Előzményként csak annyit, hogy igazából szeptember végére terveztük a
túrát és az olasz-svájci határ 4000-es csúcsi voltak a célpontok, de Barna
műtét utáni felkészülésébe beleszólt az élet, és így némi kényszerpihenő
után az ezerszínű börzsönyi ősszel kárpótoltuk magunkat. Tervezett indulás
5:30-6:00 közötti időpontból 6:00 lett.
Szokás szerint Ádám már rojtosra beszélte Barna fülét, mire beszálltam
az autóba. Irány a Cseresznyefa parkoló. Rövid reggeli után 7:20-kor indulunk
el az autótól. A választható két út közül javaslatomra a
jelzésen indulunk el. Patak átkelés után beérve az erdőbe mindjárt gombák
fotózásába kezdünk. Pár méter után kiérve az első tisztásra előkerülnek
a kamáslik is. A térdig érő aljnövényzet deres és vizes. Ádámnak pakolás
közben természetesen belefordul a hátizsákja a sárba. Az Inóci patak keresztezése
és a
elérése után keresztezzük az erdészeti utat. A fák lombjaitól az Inóci
kőbányából nem sokat látunk. Nem sokkal később
-ből
váltunk
-re. A Nyirjés kaszáló után némi sárdagasztás az erdészeti út keresztezésekor.
Ádám próbál átrepülni felette. Az út hol kicsit, hol alig észrevehetően
emelkedik. Egyedül a Nagy-Hideg-hegyi turistaház előtt van némi számottevő
emelkedés. Felérve a házhoz lazítunk egy kicsit. Két szaki a sífelvonón
végzi a szezon előtti karbantartást (szerencsések: zaj ártalmak miatt
biztosan nem kell egyéni védőfelszereléseket használniuk).
Próbálok teát szerezni a házból, de hiába kopogok az ablakon. Mire kiérek
a házból, már a kuka a célpont. Második próbálkozás után némi erdészeti
segítséggel sikerül beszereznem a várva várt teát. Ropi + tea / sör a
ház előtt. Barna nem iszik sört, mert ő vezet (de hát hol van még az esti
hazaút). Lazítás után pár kép a Nagy-Hideg-hegyi csúcsjelzésnél. Innen
a
jelzésen indulunk tovább a Rakodó irányába. A sárga színbe pompázó Rakodónál
fényképezés, majd a Phsz jelzésen indulunk el a Hangyás-bérc irányába.
Jól észrevehető, hogy ez egy északi fekvésű oldal: a falevelek többsége
már a földön + a lengedező szélben az egy réteg ruházat majdnem kevésnek
bizonyul. A Hangyás-bérc feletti kilátópontnál fényképezünk párat. Innen
csak pár lépés a Spartacus forrás (Cserép-kút): a forrás felújítva, de
víz-hozama annyira alacsony, hogy a kulacsot nehéz lenne megtölteni. A
forrás után elő kellett venni a GPS-t is, mert elértük az Oltár-kő / Szabó-kő
útelágazást (már többször is futottunk ilyenbe, hogy új jelzések jelennek
meg, mely magában nem is lenne baj, sőt köszönetre méltó, de azt nem értem,
miért kell felrúgni régi (gondolom több generációs térképeken korábban
megjelent) jelöléseket? Jelen esetben egy új kiadásúnak titulált Cartographiás
térképen nincs jelzett út Oltár-kő felé, és a
visz a Szabó-kövekhez. Ehhez képest az új ösvény miatt a Szabó-kövekhez
a térképhez nem passzoló
-on
kell folytatni az utat. Az elágazás környezetében szerencsére a jelzéseket
nem kell keresni, van belőlük jócskán). Elérve a
érintjük
a Tóth Tamás emlékére utaló táblát. Tovább haladva sziklás részeket érintünk,
majd elérjük a Szabó-köveket is. Bekukkantunk a Haramia- lyukba is, majd
gyönyörködünk a Csóványos látványába, ahogy körülöleli az elmúlni készülő
őszi lombkoronák tengere. Szikrázó napsütésben sütkérezünk a köveken.
Rövid időzés után tovább indulunk a Csóványos felé. Legyőzve egy kis kaptatós
részt felérünk a Csóványos 938m-es csúcsára. Sokszor láttuk már, de most
ismét egy új arcát mutatja nekünk. Barnáék egyből fel is mennek a kilátóba.
Én nekiülök ebédelni. Kaja közbe természetesen fényképezgetek is. Mire
befejezném az ebédet Ádám lejön. Felmegyek én is készíteni pár képet,
és gyönyörködni a panorámában. Sajna párás a levegő, mely csorbítja egy
kicsit a látványt. Miután Barnáék is befejezték az ebédet előkerülnek
a csúcs-csokik. Csoki után Barna táskájából csipegetjük a Nagy-Hideg-hegyen
felbontott ropit, melyből egy szál sem maradt a zacskóban (mind a táskában
landolt). Visszafelé ismét a Szabó-kövek irányába indulunk, csak a Szabó-kövek
után Égés-tetőnek vesszük az irányt.
Az út light-osan ereszkedik alá. Égés-tető után irány a Rakodó. Lenyűgöző,
ahogy néha-néha beszűrődnek a napsugarak a lombkoronák között. A Rakodótól
a
on indulunk el a Magas-taxi turistaház irányába. Időnként a szél belekap
a sárguló lombkoronába és ''arany-esővel'' kápráztat minket. A házig kellemes
séta következik. Leérve a házhoz megállunk egy kis gyümölcsevésre. Ádám
préselt banánnal kínálja Barnát. Öt percnyi lazítás után a
jelzésen indulunk tovább lefelé. A Grófi-úton haladva sok helyen kidőlt
fák fekszenek a hegyoldalban, munkagépek mértek megsemmisítő csapást a
turistaút érintetlenségére. Ádám próbál átrepülni a sártengerek felett,
de sokszor mégis bele kell lépnie. Mi csak cukkoljuk vele. Valahol a Mas-taxi
csúcs vonalában visszanyeri a turistaösvény eredeti szépségét. Elérve
a Taxi nyiladékot szinte sztrádán ereszkedünk lefelé, majd ahol érinti
a jelzés az utat, ott mi is áttérünk a síbusz útjára. Innen már csak pár
perc a parkoló. Még a szürkület előtt leérünk az autóhoz, pedig úgy gondoltuk,
hogy sötétedésre fogunk leérni.
Flóra, Fauna: