Hosszú kihagyás után ismét egy lélegzetvételnyi
túra a szinte nyári idõben. Elõbb azért
némi elõzmény: Fanni
születése után bokros teendõim nem adtak alkalmat
holmi túrázásra, így eshetett meg, hogy tavaly
május óta csak most sikerült összehozni egy egynapos
kirándulást. Mivel csak egy napban gondolkoztam, és
ha már megyünk, akkor valami szépet is lássunk,
kinéztem a Gerecsét, ott is a Pisznice hegyet. Némi
nézelõdés a neten, és máris egyértelmû
volt, hogy fokozottan védet terület. Sebaj, ez nem szegi kedvét
az elvetemült vándornak, és próbáltam
utánajárni a belépési engedélynek.
Jó-pár telefon után (mindenhol segítõkész
válaszokat kaptam) jutottam el az illetékes Természetvédelmi
és Vízügyi Felügyelõséghez írásos
belépési kérelmemmel. Talán két hét
után kaptam is egy végzést, miszerint szakértõt
rendeltek ki az ügyben, de onnantól „vak-vágányra
került a dolog”. Infó híján túra
elõtt két nappal azért telefonon érdeklõdtem
a Gerecsei tájegység vezetõnél, és
egyértelmûvé vált, hogy nem fog összejönni
a Pisznicei belépés, viszont nagyon segítõkészen
kaptam egy Kis-Gerecse ötletet (igaz, hogy nem Római kori,
de kõfejtõ + szép kilátás a Pisznicére).
5.55-kor érkeznek Barnáék Dunakeszire. Még
a reggeli csúcs elõtt átosonunk Pesten, és
pillanatok alatt (kis Tesco-s kitérõ + belemelegedve egy
kis beszélgetésbe) a tatai lehajtónál vagyunk.
Tatán azért dobunk egy tiszteletkört a körforgalomban
és egy újratervezést (GPS nélkül, csak
300m-es kitérõ volt, idejében korrigáltuk
). 7:40-kor
állunk meg Tardos határában.
Nem mi vagyunk az elsõk, három idõsebb kiránduló
kis kosárkával brummogva fogad minket. Elsõre nem
értjük, de miután beszélgetünk egy kicsit
egyértelmûvé válik, hogy õk medvehagymára
pályáznak. A
jelzésen indulunk el, majd javaslatomra a térképen
is jelölt erdészeti úton céloztuk volna meg
a
jelzést. Természetesen ez nem az erdészeti út
volt, így amikor elértük a régi vasutat Északnak
fordultunk a
jelzésre. Rátérve a
jelzésre kis kaptató következett (az egyetlen a túra
során). Út közben folyamatosan megy a fényképezés,
kár hogy állvány nem volt nálam, így
a makrók többsége sikertelen próbálkozás.
Megkerülve a kerítéssel körbezárt részt
farönkök fogadnak minket hegyekbe rakva. Elhaladva a rönkök
mellett gyereknevelõ, repülõgépes és
vasúti múlttal próbáljuk megfejteni az erdész
szakma rejtelmeit több-kevesebb sikerrel. A
csúcs elõtt még egy IFÁ-s találkozás
+ kis „újratervezés”. Medvehagyma szõnyegen
(jelzés van, de a kitaposott ösvény csak nyomokban
látszik) közelítjük meg a csúcson lévõ
kilátót. Fotózás a kilátó tövében.
Sikerül egy hangyaboly kijáraton elidõznöm, és
csak a fényképezõmön megjelenõ hangyák
után veszem észre a nadrágomon felfelé masírozó
hangyákat. Mikor megálltam még egyetlen hangyát
sem láttam. Dobtam egy „Moonwalk”-al mixelt break figurát,
hogy megszabaduljak a felbõszült hadseregen. Irány
a kilátó. Fent szép idõ kicsit párás
kilátással. Rövid nézelõdés és
fényképezés után a TV torony felé vesszük
az irányt. Folytatódik a kellemes séta, a TV toronytól
aszfaltos úton. A Jusztinián-pihenõ után erõs
bal-kanyar, jelzés nem egyértelmûen hagyja el az Egyházi
üdülõhöz vezetõ utat, így egyenesen
az üdülõ felé vesszük az irányt. Az
üdülõnél térünk le vissza a
jelzéshez. Az üdülõnél lovakat fényképezünk,
majd irány a Jura-zsomboly. Az üdülõ elõtti
jelzésen ki is van táblázva, így egyértelmû.
Az út melletti fák friss zöldbe borultak, szinte kedvet
érzünk beleharapni. Az erdészeti út elágazásánál
erõs jobb-kanyar északi irányba, és máris
a kõfejtõnél vagyunk. Kilátás a Pisznicére
pazar. Pár kép a kõfejtõrõl:
A látvány szépségét csorbítja,
hogy erõteljes erdõgazdálkodás folyik, így
nem az elvárt csend honol a vidéken, hanem a motoros láncfûrészek
hangja (nem tudom, mit szól ehhez a kerecsensólyom). Körbenézzük
a kõfejtõt, és egy sziklateraszon ülünk
le ebédelni Pisznicei panorámával. Kaja után
egy kis marhulás az áthajló sziklafalnál.
Végighaladva a kõfejtõben keletnek tartunk a
jelzés irányába kitaposott ösvényen.
Ezen a részen startol el mellõlünk egy sólyomforma
madár (lehet, hogy az ominózus sólyom unta már
a zajt a Pisznicén, és átjött pihenni egy kicsit),
de mire a gépért nyúlok már tova is szállt.
Keresztezve egy nagyobb medvehagyma szõnyeget értük
el ismét a
jelzést. Felérve az üdülõhöz, pillanatnyi
felhõsödésnek köszönhetõen tudunk
fényképet készíteni az üdülõrõl
az egyébként erõs napfényben. A
jelzésen célba vesszük a Sandl-hárst. A térképen
jelölt forrás éppen hogy csak mûködik, többségében
állatok használják, így Barna és Ági
nem töltik meg kiszáradt kulacsaikat. A Sandl-hárs
szinte megfiatalodva fogad minket köszönhetõen a friss
tavaszi levélkoronának. Továbbhaladva két
egész komoly hangyabolyt sikerül megfigyelnünk. Elérve
a
jelzést, az autó felé vesszük az irányt.
A sorompónál némi akadályugrási kísérletem,
és közös kép után „lóra pattanunk”,
és irány Dunakeszi. Fanni már várt minket.
Flóra, Fauna: