Gerecse 2009.04.10.

Résztvevõk: Györfy Ágnes Xénia, Paróczai Barnabás, Sinka Tibor.

Útvonal: Tardos - Gerecse - Egyházi üdülõ - Jura-zsomboly - Kis-Gerecse - Sandl-hárs - Tardos

Megtett út: kb. 12 km

Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.


Hosszú kihagyás után ismét egy lélegzetvételnyi túra a szinte nyári idõben. Elõbb azért némi elõzmény: Fanni születése után bokros teendõim nem adtak alkalmat holmi túrázásra, így eshetett meg, hogy tavaly május óta csak most sikerült összehozni egy egynapos kirándulást. Mivel csak egy napban gondolkoztam, és ha már megyünk, akkor valami szépet is lássunk, kinéztem a Gerecsét, ott is a Pisznice hegyet. Némi nézelõdés a neten, és máris egyértelmû volt, hogy fokozottan védet terület. Sebaj, ez nem szegi kedvét az elvetemült vándornak, és próbáltam utánajárni a belépési engedélynek. Jó-pár telefon után (mindenhol segítõkész válaszokat kaptam) jutottam el az illetékes Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõséghez írásos belépési kérelmemmel. Talán két hét után kaptam is egy végzést, miszerint szakértõt rendeltek ki az ügyben, de onnantól „vak-vágányra került a dolog”. Infó híján túra elõtt két nappal azért telefonon érdeklõdtem a Gerecsei tájegység vezetõnél, és egyértelmûvé vált, hogy nem fog összejönni a Pisznicei belépés, viszont nagyon segítõkészen kaptam egy Kis-Gerecse ötletet (igaz, hogy nem Római kori, de kõfejtõ + szép kilátás a Pisznicére).
5.55-kor érkeznek Barnáék Dunakeszire. Még a reggeli csúcs elõtt átosonunk Pesten, és pillanatok alatt (kis Tesco-s kitérõ + belemelegedve egy kis beszélgetésbe) a tatai lehajtónál vagyunk. Tatán azért dobunk egy tiszteletkört a körforgalomban és egy újratervezést (GPS nélkül, csak 300m-es kitérõ volt, idejében korrigáltuk : )). 7:40-kor állunk meg Tardos határában. A régi vasútegyik hídjánál Nem mi vagyunk az elsõk, három idõsebb kiránduló kis kosárkával brummogva fogad minket. Elsõre nem értjük, de miután beszélgetünk egy kicsit egyértelmûvé válik, hogy õk medvehagymára pályáznak. A ZöldKék + jelzésen indulunk el, majd javaslatomra a térképen is jelölt erdészeti úton céloztuk volna meg a Kék jelzést. Természetesen ez nem az erdészeti út volt, így amikor elértük a régi vasutat Északnak fordultunk a Kék jelzésre. Rátérve a Kék háromszög jelzésre kis kaptató következett (az egyetlen a túra során). Út közben folyamatosan megy a fényképezés, kár hogy állvány nem volt nálam, így a makrók többsége sikertelen próbálkozás. Megkerülve a kerítéssel körbezárt részt farönkök fogadnak minket hegyekbe rakva. Elhaladva a rönkök mellett gyereknevelõ, repülõgépes és vasúti múlttal próbáljuk megfejteni az erdész szakma rejtelmeit több-kevesebb sikerrel. Ági a farönkök társaságábanA csúcs elõtt még egy IFÁ-s találkozás + kis „újratervezés”. Medvehagyma szõnyegen (jelzés van, de a kitaposott ösvény csak nyomokban látszik) közelítjük meg a csúcson lévõ kilátót. Fotózás a kilátó tövében. Sikerül egy hangyaboly kijáraton elidõznöm, és csak a fényképezõmön megjelenõ hangyák után veszem észre a nadrágomon felfelé masírozó hangyákat. Mikor megálltam még egyetlen hangyát sem láttam. Dobtam egy „Moonwalk”-al mixelt break figurát, hogy megszabaduljak a felbõszült hadseregen. Irány a kilátó. Fent szép idõ kicsit párás kilátással. Rövid nézelõdés és fényképezés után a TV torony felé vesszük az irányt. Folytatódik a kellemes séta, a TV toronytól aszfaltos úton. A Jusztinián-pihenõ után erõs bal-kanyar, jelzés nem egyértelmûen hagyja el az Egyházi üdülõhöz vezetõ utat, így egyenesen az üdülõ felé vesszük az irányt. Az üdülõnél térünk le vissza a Kék jelzéshez. Az üdülõnél lovakat fényképezünk, majd irány a Jura-zsomboly. Az üdülõ elõtti Kék jelzésen ki is van táblázva, így egyértelmû. Az út melletti fák friss zöldbe borultak, szinte kedvet érzünk beleharapni. Az erdészeti út elágazásánál erõs jobb-kanyar északi irányba, és máris a kõfejtõnél vagyunk. Kilátás a Pisznicére pazar. Pár kép a kõfejtõrõl:

kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése

A látvány szépségét csorbítja, hogy erõteljes erdõgazdálkodás folyik, így nem az elvárt csend honol a vidéken, hanem a motoros láncfûrészek hangja (nem tudom, mit szól ehhez a kerecsensólyom). Körbenézzük a kõfejtõt, és egy sziklateraszon ülünk le ebédelni Pisznicei panorámával. Kaja után egy kis marhulás az áthajló sziklafalnál. Végighaladva a kõfejtõben keletnek tartunk a Kék jelzés irányába kitaposott ösvényen. A visszafelé vezetõ úton Ezen a részen startol el mellõlünk egy sólyomforma madár (lehet, hogy az ominózus sólyom unta már a zajt a Pisznicén, és átjött pihenni egy kicsit), de mire a gépért nyúlok már tova is szállt. Keresztezve egy nagyobb medvehagyma szõnyeget értük el ismét a Kék jelzést. Felérve az üdülõhöz, pillanatnyi felhõsödésnek köszönhetõen tudunk fényképet készíteni az üdülõrõl az egyébként erõs napfényben. A Kék jelzésen célba vesszük a Sandl-hárst. A térképen jelölt forrás éppen hogy csak mûködik, többségében állatok használják, így Barna és Ági nem töltik meg kiszáradt kulacsaikat. A Sandl-hárs szinte megfiatalodva fogad minket köszönhetõen a friss tavaszi levélkoronának. Továbbhaladva két egész komoly hangyabolyt sikerül megfigyelnünk. Elérve a Kék + jelzést, az autó felé vesszük az irányt. A sorompónál némi akadályugrási kísérletem, és közös kép után „lóra pattanunk”, és irány Dunakeszi. Fanni már várt minket.


Flóra, Fauna:

kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
kép megtekintése
Vissza a fõoldalra