Börzsöny 2006.10.29.

Már jó elõre lefixáltam a túra idõpontját, és útvonalát. Cél az aranyló sárgába öltözött természet. Sajna elõre nem láthattam az idõjárást. Pénteken már egyértelmûvé válta a vasárnapi rossz idõ, de Sönét iskolai elfoglaltságai miatt nem tudta rávenni a szombati idõpontra (nélküle pedig nem megyünk). Sebaj, lényeg, hogy végre együtt tudunk kirándulni. Óraállítást is bekalkulálva Barna 5:30-as indulást prognosztizált. 5:20-kor már ott is volt nálunk. Sajna nem tudott aludni: komoly hasi problémákkal küzdött az éjjel. Látszott is Barnán, hogy nincs a toppon. Irány a Tesco: kajavásárlás. Az áruház parkolójában már csöpörgött az esõ, Diósjenõ környékén már komolyan esett. Felérve a valaha Vilati-üdülõnek nevezett Fekete-völgyi Panzióhoz: a kocsiban kajálunk, és öltözünk, mert odakinn szakad. Az esõre tekintettel Söne az autóban hagyta a fényképezõjét. Én is szívtam a fogamat, amikor elõvéve a gépem pillanatok alatt elázott (de nehogy már ne készüljön egyetlen kép sem a kirándulásról). A Panzió bejáratának vonalában kelünk át a patakon, és indulunk el felfelé a jelzésen. Erõteljes emelkedõ, ahol kilenc évvel ezelõtti kerékpáros kirándulásunk (ugyanezen az úton akartunk feljutni a Csóványosra) emlékeit idézzük fel. 500m után erõs balos kanyar után már csak sima jelzésre vált, és nem is emelkedik olyan durván. Az esõ folyamatosan esett kb. 40km/h-s széllel párosulva. Néha még vízszintesen is esett, erõsebb széltevékenység esetén. Kb. 1km után a jelzésen elérjük azt a helyet, ahol anno kilenc éve (miután félútról visszafordultunk) Söne tõle nem megszokott módon nemtetszését fejezte ki (lehet, hogy nem teljesen alaptalanul). Most csak jót mosolyogtunk rajta. A térképen szép kilátásnak jelölt helyrõl nem látunk semmit, akkora a pára, és még az esõ is esik. Viszont itt botlunk bele az elsõ Foltos szalamandrába a túra során. Komótosan haladtunk tovább: néha csak szemerkélt az esõ, néha viszont rákezdett. Ádám az egyik fatörzs keresztezésekor a vizes fatörzset nyári bob-pályának nézte, és az aljáig csúszva a végén dobott egy hátast. Látótávolság továbbra is minimális. Magosfánál a Tátralátás elmaradt. Hamarosan elérjük az augusztusban már végigjárt jelzést, és hipp-hopp már a Csóványoson is vagyunk. Kb. 80 km/h szél, szerencsére az esõ nem esik. A vizes ruházatban kényelmetlenül érezzük magunkat (sajnálattal kellett megállapítanom, hogy négy éves Sandstone kabátom az újraimregnálás után is beázik, habár elég komoly esõ-igénybevételnek volt most kitéve). A polárom felkapva mindjárt jobb. Rövid kaja után (melyet a kilátó aljában fogyasztunk el) irány vissza. Három-hányás irányába indulunk vissza, majd a jelzésen. Oltár-kõnél a jelzésen folytattuk tovább. Erõteljes lejtõ, mely az esõ következtében elsõ osztályú csúszófelülettel volt bevonva (sár + vizes levélszõnyeg). A térképen jelölt cikk-cakkos rész (völgy aljában) az új jelzésekkel egyenesen le lett rövidítve (majdnem nadrágfékes most). Szerencsére az esõ elállt. A régi vasút nyomvonalán patak mellett haladunk végig. A néha feltámadó erõs szél „levél-esõvel” jutalmaz minket. Magas-híd rétnél csapra ütjük Söne termoszát, és finom meleg teát szürcsölünk. Mivel az esõ nem esik: folyamatosan kattogtatom fényképezõmet. A rét után a régi vasút nyomvonalán (kellemes sétával járható útszakasz) folytatjuk tovább a jelzésen. A Halyagosi Postás kulcsosháznál eltöltöttünk pár percet. Mindenki vetkõzött, mert kellemesre fordult az idõ. Innentõl látható a régi kisvasúti pálya, ami itt inkább hullámvasútra emlékeztet. Innentõl fokozottan kellett figyelnünk is, mert lépten nyomon Foltos szalamandrákba botlottunk (nehogy rálépjünk). A Hamuház felé közelítve ég-dörgésre leszek figyelmes (én egy kicsit leszakadtam, mert fényképezgettem). Mikor elkezdett csöpörögni szerencsére úgy döntök magamra kapom az esõkabátom. A Hamuháztól 100m-re jártam (Barnáék a Hamuházas táblánál akartak bevárni), mikor hatalmas villámlás és ég-dörgést követõen hatalmas jégesõvel kísért vihar tört ki. Rövid ideig tétováztunk, majd észre vettem, a Hamuház teraszát. Futtáááás. Megtréfáltam a többieket, mert nem látván hol a bejárat a kerítésen majdnem körbefutottuk a kis házat. Jégesõ után sima esõbe vált, majd miután kicsit enyhül (+ már úgyis mindegy alapon) elindulunk tovább. A Fekete-völgyben haladtunk lefelé. Sárdagasztó motorosok csapatába botlottunk, akik még most haladtunk felfelé (No komment). Két helyen a vasúti pálya maradványai szolgáltatják a hidat a patak felett. Az esõ folyamatosan esett, de már észre se vettük. A Fekete-völgyi Panzió völgy felöli végénél még egy patak-átkelés várt ránk (a sok esõnek köszönhetõen a már megduzzadt patakon egy kicsit izgalmas). Söne majdnem dobott is egy hátast a patakba (kivételesen Ádám nem akart beleesni). Öt perc után már Barna izzította is a Peugeot-ot.