Alpok 2007.07.21 - 27.

Résztvevõk: Paróczai Barnabás, Felföldi Ádám, Sinka Tibor.

Hochalmspitze (3360m): Osnabrücker Hütte - Preimlscharte - Hochalmspitze - Preimlscharte - Osnabrücker Hütte. Megtett út: kb. 11km +- 1340m szint (végén a csúcsgerinc kb 1+ mászás)

Ankogel (3250m): Osnabrücker Hütte - Kleinelendkees - Ankogel - Kleinelendkees - Osnabrücker Hütte. Megtett út: kb. 9,5 km +- 1230m szint (végén a csúcsgerinc kb 1+ mászás)

Grossvenediger (3666m), Rainer Horn (3559m): Defregger H. - Rainer Törl - Grossvenediger - Rainer Törl - Rainer Horn - Defregger Hütte - Johannis H. Megtett út: kb. 7km + 830m - 1680m szint (a Rainer Horn Északi oldalán jegesedés)

Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.

Videók a túráról: Fõoldal / Galéria / Videók menüpont alatt.


Miután Barnáék egy napot lazultak a Balcsin, én péntek este vonattal próbáltam Balatonlellére ráközelíteni. Míg õk már készültek álomra szenderülni a duracell gyerekek (Vivien és Noel) fárasztása után, én 22.30-kor még Szántód-Köröshegyen dekkoltam a vonaton, mivel fa dõlt a felsõvezetékre. Mivel én apámnál aludtam, ezért szombat 5.45-re oda beszéltük meg a találkozót. Reggel Barna hozza szokásos pontosságát, és 5.40-kor áll meg a ház elõtt. 5.50-kor start. Jelszó: “turnusváltás miatt folyamatos pályamódosítás”. Ádám gyorsan beájul a hátsó ülésen. Út közben a határhoz: Barna dudálási tanfolyamot tart egy türelmetlen autósnak. A határnál a határõr néni a fejét rázza a személyimet látva "most utoljára azért kienged" miközben Barna a turnusváltásról érdeklõdik. Graz után pályát módosítunk az S36 felé. Két 9km-es alagutat magunk mögött hagyva. Gmünd elõtt 5km-rrel megáll a kocsisor a pályán. Az Osnabrücker házbanNesze neked pályamódosítás. Kajálás és pakolás a Maltal-völgyi fizetõkapu elõtti parkolóban. A 15.5 Eur kifizetése után Peugeot a Safety car, azaz mi vezetjük fel a kocsisort a "strasszén". A duzzasztógátnál egy-két kép után indulunk is felfelé. Út közben magyarokkal is találkoztunk, de a helyiekkel is beszédbe elegyedünk. Feljebb az úton: pihenõ tehéncsordán verekedjük át magunkat, 2 óra 20 perc alatt értük el az Osnabrücker-házat. Legnagyobb megdöbbenésünkre a ház majdnem üres, a házigazda még mindig nem tud egy szót se angolul. Erõs pivó után: vacsi, némi tolmácsolással. Helyi mászóktól infót kapunk az útról. Ádám: Barnabás sörét is bevállalja "nehogy visszavigyék máár!". 10 perc múlva a paradicsomos húsgombóccal locsolja a pólóját és a kölcsönkamerát, majd négykézláb vihogva törli a fa padozatot, miközben azt hajtja "basszus hat a sör Barna". Ádám kajál, majd 21. 00-kor beájul.

2007.07.22

4.00 kelés. Gyors mosdás után 4:45 kor indulunk a háztól. Cél a Hochalmspitze. Ádámnak az elsõ 50 méteren meghúzódik a lába. Fél lábon is jön velünk. Egész jól haladunk, a lépcsõzéses készülés még jól tart. A törmelék lejtõn azért megállunk egy-két kép erejéig. Feljebb egy kicsivel, ahol tavaly szeptemberben lefele majdnem beleestem a patakba, most ott felfelé sikerült majdnem egy hátast dobnom. Ráléptem egy kb. 1,5 m2-es sziklalapra, és az pont akkor gondolta, hogy enged a Gravitációnak, és irány lefelé. A Hochalmspitzére vezetõ útonA mozdulatot, ahogy leugrottam róla, még Bruce Willis is megirigyelte volna A Die Hard 4.0 ban. Kicsivel késõbb kezdünk kajásak lenni. Az erõs szél miatt próbálunk szélárnyékos helyet keresni. Barnával találtunk egy egész jó helyet, de természetesen Ádám jobbat talált feljebb. Tuti szeles volt egyébként. 2650m tájékán kb. 20°os sima táblákon kell haladni. Barna bakija nem csúszott, de Ádám majdnem "oda veszett". Elérve a gleccsert kötél, beülõ, vasak fel, és irány a Preimlscharte. A scharte olyan, mint tavaly: 45°os törmeléklejtõ, amely véletlenszerûen futószalag módjára idul el alattad. Felérve szuszogtunk egy kicsit, utána irány a gleccser. Felfele egy-két hóval fedett hasadékot kellett keresztezni, de nem volt vészes. Erõs kaptató a csúcsgerinc elõtt. Fogy az energia, a gerincet elérve én már kajálnék, de a már Korábban megjelent tornyos gomolyok baljósan közeledtek. Egyértelmû kaja nélkül irány a csúcs. A visszaútonHochalmspitze 3360m-es csúcsáig a gerinc kb. 1+os, de szédülésmentesség elengedhetetlen. Fotózás a csúcson, utána lejjebb jövünk kajálni. Kaja után komótos ereszkedés a gleccseren, melyet csak a scharte tesz izgalmassá. Lent némi nézeteltérés Ádámmal a megindult kõ miatt. Az ég el kezd dörögni, majd kicsit lejjebb érve csepegni. Zsákvédõk fel. Azt hittük csak ijesztget minket az idõ, de a törmeléklejtõt elérve rákezd rendesen. Késõbb átvált jégbe, komoly mennydörgések kíséretében. Folyamatosan ömlik az esõ, illetve a jég. Mire elérjük a házat, alább hagy, majd kisüt a nap. A házba érve irány a szárító. Utána kaja, tus. Este Ádám még vizes tésztafõzeléket majszol a földön ülve, utána pillanatok múlva beájul. 22.00-kor én fekszem le utoljára.

2007.07.23.

Kelés 4.50-kor. Mivel a cuccunk a szárítóban éjszakázott, ezért pakolás, majd 6.00-kor indulunk Ádám nélkül (nem jön, mert meghúzta a lábát). Cél az Ankogel. Komótosan emelkedünk a Fallboden irányába, utána a vízesés jobboldalán fel. Én azért érzem a tegnapi túrát a lábamban. Az 538, 539 útelágazás elõtt reggelizünk. Mindketten a Barna muterja által finomra sütött dagadót majszolunk. Az idõ elég szomorkás. A gleccser elérése elõtt még két hónyelvet kellett keresztezni. Az Ankogel útján egy hasadéknálA gleccser elsõ része lightos. Megállunk fényképezni egy nagy hasadéknál. Feljebb viszont egyre erõtpróbálóbb. A jegesebb részeknél kisebb szlalom a hasadékok között, mert nem látszik merre mentek korábban. Látótávolság kb. 40m plusz a szél is egyre erõsebb. Feljebb jönnek a "pályanehezítések", azaz lépésenként féllábszárig süllyedünk a hóba + a 80-100 km/órás széllökések (természetesen szembe) néha térdre kényszerítenek minket, és csak sejtjük, hogy merre van a csúcsgerinc. A csúcsgerinc elõtt a "Gomba sziklánál" hagyjuk a kötelet meg a vasakat. Az Ankogel 3250m-es csúcsáig 1+os lehet a gerinc, de ilyen erõs szélben a keskeny részeken lehet, hogy elkelne a biztosítás. A csúcsot elérve csak a 30m-es látótávolság és a kereszt fogad, na meg a viharos erejû szél 5°C párosítással, és Barna rövidnadrágban van. Pár kép és videó után indultunk is le. A gleccseren találtunk térerõt, így tudtunk beszélni az otthoniakkal. Mire a gleccser aljához értünk már az idõ is kezdett kitisztulni. A szél természetesen lefelé is végig erõsen fújt. Nem siettünk lefelé, elnézelõdtünk, csodáltuk a panorámát. Mire leértünk Ádám "átgondolta az életét". Bejelentette visszavonulását. Vacsira bécsi szeletet intézünk.

2007.07.24.

Kelés 6.45, pakolás és reggelizés. Lemegyünk fizetni. A tulaj bemutatja a menedékház 108 éves laptopját. Ádámnak szerencséje volt, mert kettõnknek volt Oeav tagsága, neki nem, de Õis 10 Eur/éjszakáért kapta a szállást (tagsági nélkül 22Eur/éj).Közös kép a ház elõtt Indulás elõtt még közös kép a tulajjal. Lefele teheneket, kecskéket, meg a tájat fényképezzük (+ találtam egy viperát is). Sajna vészesen közeleg az esõ, ezért szaporázzuk lépteinket. A kocsihoz érve már csepegett is. A parkolótól lefelé szakad az esõ, és Ádám émelygésbe kezd, a sebesség csökkentését kéri. Irány Pragraten. Út közben változékony idõ. Pragraten elõtt jégesõ. Barna egy pajta ereszete alatt keres menedéket a Peugeotnak. A pragrateni Replerhof fogadó és kempingben verünk sátrat esõben, miután egy kedves idõs bácsi megmutja a sátorhelyet. Sátorverés után irány a Spar kaját venni. 17.30-kor nyit a recepció, a néni már tud angolul, és a VenedigerTaxit is felhívja nekünk. Kiadós vacsi.

2007.07.25.

Kelés 6.30-kor. Egész éjszaka esett. Reggeli a klubhelyiségben. Utána gyalog lementünk a Sparba. Pakolás, a sátor nem száradt meg teljesen. Barna kiáll a parkolóba, vagy a falu másik végébe, mert mikor raknánk be a félig száradt sátrat 10 percre tûnik el. A Venediger-taxi 9. 05-kor érkezik, irány fel. Mégsem: a pragrateni sportboltnál átszállunk egy másik Transzporterbe. A díj: 10 Eur csak felmenet, 16 Eur oda-vissza. Fél óra alatt értünk fel a Johannis házig. A Defregger házhoz vezetõ útonJól látható, hogy fent az éjjel kb. 30cm hó esett. Fotózás után elindulunk fel, azaz elindulnánk, mivel Ádám kölcsön kamerája ki tudja miért, de szétesett. 10perc alatt Mc'Gányvereltem. Egész jól haladtunk, csak néha állunk meg fényképezni. 2,5 óra alatt értünk fel a Defregger házhoz. Szállás sajna nincs, mert nem foglaltuk le. Azért a nevünket felírják. Saját kajánkat esszük az étteremben, közben egy NewYorki 45 év körüli "arccal" beszélgetünk. 15.00-kor van alvóhelyosztás. Nekünk a winterraumban jut hely: Oeav tagságival 8,5 Eur, nélküle Ádám 16 Eur. Sajna nem hoztunk hálózsákot, de majd befûtünk. Délután a ház körüli 3100m-es magaslatokról kémleljük a tájat, gyönyörû tiszta idõben. Innen már látható a Grossvenediger. Ádám a szobatársakat tájékoztatja: "Majd én begyújtok, tűűz, tűűz". 18 óra tájékán vacsizunk a winterraumban. 10°C van, be kellene gyújtani. Ádám fát hasogat, Barna szerez a házból WC papírt gyújtáshoz. Harmadszori próbálkozára siker. Csak úgy okádja a füstöt a kis ház kéménye. Este naplemente fényképezés, közben pofátlan németek szétpakolták a cuccunk a kiszemelt alvóhelyekrõl, és mint kiderült 13-an lettünk a 10 fekhelyre. Hosszas huzavona után végre lefekszünk. A felsõ soron meleg van, ezért a fûtést be kell szüntetni. Az alsó soron tuti hideg van, de hajnali 1 után én is el kezdek fázni a felsõ soron. Hideg van, és csak egy pokróc jut mindenkinek. Elég rosszul aludtunk.

2007.07.26.

4.30 kor már javában fent voltunk, ezért el kezdünk pakolászni. A menedékház elõtt tesszük le a zsákokat, hogy ne zavarjuk az esetleg jegesmedve vérvonallal megáldott, aludni tudó többi winterraum lakót. Egy pillanatra nem néztük a cuccunkat, és a birkák el kezdték szétszedni a kajás csomagokat. Szinte küzdeni kellet a cuccainkért. Bementünk a menedékház éttermébe öltözni, pakolni. 5. 10-kor beindul az élet (indul a reggeliztetés). A Rainer HornNegyed óra múlva úgy beindul az élet, hogy az egyik idõs túravezetõ kiküld minket a nagy táskákkal. Elsõként indulunk a háztól a Grossvenediger irányába, de a gleccseren pár száz méter után megjelennek az újabb kötélpartik (helyi túravezetõkkel). A korai indulásnak köszönhetõen a hó még fagyos. Egyébként 0°C körül mozog, és 5km/ó ás szél fujt. Ádám hegyibetegségre panaszkodik. Felvetõdik a kérdés, vissza forduljunk-e? Ádám mindenképp jönni akar. 3400m tájékán állunk meg kajálni. Innen már "csak" egy erõs kaptató, meg a keskeny havas gerinc választ el minket a csúcstól. Felérve a csúcsra: vagyunk páran, de a gerincen tömött sorokban közelednek a további csoportok. Elmajszolom a csúcscsokit, majd gyors fényképezés. Megint engem szúrnak ki páran, hogy én készítsem a csúcsképet róluk. Azért Barnával viszonzást is kértünk. 15 perc után már kész tömeg volt a Grossvenediger 3666 m-es csúcsán. Számomra meglepõ (lehet, hogy csak nekem furcsa), de csak 10% lábán láttam hágóvasat, pedig a többség túravezetõvel ment. A Grossvenediger csúcsgerincénLefele jövet még fényképezünk a gerincen, közben Ádám zizeg, hogy haladjunk. Leérve a gerincrõl Barnával még kitaláljuk, hogy fel megyünk a Rainer Horn 3559 m-es csúcsára. Egész jól haladunk. A felsõ harmad jeges, elkél a hágóvas. Fent nem töltünk el sok idõt, mert baljós felhõzet közeleg. Pár kép, meg egy panorámával próbálkozom. Csúcscsoki helyett energiaitalt kortyolunk, majd irány le. Csak egy nagyobb gleccserhasadéknál állunk meg nézelõdni és fotózni. A Defregger háznál csak 5 percet idõzünk, utána egybõl indlunk lefelé. Csak egyszer állok meg fényképezni. 16.00-ra értünk le a Johannis házhoz. Ádámmal itt találkozunk. Várunk egy kicsit a taxira. Éppen az a fazon jön fel, aki minket is hozott. Kérdezi, hogy miért nem hívtuk telefonon, de végül a másik (két autó jött fel egyszerre) autóval mentünk le. Egy óra múlva már a kempingben vagyunk. Sátorállítás után irány a tusoló. Este vacsi a kemping / hotel éttermében. Vacsora után kártyázás (römi). Kétszer is úgy nyerek, hogy Ádám két Jollyt tart a kezében. Utolsó körben azért három Jollyval tud nyerni.

2007.07.27.

6.30-kor kelünk, hogy ne érjünk túl késõn haza. Gyors pakolás után kajavásárlás a Sparban + próbálok némi ajándékot venni. Pech, de nincs helyi jellegzetességgel felvértezett hûtõmágnes. Sebaj, majd még próbálkozunk valamelyik faluban. Az egyik faluban találunk trafikot. Nincs hûtõmágnes. Menet közben mindenki a trafikokat nézte volna az autóból, de a völgybõl kiérve feladjuk. Marad a csoki. Hazafelé St. Michaelnél elvétjük az A10-rõl a lehajtót, így Radstadtnál kerülünk a 320-as úton, ahol egy Mc'döglesszbe botlunk, Barna sajtburgert ebédel. Én maradok a Gyulai kolbásznál. Péntek lévén a "határátkelés" kb. 1/2 óra. Matricavásárlás a benzinkút utáni kapunál már esõben. Nyolc óra körül értünk hozzánk.

Flóra, Fauna:

természetkép
természetkép
természetkép
természetkép
természetkép
természetkép
természetkép
természetkép
természetkép

Vissza a fõoldalra