Alacsony - Tátra 2012.07.16.

Alpok helyett

Júniusi bemelegítés után az Alpok helyett mégis csak egynapos Alacsony - Tátra túra lett az idõjárásra való tekintettel. Reggel 5:00-s indulás Dunakeszirõl. Jól haladunk, míg nem a GPS bevisz minket Zólyom belvárosába: zsákutca, lezárt körforgalmi kihajtó, majd roboribi off és gyors manuális korrekció. Mikor már minden ok jöhet ismét a technikai támogatás. Elbeszélgetjük az idõt, olyannyira, hogy már csak az újratervezésre eszmélünk. Vissza, nem is figyeljük, hogy megint bevisz a málnásba a cél elõtt 20 km-rel. Végre azért elérjük Trangoskát, és a felsõ parkolót. Gyors pakolás, és 8:50-kor már indulhatunk is fel a jelzésen. Komótosan emelkedünk, az út mellett forrás-tusoló, legalább 5m magas vízoszloppal. Elérve a sípályát pozor és elzárt területek. Elindulunk felfelé toronyiránt. Felérve a Kosodrevina Hotelig kénytelenek vagyunk kitérõ pályára állni, de így is majdnem a mixer kocsi alatt kell átmászni, hogy tovább tudjunk menni. Innen szintben oldalazunk egy kicsit rókával az úton, amit nem tudok lefényképezni. Harántolás után erõteljes emelkedés következik. A Chopok alatt Barna csodálkozik, hogyan került fel ide két árokásó markoló a 30 fokos hegyoldalba. Felérve elsõ utunk nem a csúcsra visz, hanem a meteorológiai állomáshoz (11:40). Szomorún tapasztaljuk, hogy Dzsabbánál (lásd 1996-os túra) nem tudunk teázni. Ami örömünkre szolgál, hogy a lent kiírt szintidõ (2:50) alatt jutottunk fel. Jó pár kép után a menedékháznál (Kamenná chata) folytatjuk a fotózást, utána irány az elvarratlan szál: Chopok (2024m). Pár fénykép után le a házhoz és megállás nélkül tovább a jelzésen. Majd késõbb eszünk egy nyugis szélárnyékos helyen. Barna a múltkori ebéd helyszínt javasolja. Oda érünk, hát ne mondjam, szél az van, de mire befejeznénk a kaját, addigra az esõ is rákezd+ 8°C - 40 km/ h szél. Áztunk rendesen. Elérve a Demanovské hágót, az esõ végre eláll, sajna a látótávolság továbbra is szinte nulla. Néha rövid idejû tisztulás, ilyenkor próbálunk fotózni, több - kevesebb sikerrel. A Dumbier elõtt banános energiaszelettel próbálkozok tesztelés képen (de errõl majd pár szót a napló végén). Az útelágazásnál a minimális látótávolság ellenére is a Gyömbér felé vesszük az irányt. A csúcsig alig látunk valamit, de a csúcs elõtt 100m-rel a déli oldal kezd kitisztulni. Legalább tudunk pár képet készíteni. Pár kép után nekiülünk kajálni. Legnagyobb meglepetésünkre, kaja végére az északi oldal is kitisztul. Kattognak a gépek, sajna a Magas Tátrát azért eltakarja egy jókora felhõpamacs. Fotózás után vissza a Krupovo hágóig. Út közben technikai szünet részemrõl + fényképezés a kitisztult idõben. Elérve ismét a jelzést a Stefanika menedékház irányába indulunk. Jól haladunk egy újabb technikai szünetet kivéve, melyet Barna pakolással üt el. Az út kellemesen ereszkedik a menedékházig. A Stefanika menedékház elõtti teraszon rövid pihi, majd 17:30-kor indulunk lefele a völgybe a jelzésen, mert késésben vagyunk, illetve baljós felhõzet jelent meg a Gyömbér felett. A ház után még azért fényképezünk egy kicsit, mert virágtengerek mindenfelé. Elérve az 1400m-en található útelágazást, rákezd az esõ, elõbb csak úgy csendesen, utána olyan lotyogósan, majd ismét csendesen, de a túra utolsó egy óráját már esõben tesszük meg. Felkapaszkodva a parkolóhoz szivárvány glóriával búcsúzik tõlünk az Alacsony Tátra, melyet sajna csak a telefonommal tudtam megörökíteni. 19:15-re értünk vissza az autóhoz, rövid pakolás után izzítás, és irány haza.

Pár gondolat az energiaszelet történetérõl: Minden túrán felvetõdik a kérdés, mi lehet az a táplálékbevitel, ami praktikus, gyors, ízletes, és biztosítja mindazt, amire egy ilyen fokozott igénybevétel esetén szüksége van szervezetünknek. Gondolom, senkinek sem kell bemutatni azt, amikor a korán reggel elfogyasztott reggeli után egy komolyabb szintemelkedéssel járó túra utolsó harmadánál fogyni látszik a reggeli lendület (mely nem csak a fáradság rovására írható).

Elõzmény: a májusi túrán vittem magammal Gyõri reggeli szeletet (természetesen nálam nem ez az ilyen esetekre tartott tunning szer), és jót mosolyogtam az oldalán feltüntetett reklámszlogenen: ’délig tartó lendület’. Hát nem adott a Király – hegy csúcsáig tartó lendületet. Ekkor gondoltam rá, hogy miért ne lehetne kipróbálni az ilyen célokra meghirdetett energiaszeleteket (melyik milyen hatással bír a fogyasztójára, figyelembe véve, hogy amit mi esetleg jónak vélünk másnak nem biztos, hogy hasonló érzetet produkál), és nálunk nem fordul elõ, hogy egy szponzor cég által ingyen rendelkezésünkre bocsájtott termékrõl kellene azt írni, hogy finom volt, de nem éreztünk semmi pluszt.

A próba: az energiaszeletek széles választéka kapható a sportáruházakban, a bõség zavarában én egy banános ízesítésût választottam, 3x40g-os isostart High Energy Sport Bar szelet. Na, majd most kipróbáljuk. Volt azért egy kis ellenszenvem, mert az én hasam nagyon nem komálja a mû dolgokat. Így történt, hogy a Gyömbér elõtt betoltam az egyik energiaszeletet. Hmmm, ízletes. Természetesen nem vártam azt a hatást, amit az Asterixben oly sokszor látott kotyvasz nyújt, de még elõttünk a Gyömbér. A csúcshoz közeledve, nagyjából a csúcs elõtt 50m-re fogyott el a reggel óta egyébként is tartó lendület, de nagyjából Barnánál is így mûködött energiaszelet nélkül. A gyorsító hatás a csúcsról lefelé jövet ért utol, de ez nálam korábbi aggodalmamat beigazolandó has tájékon jelentkezett és kétszer is kényszerpihenõ beiktatását követelte meg (még a törpecserjés szint feletti részen ).

Konklúzió: tiszavirág életû lett az energiaszelet tesztelés, legalább is ezen a honlapon (nincs szükségem további hasmenéses túrákra) maradok a már bevált Naturfood Gourmix csomagnál, mely ott lapult azért most is a zsákomban, és ennek nincs negatív hatása belsõ folyamataimra.

Flóra & Fauna