Bakony 2007.05.13.

Reggel 6:30-kor kelek. Természetesen Évit 7:30 próbálom kirobbantani az ágyból. Némi szendvics gyártás és egy kis reggeli után 8:30-kor indulunk. Az i-Go a régi 7-es utat tervezte nekünk, ez a Velencei-tó környezetében elég lassú, szinte altatólag hatott rám. Sebaj... Tésnél Évi kiszúrja, hogy vannak szélmalmok. Visszafele már meg is van a kulturális célpont. 10:30-ra érünk Bakonynánára. Innen a jelzésen indultunk el a Római-fürdõ irányába. Az út nem emelkedik, szintben haladunk. Alattunk a Gaja-patak csobogása hallatszik. Az egyik helyen kitaposott ösvény vitt le a patakmederhez, hát lementem, hátha lent is van ösvény. Lent vadregényes, de mégis szomorú látvány fogadott. A táj szépségét elrondítja az egyre csk gyarapodó szemét. Csak ott, ahol lementem három darab autógumit láttam a patak partján: szerintem nem a környékbelei vadállat-állomány dobta el (illetve mondhatnám úgy is, hogy a VAD-ÁLLAT …, de inkább no komment). Tovább haladva a jelzésen kerékpáros turistákba botlunk, miután feladták a patakmeder közeli ösvényt. Az Erdész emlékmûhöz közeledve sajnos továbbra is több autógumi díszíti az útról is jól látható patakmedret. A jelzett pihenõhelynél, ahol több pad is kiszolgálja a megfáradt túrázót: kis család bográcsolt. Mi tovább mentünk a jelzésen, de ha valaki csak a Római - fürdõ vízesésre kíváncsi, innen csak a patakot kell követnie. Sajna a Vadalmás-forráshoz vezetõ jelzés letérését a jelzésrõl nem éppen óriásplakát mutatja, így egy kicsit túl is szaladtunk rajta (szerencsére hamar észrevettem). A Vadalmás-forrásnál fogyasztottuk el az otthon készített szendvicset. Rövid pihenõ után a jelzésen indulunk el tovább, de hamarosan a patakmeder mellett vezetõ ösvényt választottuk. Az ösvény bevitt minket a félhomályba burkolózó szurdokvölgybe. A Római - fürdõ vízesést elérve kellemes látvány fogad minket. Kis kivárás után le is tudom fényképezni a vízesést (miután egy jókora kerékpáros csapat hosszas nézelõdés után továbbáll). Ha valaki fel szeretne jutni a vízesés tetejére, az megteheti a bal oldali sziklánál három egyszerû fogással. Én is leteszteltem, de az Évi miatt inkább visszafordultunk. Nem kell azért teljesen visszamenni, mert szemben állva a vízeséssel, a patak jobb oldalán erõs kaptatóval a vízesés megkerülhetõ. Fentrõl is készítek pár képet, is indulunk vissza. A pihenõhelytõl a jelzésen indulunk el. Rövid kaptató után erdészeti úton vezet a jelzés. Kényelmes sétát követõen érjük el az aszfalt utat, majd pár száz méter után ismét Bakonynánán vagyunk az autónál.

Következhet a kultúrprogram:
Irány Tés, nézzünk szélmalmokat. A Táncsics M. u 20. számú háztól lehet bejutni a szélmalmokhoz (felnõtt: 200HUF-, diák: 100HUF/fõ) szinte ingyen, és ezért még egy század eleji kovácsmûhelyt is megtekinthet az érdeklõdõ.

Két szélmalmot nézhetünk meg: az egyik 1840-ben, a másik 1924-ben épült, jellegzetességük a körbe forgatható zsindelytetõ, a kõbõl készült malomtörzs és a hat vitorla (ez utóbbiból csak az egyiken gyönyörködhetünk, viszont a másik malom belseje jobb állapotban maradt meg). Jól körbefotóztuk a kovácsmûhelyt is, majd hosszas nézelõdés után irány haza.

Azért egy-két életképet is teszek fel: