A viadukt nyomában.

Résztvevõk: Györfy Ágnes Xénia, Paróczai Barnabás, Felföldi Ádám, Sinka Tibor.
Útvonal: Nagybörzsöny - viadukt - Kisirtáspuszta - Nagy-Hideg hegy - Nagybörzsöny.
Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.
Indulás tõlünk 5:50 kor. Már szinte szokásos élelembeszerzõ portyánkat a Váci úti Te..o-ban ejtjük meg. Ádám most csak kaját vásárol. Természetesen ott a parkolóban reggelizünk. A 2a úton megyünk Vácig. Egy kis Káptalan-pusztai kitérõ után irány: Nagybörzsöny. Az ifjúsági tábornál parkoljuk le az autót. Innen a jelzésen indulunk el. A Kereszt-völgyi elágazásnál a jelzésen folytatjuk utunkat a Hegyes-hegy-orom irányába. Ahol a Régi vasút keresztezi a turista utat, ott Déli irányba a vasút nyomvonalát követtük. Tiszta sztráda (a két romos viadukt kivételével tiszta kerékpárút) fogadott minket. Nem is gondoltam: sehol egy gaz, még a fák se nõtték be igazán. Út közben kellemes meglepetésben volt részünk: összefutottunk az elsõ szalamandrával (valószínûleg a párás levegõnek, meg a patak közelségének köszönhetõ). Vagy 20 percet eltöltöttünk a fényképezéssel. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mennyi szalamandrával futunk még össze. Megnyugvásomra a valódi célt: a viaduktot is megtaláltuk, jobban mondva, ami maradt belõle. Átkelni rajta igazán nem lehet, tehát a szurdokon keresztül kerülünk, ahol máris a következõ szalamandrába futunk. A térkép nem jelöli, de a következõ szurdokban is van egy hasonló, de kisebb hídmaradvány (na itt is találkozunk két szalamandrával). Kisirtáspusztához közeledve egy kicsit begazosodik az út, de nem vészes. Kisirtáspusztán fényképezünk egy párat, majd kajához készülnénk, de a kulcsos háztól jövõ erõteljes invitálásnak nem tudunk ellen állni. Kivülrõl egész kultúráltan rendbe van hozva, de a fekvõ helyek már hagynak némi kívánnivalót maguk után (errõl csak azok tudnának nyilatkozni, akik már ki is próbálták :) Fél órás ebédszünet után a jelzésen indulunk el Nagy-Hideg hegy irányába. A régi vasút vonalán még kényelmes sétaterep, de ahogy rátérünk a jelzésre: máris emelkedni kezd. A már a gerincen halad, majd becsatlakozva a jelzésû útvonalba közelíti meg a Nagy-Hideg hegyet. Fent a csúcskõnél készítünk egy-két idõzítõs képet, majd indulunk is lefelé. A jelzést néztem ki vissza-útnak, amit frankón el is tévesztünk (mentségünkre váljék, hogy nem éppen a legforgalmasabb útszakaszok közé tartozik a Nagy-Hideg hegy alatti rész, ahol a jelzésbõl kiválik (derékig érõ gazban mégis megleljük az utat)) A Kis-Hideg hegy mellett ismét szalamandrával futunk össze (egy igazi nagy példány: lusta és nem akar mozogni, természetesen most akarunk mozgóképet készíteni. Bezzeg a többiek). Az Aklok rétje után fordultunk rá a jelzésre (Nagybörzsöny irányába). Egy fa létrán kell a kerítés felett átmenni. Hát itt is ki kell nyitni a szemünket, hogy megleljük a turista jelzéseket. Elgondolkodtató egy éjszakai túra. Növényzettel erõteljesen benõtt, de azért megtaláljuk az utat. Bányapusztánál újabb kerítésen átkelés után vadászokat pillantunk meg. Barna egy elejtett vadkant is látni vél. Arra közelítve derül ki, hogy az elejtett vadkan egy oldalára borult gépjármû (ki tudja hogyan sikerült megborítani) viszont a felállítása már elég nagy gondot okozott. Segítségünkkel kézi erõvel próbálkozunk, de a próbálkozás hamar kudarcba fullad. A megoldást már nem vártuk meg. Továbbálltunk a jelzésen, majd váltottunk a jelzésre. A Kis-Pogány hegynél ért minket a naplemente. Az idõnk rohamosan fogyott sötétedésig. Még szerencse, hogy Én meg Ádám is vittünk zseblámpát. A Király-rét felett ért minket a sötétség. Ádám lámpája tuti (nem épp egy halogén). A Kereszt -völgyben végig sötétben megyünk lefelé, amit nehezít, hogy az úton sártengerek mindenhol, keskeny (száraz) átjáró részekkel. Leérve a Hosszú - völgybe, a már reggel is használt jelzésen megyünk le az Ifjúsági táborig. Kellemes fáradtság lett úrrá mindanyinkon.