Miután Barnáék egy napot lazultak a Balcsin, én
péntek este vonattal próbáltam Balatonlellére
ráközelíteni. Míg õk már készültek
álomra szenderülni a duracell gyerekek (Vivien és Noel)
fárasztása után, én 22.30-kor még Szántód-Köröshegyen
dekkoltam a vonaton, mivel fa dõlt a felsõvezetékre.
Mivel én apámnál aludtam, ezért szombat 5.45-re
oda beszéltük meg a találkozót. Reggel Barna
hozza szokásos pontosságát, és 5.40-kor áll
meg a ház elõtt. 5.50-kor start. Jelszó: “turnusváltás
miatt folyamatos pályamódosítás”. Ádám
gyorsan beájul a hátsó ülésen. Út
közben a határhoz: Barna dudálási tanfolyamot
tart egy türelmetlen autósnak. A határnál a
határõr néni a fejét rázza a személyimet
látva "most utoljára azért kienged" miközben
Barna a turnusváltásról érdeklõdik.
Graz után pályát módosítunk az S36
felé. Két 9km-es alagutat magunk mögött hagyva.
Gmünd elõtt 5km-rrel megáll a kocsisor a pályán.
Nesze
neked pályamódosítás. Kajálás
és pakolás a Maltal-völgyi fizetõkapu elõtti
parkolóban. A 15.5 Eur kifizetése után Peugeot a
Safety car, azaz mi vezetjük fel a kocsisort a "strasszén".
A duzzasztógátnál egy-két kép után
indulunk is felfelé. Út közben magyarokkal is találkoztunk,
de a helyiekkel is beszédbe elegyedünk. Feljebb az úton:
pihenõ tehéncsordán verekedjük át magunkat,
2 óra 20 perc alatt értük el az Osnabrücker-házat.
Legnagyobb megdöbbenésünkre a ház majdnem üres,
a házigazda még mindig nem tud egy szót se angolul.
Erõs pivó után: vacsi, némi tolmácsolással.
Helyi mászóktól infót kapunk az útról.
Ádám: Barnabás sörét is bevállalja
"nehogy visszavigyék máár!". 10 perc múlva
a paradicsomos húsgombóccal locsolja a pólóját
és a kölcsönkamerát, majd négykézláb
vihogva törli a fa padozatot, miközben azt hajtja "basszus
hat a sör Barna". Ádám kajál, majd 21.
00-kor beájul.
2007.07.22
4.00 kelés. Gyors mosdás után 4:45 kor indulunk a
háztól. Cél a Hochalmspitze. Ádámnak
az elsõ 50 méteren meghúzódik a lába.
Fél lábon is jön velünk. Egész jól
haladunk, a lépcsõzéses készülés
még jól tart. A törmelék lejtõn azért
megállunk egy-két kép erejéig. Feljebb egy
kicsivel, ahol tavaly szeptemberben lefele majdnem beleestem a patakba,
most ott felfelé sikerült majdnem egy hátast dobnom.
Ráléptem egy kb. 1,5 m2-es sziklalapra, és az pont
akkor gondolta, hogy enged a Gravitációnak, és irány
lefelé. A
mozdulatot, ahogy leugrottam róla, még Bruce Willis is megirigyelte
volna A Die Hard 4.0 ban. Kicsivel késõbb kezdünk kajásak
lenni. Az erõs szél miatt próbálunk szélárnyékos
helyet keresni. Barnával találtunk egy egész jó
helyet, de természetesen Ádám jobbat talált
feljebb. Tuti szeles volt egyébként. 2650m tájékán
kb. 20°os sima táblákon kell haladni. Barna bakija nem
csúszott, de Ádám majdnem "oda veszett".
Elérve a gleccsert kötél, beülõ, vasak
fel, és irány a Preimlscharte. A scharte olyan, mint tavaly:
45°os törmeléklejtõ, amely véletlenszerûen
futószalag módjára idul el alattad. Felérve
szuszogtunk egy kicsit, utána irány a gleccser. Felfele
egy-két hóval fedett hasadékot kellett keresztezni,
de nem volt vészes. Erõs kaptató a csúcsgerinc
elõtt. Fogy az energia, a gerincet elérve én már
kajálnék, de a már Korábban megjelent tornyos
gomolyok baljósan közeledtek. Egyértelmû kaja
nélkül irány a csúcs. A Hochalmspitze
3360m-es csúcsáig a gerinc kb. 1+os, de szédülésmentesség
elengedhetetlen. Fotózás a csúcson, utána
lejjebb jövünk kajálni. Kaja után komótos
ereszkedés a gleccseren, melyet csak a scharte tesz izgalmassá.
Lent némi nézeteltérés Ádámmal
a megindult kõ miatt. Az ég el kezd dörögni, majd
kicsit lejjebb érve csepegni. Zsákvédõk fel.
Azt hittük csak ijesztget minket az idõ, de a törmeléklejtõt
elérve rákezd rendesen. Késõbb átvált
jégbe, komoly mennydörgések kíséretében.
Folyamatosan ömlik az esõ, illetve a jég. Mire elérjük
a házat, alább hagy, majd kisüt a nap. A házba
érve irány a szárító. Utána
kaja, tus. Este Ádám még vizes tésztafõzeléket
majszol a földön ülve, utána pillanatok múlva
beájul. 22.00-kor én fekszem le utoljára.
2007.07.23.
Kelés 4.50-kor. Mivel a cuccunk a szárítóban
éjszakázott, ezért pakolás, majd 6.00-kor
indulunk Ádám nélkül (nem jön, mert meghúzta
a lábát). Cél az Ankogel. Komótosan emelkedünk
a Fallboden irányába, utána a vízesés
jobboldalán fel. Én azért érzem a tegnapi
túrát a lábamban. Az 538, 539 útelágazás
elõtt reggelizünk. Mindketten a Barna muterja által
finomra sütött dagadót majszolunk. Az idõ elég
szomorkás. A gleccser elérése elõtt még
két hónyelvet kellett keresztezni. A
gleccser elsõ része lightos. Megállunk fényképezni
egy nagy hasadéknál. Feljebb viszont egyre erõtpróbálóbb.
A jegesebb részeknél kisebb szlalom a hasadékok között,
mert nem látszik merre mentek korábban. Látótávolság
kb. 40m plusz a szél is egyre erõsebb. Feljebb jönnek
a "pályanehezítések", azaz lépésenként
féllábszárig süllyedünk a hóba +
a 80-100 km/órás széllökések (természetesen
szembe) néha térdre kényszerítenek minket,
és csak sejtjük, hogy merre van a csúcsgerinc. A csúcsgerinc
elõtt a "Gomba sziklánál" hagyjuk a kötelet
meg a vasakat. Az Ankogel 3250m-es csúcsáig 1+os lehet a
gerinc, de ilyen erõs szélben a keskeny részeken
lehet, hogy elkelne a biztosítás. A csúcsot elérve
csak a 30m-es látótávolság és a kereszt
fogad, na meg a viharos erejû szél 5°C párosítással,
és Barna rövidnadrágban van. Pár kép
és videó után indultunk is le. A gleccseren találtunk
térerõt, így tudtunk beszélni az otthoniakkal.
Mire a gleccser aljához értünk már az idõ
is kezdett kitisztulni. A szél természetesen lefelé
is végig erõsen fújt. Nem siettünk lefelé,
elnézelõdtünk, csodáltuk a panorámát.
Mire leértünk Ádám "átgondolta az
életét". Bejelentette visszavonulását.
Vacsira bécsi szeletet intézünk.
2007.07.24.
Kelés 6.45, pakolás és reggelizés. Lemegyünk
fizetni. A tulaj bemutatja a menedékház 108 éves
laptopját. Ádámnak szerencséje volt, mert
kettõnknek volt Oeav tagsága, neki nem, de Õis 10
Eur/éjszakáért kapta a szállást (tagsági
nélkül 22Eur/éj).
Indulás elõtt még közös kép a tulajjal.
Lefele teheneket, kecskéket, meg a tájat fényképezzük
(+ találtam egy viperát is). Sajna vészesen közeleg
az esõ, ezért szaporázzuk lépteinket. A kocsihoz
érve már csepegett is. A parkolótól lefelé
szakad az esõ, és Ádám émelygésbe
kezd, a sebesség csökkentését kéri. Irány
Pragraten. Út közben változékony idõ.
Pragraten elõtt jégesõ. Barna egy pajta ereszete
alatt keres menedéket a Peugeotnak. A pragrateni Replerhof fogadó és kempingben
verünk sátrat esõben, miután egy kedves idõs
bácsi megmutja a sátorhelyet. Sátorverés után
irány a Spar kaját venni. 17.30-kor nyit a recepció,
a néni már tud angolul, és a VenedigerTaxit
is felhívja nekünk. Kiadós vacsi.
2007.07.25.
Kelés 6.30-kor. Egész éjszaka esett. Reggeli a klubhelyiségben.
Utána gyalog lementünk a Sparba. Pakolás, a sátor
nem száradt meg teljesen. Barna kiáll a parkolóba,
vagy a falu másik végébe, mert mikor raknánk
be a félig száradt sátrat 10 percre tûnik el.
A Venediger-taxi 9. 05-kor érkezik, irány fel. Mégsem:
a pragrateni sportboltnál átszállunk egy másik
Transzporterbe. A díj: 10 Eur csak felmenet, 16 Eur oda-vissza.
Fél óra alatt értünk fel a Johannis házig.
Jól
látható, hogy fent az éjjel kb. 30cm hó esett.
Fotózás után elindulunk fel, azaz elindulnánk,
mivel Ádám kölcsön kamerája ki tudja miért,
de szétesett. 10perc alatt Mc'Gányvereltem. Egész
jól haladtunk, csak néha állunk meg fényképezni.
2,5 óra alatt értünk fel a Defregger házhoz.
Szállás sajna nincs, mert nem foglaltuk le. Azért
a nevünket felírják. Saját kajánkat esszük
az étteremben, közben egy NewYorki 45 év körüli
"arccal" beszélgetünk. 15.00-kor van alvóhelyosztás.
Nekünk a winterraumban jut hely: Oeav tagságival 8,5 Eur,
nélküle Ádám 16 Eur. Sajna nem hoztunk hálózsákot,
de majd befûtünk. Délután a ház körüli
3100m-es magaslatokról kémleljük a tájat, gyönyörû
tiszta idõben. Innen már látható a Grossvenediger.
Ádám a szobatársakat tájékoztatja:
"Majd én begyújtok, tűűz, tűűz".
18 óra tájékán vacsizunk a winterraumban.
10°C van, be kellene gyújtani. Ádám fát
hasogat, Barna szerez a házból WC papírt gyújtáshoz.
Harmadszori próbálkozára siker. Csak úgy okádja
a füstöt a kis ház kéménye. Este naplemente
fényképezés, közben pofátlan németek
szétpakolták a cuccunk a kiszemelt alvóhelyekrõl,
és mint kiderült 13-an lettünk a 10 fekhelyre. Hosszas
huzavona után végre lefekszünk. A felsõ soron
meleg van, ezért a fûtést be kell szüntetni.
Az alsó soron tuti hideg van, de hajnali 1 után én
is el kezdek fázni a felsõ soron. Hideg van, és csak
egy pokróc jut mindenkinek. Elég rosszul aludtunk.
2007.07.26.
4.30 kor már javában fent voltunk, ezért el kezdünk
pakolászni. A menedékház elõtt tesszük
le a zsákokat, hogy ne zavarjuk az esetleg jegesmedve vérvonallal
megáldott, aludni tudó többi winterraum lakót.
Egy pillanatra nem néztük a cuccunkat, és a birkák
el kezdték szétszedni a kajás csomagokat. Szinte
küzdeni kellet a cuccainkért. Bementünk a menedékház
éttermébe öltözni, pakolni. 5. 10-kor beindul
az élet (indul a reggeliztetés). Negyed
óra múlva úgy beindul az élet, hogy az egyik
idõs túravezetõ kiküld minket a nagy táskákkal.
Elsõként indulunk a háztól a Grossvenediger
irányába, de a gleccseren pár száz méter
után megjelennek az újabb kötélpartik (helyi
túravezetõkkel). A korai indulásnak köszönhetõen
a hó még fagyos. Egyébként 0°C körül
mozog, és 5km/ó ás szél fujt. Ádám
hegyibetegségre panaszkodik. Felvetõdik a kérdés,
vissza forduljunk-e? Ádám mindenképp jönni akar.
3400m tájékán állunk meg kajálni. Innen
már "csak" egy erõs kaptató, meg a keskeny
havas gerinc választ el minket a csúcstól. Felérve
a csúcsra: vagyunk páran, de a gerincen tömött
sorokban közelednek a további csoportok. Elmajszolom a csúcscsokit,
majd gyors fényképezés. Megint engem szúrnak
ki páran, hogy én készítsem a csúcsképet
róluk. Azért Barnával viszonzást is kértünk.
15 perc után már kész tömeg volt a Grossvenediger
3666 m-es csúcsán. Számomra meglepõ (lehet,
hogy csak nekem furcsa), de csak 10% lábán láttam
hágóvasat, pedig a többség túravezetõvel
ment. Lefele
jövet még fényképezünk a gerincen, közben
Ádám zizeg, hogy haladjunk. Leérve a gerincrõl
Barnával még kitaláljuk, hogy fel megyünk a
Rainer Horn 3559 m-es csúcsára. Egész jól
haladunk. A felsõ harmad jeges, elkél a hágóvas.
Fent nem töltünk el sok idõt, mert baljós felhõzet
közeleg. Pár kép, meg egy panorámával
próbálkozom. Csúcscsoki helyett energiaitalt kortyolunk,
majd irány le. Csak egy nagyobb gleccserhasadéknál
állunk meg nézelõdni és fotózni. A
Defregger háznál csak 5 percet idõzünk, utána
egybõl indlunk lefelé. Csak egyszer állok meg fényképezni.
16.00-ra értünk le a Johannis házhoz. Ádámmal
itt találkozunk. Várunk egy kicsit a taxira. Éppen
az a fazon jön fel, aki minket is hozott. Kérdezi, hogy miért
nem hívtuk telefonon, de végül a másik (két
autó jött fel egyszerre) autóval mentünk le. Egy
óra múlva már a kempingben vagyunk. Sátorállítás
után irány a tusoló. Este vacsi a kemping / hotel
éttermében. Vacsora után kártyázás
(römi). Kétszer is úgy nyerek, hogy Ádám
két Jollyt tart a kezében. Utolsó körben azért
három Jollyval tud nyerni.
2007.07.27.
6.30-kor kelünk, hogy ne érjünk túl késõn
haza. Gyors pakolás után kajavásárlás
a Sparban + próbálok némi ajándékot
venni. Pech, de nincs helyi jellegzetességgel felvértezett
hûtõmágnes. Sebaj, majd még próbálkozunk
valamelyik faluban. Az egyik faluban találunk trafikot. Nincs hûtõmágnes.
Menet közben mindenki a trafikokat nézte volna az autóból,
de a völgybõl kiérve feladjuk. Marad a csoki. Hazafelé
St. Michaelnél elvétjük az A10-rõl a lehajtót,
így Radstadtnál kerülünk a 320-as úton,
ahol egy Mc'döglesszbe botlunk, Barna sajtburgert ebédel.
Én maradok a Gyulai kolbásznál. Péntek lévén
a "határátkelés" kb. 1/2 óra. Matricavásárlás
a benzinkút utáni kapunál már esõben.
Nyolc óra körül értünk hozzánk.
Flóra, Fauna: