sebességû kõtömbök. Próbáltuk a terepet gyorsan elhagyni, Barna, mivel Õ volt középen fedezéket keresett. Vetõdés közben össze is törte szemüvegét. Rövid pihenõkkel tarkítva 18:30 körül értünk fel a menedékházhoz. Meglepetésünkre egy Német ornitológus srác volt fent a házban madárlesen. Faggattuk a Hochalmspitzére vezetõ útról (Õ már volt fent), de csak azt a szomorú infót voltunk kénytelenek leszûrni, hogy szerinte hótalp nem ártana a túrához, de azt nem hoztunk. Azért még így négyen is bõségesen elfértünk a winterraumban. Kajálás, pakolás a reggeli korai induláshoz. Olaf távcsövével kémleltük az utat már ami látszott belõle. Sajnálattal konstatáltuk, hogy a havas részeken egyetlen taposás nyom sem látszott. Biztató volt viszont a tiszta idõ. 21:30 körül feküdtünk le.

2006.06.14.
1:20 Ádám álmában hangosan beszél. Kénytelen voltam felébreszteni. Fárasztó zaklatott munkájával próbálta mindezt magyarázni, de sebaj alvás tovább. 4:00-kor kelünk, halkan kiosonva a szállásról, hogy ornitológus barátunkat ne ébresszük fel. A hõmérséklet kb. 12°C , tiszta idõ. Már kezd világosodni, így nem kell lámpát használni, mire 4:30-kor elindulunk. Egybõl a patak partját célozzuk meg, és mellette indultunk el felfelé. A télnek köszönhetõen a patakot keresztezõ híd még a patak partján pihent, így egy kicsit feljebb egy masszívabb hó-hídon keltünk át. Monoton kaptató következett, majd a törmeléklejtõ középsõ részén a mély hó elnyelte a turistajelzést. Lábnyom sehol. Az elmúlt hetek csapadékos idõjárása (ami itt hó formájában esett le) mélyen eltakart mindent. Mivel még nem jártunk erre, és nem ismertük merre is megy az út pontosan a törmeléklejtõ teteéig kapaszkodtunk fel, hátha valahol rálelünk az útjelzésre, vagy taposás nyomra, de sehol. Mérlegelve az ismeretlen útvonalat, és a hírtelen jött erõs olvadás következtében igen hatékonyan mûködõ vízmosásokat (hol elõbukkanva, hol elmerülve a néhol 1-1,5 méteres hóban ), mindezt hótalpak nélkül az egyébként is 5 órásra írt túraútvonalat, úgy döntöttünk nem kockáztatunk és visszafordulunk. Hirtelen idõmilliomosokká váltunk , és ha már adott volt hozzá a terep hát a kicsúszások lefékezését gyakoroltuk. A 30-35°-os hólejtõn, háton-fejjel lefelé egész jó gyorsulást lehetett elérni, majd jöhetett az elméletben már sokszor átgondolt fékezés, ami nem is olyan egyszerû, mint ahogy az le van írva. Barna Timex órájának szíja megadja magát a kabát alatt, még jó, hogy sportoláshoz ajánlják. Miután vagy egy órát szórakoztunk, komótosan elindultunk vissza a menedékházhoz. Út közben mivel itt még csak most van tavasz mindenféle virágokat fényképezek. Vízesések és patakmosások mindenfelé amerre csak a szem ellát. Visszaérve a házhoz kaját fõzünk, és kaja közben állapítjuk meg, hogy a második célpont: az Ankogel útja is hasonló lehet, így hát irány vissza a Maltal-völgy. Ismét felcuccolunk és irány a kocsi. A zsákok kevésbé sem könnyebbek, mint felfelé. 17:50-re értünk a kocsihoz. Irány Malta település kempingje. A kemping színvonalas, még medence is van. Egyetlen probléma, hogy a kavicsos altalajba a sátorcövekeket nem tudjuk lenyomni (kalapács az luxus, minek az). Tusolás, kaja. Habár nem készültünk különleges X-csomagtervvel rossz idõ esetére, de elkezdem a térképet böngészni egy estleges alacsonyabb célpontot keresve. Ki is szúrom a közeli Winterleit’nkopf 2518m –es csúcsot. Nem kell sokáig gyõzködnöm Barnáékat, hogy ez jó lesz. Szunya.

2006.06.15.
Reggel 7:30-körül ébredezünk. Rövid tisztálkodás után kocsival lemegyünk Gmündig, mert ott van Interspár, meg Billa, ahol nagyobb a választék. Beszerezzük a reggelihez valókat, és irány a kemping. Kaja, majd elindulunk kocsival felderíteni, holnap reggel honnan és merre kell elindulni. A Gößgraben völgyben haladunk felfelé. Sajna ott, ahol az út keresztezné a Gößbach-patakot az út le van zárva. Az út felsõ szakasza csak a nyári idényben van nyitva (a tábla szerint juniustól októberig, de most mégis zárva). Innen még a völgyzáró gát kb.: 5 km és 500m szintemelkedés. Ez egy kicsit kedvünket szegi, de nem adjuk fel . Egy megfelelõen korai indulással kompenzálható mindez. Visszafele a völgyben teheneket és lovakat fényképezünk. A kempingbe visszaérve rövid kaja után Barnával lemegyünk a Porsche múzeumba, Ádám a medence felé veszi az irányt. A múzeumban megannyi sportautó , és a Porsche autókkal kapcsolatos infó és kiállítási tárgy. Vagy egy órát eltöltünk nézelõdéssel, meg fényképezéssel. Ezt követõen még a település központjában is körül nézünk. Irány a kemping, és mi is csobbanunk egyet a medencében. Vacsora után korai indulást találunk ki.

2006.06.16.
3:30 kelés, 4:20-kor már a pataknál zárjuk le az autót. Kezd világosodni, úgyhogy lámpát most sem kell használni. A patak átkelésnél megpróbálom az elõzõ napi verziót (sziklákon) megismételni. Pechemre az egyik elég vizes ahhoz, hogy lecsússzon a bakim, és már fél lábszárig meg is merültem a patakban + a túrabotom sikerült karikára hajlítanom, ahogy beszorult a kövek közé. Ezt gyorsan orvosoltam némi taposás eredményeképpen , de a bakancsom bélésének kiszáradásához a Gore-tex bélés és némi idõ szükségeltetett. 6:20-kor értünk fel a völgyzáró gáthoz. Itt ültünk neki reggelizni. Innen az 533-as jelû úton idultun kel a Gießener hütte irányába. Az út elég szegényesen van jelölve, de azért megtalálható. A menedékházig kiírt 1,5 óra szintidõt nekünk sikerült 2 órára dagasztani a fényképezésekkel. A menedékházhoz felérve mormotákat fényképezünk, és megnézzük a winterraumot. Ugyan az a szabvány felszerelése, mint az Osnabrücker Hüttének. Az 536-os úton indulunk el, majd a háztól kb. 300m-re jobbra tér ki a csúcsra vezetõ út. Itt csak két helyen keresztezi hónyelv az utat, de azt könnyen megoldottuk. Egy helyen keskenyebb párkány (oldalt kötél kapaszkodáshoz), de nem veszélyes, csak némi szédülésmentességet kíván. A kocsitól mintegy 1400m szintemelkedés után 10 órára értük el a csúcsot. Fényképezés, csúcs csoki, nézelõdés. Baljós felhõzet kezdett gyülekezni felettünk. Elindultunk lefelé. A menedékház után megálltunk kajálni, melyet az esõ miatt félbeszakítottunk. Indult a hol felöltözünk esõruhába, hol a következõ pillanatban vetkõzés a nagy meleg miatt. Fent a csúcsok között percenként csapott le egy-egy villám hatalmas robajjal kisérve. Szerencsére mi nem áztunk nagyon (még). A völgyzáró gáttól irány le az aszfalton. Én rendszeresen leszakadtam, valami növényzet fényképezésével. Egy helyen szalamandrát is találtam (talán az esõnek köszönhetõen). Mire elértük volna a patak keresztezését már ömlött az esõ. Beálltunk egy házikó eresze alá (hátha eláll). Ez nem történt meg, a lábunk alatt megy csak emelkedett a vízszint. Úgy döntöttünk irány az autó. Azon a pár méteren sikerült jól elázni. A kempingbe leérve (ott nem eset, de) készülõben volt az esõ. Tusolás, utána kaja az étteremben. Én és Barna wiener snitzelt ettünk, Ádám egy pizzával próbálkozott.

2006.06.17.
Reggel 7:00 kelés pakolás. 8-kor nyitott a recepció. Fejenként 21 EURóból megúsztuk a három éjszakát. Visszafelé megálltunk Gmündben kaját venni, amit az autópája parkolójában fogyasztottunk el. Vissza ugyanaz az útvonal, mint odafelé. A határnál némi várakozás, de az talán betudható, hogy a NON EU sorba álltunk sok más Német és Osztrák autós társaságában. 17 körül már itthon figyeltem, és kezdtem a kipakolást a táskámból Évi nem kisebb örömére.