2022.01.11. Rovná Hola
Téli túra - Certovica motorest - Kumstove sedlo - Rovná hola - Kumstove sedlo - Certovica motorest útvonalon
Megtett út: ~15km; ~ +/-700m szint
Nehézségi szint: nem nehéz (téli felszerelés szükséges)
Napló:
Mielõtt újra nagyon felszálló ágba kerülne az újabb hullám gyorsan leporoltunk egy korábbi hótalpazós tervet.
Kivételesen nem volt halogatás sem a dátum tekintetében. Barna pontosan 5:00- kor ér hozzánk a megbeszélt idõre.
Gyors pakolás és már indulnánk, csak egy kis GPS zavar miatt nem a tervezett irányba. Rövid kitérõ után már csak
órák kérdése, hogy elérjük az indulási pontot. A határon nincs nagy szigor. Elérve a kiindulási pontot, -9°C és
jó 50km/h szél fogad minket, hiába keresnénk szélárnyékos helyet, így erõt kell venni magunkon, hogy felöltözzünk
az induláshoz. Végül a kocsiban öltözünk fûtés mellett. Ugyan hoztuk a hótalpakat, de a kocsiban hagyjuk, mert a
hó kérgesre van fagyva. A sípálya mellett indulunk el felfelé, mely segít, hogy beinduljon a test magasabb hõtermelése,
mely most jól jön a szél erõs hûtõ hatása miatt. A sípálya 3/4-nél kiválik a
jelzés nyugati irányba, és kisebb
intenzitással, de emelkedünk. A hideget érzékelteti, hogy a használt pzs pillanatok alatt keményre fagy a zsebemben.
Fentebb már talán csökken a szél erõssége, illetve kiérve a Napfényre a hideg is elviselhetõbb. Ha a kérges havon
sikerül azért beszakadni, akkor látható igazán, hogy térdig érne a hó. Felérve a gerincre, kényelmes séta következik.
A gerincrõl jól látható a Magas-Tátra, kisebb “felhõsállal” takarva. A Kumstove sedlo elõtt találunk egy olyan
Napsütötte szélárnyékos helyet, ahol megállunk kajálni, igaz még 12 elõtt járunk. Barna mc’döglesz kaját nyom
kivételesen. A nyereg után a
jelzésen folytatjuk tovább a Bocianske sedlo irányába. Leérve a nyeregbe
megpillanthatjuk a Stefánika házat, a Gyömbért felhõpaplan takarja. Innen ismét emelkedés következik, csak,
hogy ne fázzunk. A gerinc egyes részein törpe fenyvesen vezet át az ösvény, na itt jó szolgálatot tenne a hótalp,
mert itt párszor sikerül beleszakadni a lazább szerkezetû hóba,.sajnos felnézve a célponthoz, ami már csak
karnyújtásnyira, felhõk gyülekeznek, és mire felérünk még egy rövidke pillanatra látunk egy-két részletet a
Tátrából, de le sem tudjuk fotózni, olyan hirtelen ráül a felhõ a Rovná hola csúcsára. Várunk pár percet +
benyomjuk a csúcs csokit, és indulunk is vissza, mert úgy érezzük nem lesz rövid idõn belül változás. Abban
bizakodunk, hogy a lemenõ Nap fényében még elkapjuk a Tátrát, ott ahol délelõtt is fotóztuk. Lefele egy síelõvel
futunk össze. Picit gyorsabb úgy a lefele haladás. Egy napos szélárnyékos helyen rövid technikai szünet, én
eszek pár falatot. Elérve a
jelzést ugyanott állunk meg kajálni, ahol felfele jövet ettünk. én már csak almázok
és desszertezek. Nem idõzünk sokáig, mert a Nap már egész alacsonyan jár, narancssárgára festve a havas hegyoldalt.
A hidegnek köszönhetõen a telefonom és a fényképezõgépem 11 éves akkuija egyszerre adja meg magát. Pont rosszkor,
mert a Naplemente még hátra. Szerencsénk van, mert mire a narancsos szín rózsaszínre vált a lemenõ Napnak köszönhetõen
a Magas-Tátra is megmutatja magát, igaz folyamatosan hullámzó felhõ kavalkád takarásában. Még jó, hogy Barna cseszeget,
hogy miért nem a belsõ zsebbe tettem a tartalék akut, mert oda tettem, így kicsit késve, de tudok pár képet fotózni.
Na itt a fotózással, meg a nézelõdéssel jól el is töltünk vagy 20 percet. Bele kell húzni, hogy sötétedés elõtt leérjünk,
amit határesettel sikerül is teljesíteni. Volt némi para, hogy a -10°C-ban beindul-e az autó, de szerencsére semmi
gond nem volt. Hazaúton sok kamion, mint reggel kifelé.
Videó a túráról:
HD videó, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre és nagyobb felbontásra:
