2017.02.15. Zemplén
Résztvevõk: Barna és én
Megtett út: ~14,3km; ~ +/-540m szint
Nehézségi szint: nem nehéz
Napló:
"Északi határszemle"
Reggeli 3:30-as ébredés után 4:10-kor kelek. Tusolás után teafõzés,
reggeli készítés. Barna 5:45-re fut be. Lassan haladunk a köd miatt.
Már az M3-ason járunk, amikor mondja, hogy ha idõjárásilag bizonytalankodtam
volna beszálláskor, akkor kapásból a Pilist javasolta volna,
de én biztos vagyok a jó idõben. Út közben a köd mellett a hó
is el kezd szakadni, de szerencsére nem tart sokáig. Végig ködben megyünk,
csak Füzér elõtt kezd kisütni a Nap. A vár alatti parkolóban állunk
meg 9:00-kor. Meglepetésemre 10 perc készülõdés után már indulunk is.
Barna dicsekszik is, hogy Barni hozta ezzel kapcsolatos edzésbe.
Sajna a GPS-ben nem ellenõriztem elõre a feltöltött térképeket, így csak tracklog miatt kapcsolom be
(marad a klasszikus térképes verzió nosztalgiája). A
jelzésen
indulunk el a Nagy-Milic irányába.
Na nem jutunk messzire, mert a Vár-forrásnál máris megállunk kattogtatni.
Kis emelkedés után "light"-os
panorámaút következik kellemes Napsütésben. A Magas-hegy után kezd az
út ismét emelkedni az Alsó-csata-rétig.
A háznál könnyítünk az öltözéken a várható
intenzívebb kapaszkodás miatt. Az út határozottan emelkedik a
Kis-Milicig, felfelé csúszkálás a megolvadt, majd visszafagyott jeges altalajon,
illetve mókusfényképezés.
Felérve a Kis-Milicre ledobjuk a zsákokat és felmegyünk a kilátóba
fotózni. Lehet gyönyörködni a panorámában,
illetve szuper a Napsütés. Dobnék is egy képet a szomorú ködös
idõben melózó kollégáknak, de csak harmadszorra
sikerül (hidegben a 80 százalékos akkufesztõl függetlenül többször
is ledobja az ékszíjat a telefonom).
Fotózás után leülünk a padon ebédelni: tiszta terülj-asztalkám.
Itt találkozunk ma egyedül túrázóval, egy szlovák sráccal.
Kaja után irány a Nagy-Milic, de mivel a Zöld jelzés nincs a térképen,
így egy kis vissza manõverrel a
Kis-Milic alatti
megyünk. Egész hamar át is érünk. Fotózás
után irány az északi-Zöld (térképen
) jelzés,
melyet azért választunk, mert a tervezett 17:00-s hazaindulásba még úgy látjuk
belefér ez is. Kellemes gerincséta következik,
melynek végén az Oláh-rét feletti szirten csodás panorámában van
részünk. A Magas-Tátrában és az alattunk elterülõ
felhõtengerben tudunk gyönyörködni (Barna reggeli fogadalmát szerintem nem teljesítette,
vagy csak nem kötötte az orromra).
Jó negyed órát eltöltünk nézelõdéssel és fotózással,
majd következik a hirtelen ereszkedés, melyet gyorsan letudunk
köszönhetõen a 30-40cm-es hónak. Leérve az Oláh-rétre tovább folytatjuk
utunkat az északi-Zöldön, majd a Nagy-Almás
bérc után a 
jelzésen haladunk. Alig érzékelhetõ szintcsökkenés
mellett érjük el a Bodó-rétet. A pecsételõ
helyen nyomunk két pecsétet is, ugyan mi nem a pecsétgyûjtésre hajazunk, csak úgy
emlékként. A rét után kis kerülõvel, de
a
jelzésen folytatjuk tovább lefelé. A Szent-Erzsébet úton ereszkedünk lefelé.
Az út második szakasza már
köves út, ahonnan jó kilátás nyílik a Füzéri várra.
Csupán csak ösztönösen, de a Felsõ-malmi - rét után balra
kanyarodunk az erdészeti úttal. Már csak az Alsó-csemetekertnél ellenõrzöm,
hogy merre is járhatunk pontosan,
de némi térképészkedés után megnyugszom, hogy a legideálisabb
úton haladunk az autó felé. Köszönhetõen ennek a
kis útvonal módosításnak 16:45-re érünk vissza az autóhoz.
Rövid izzítás után indulunk is. út közben némi
fényszóró állítgatás után rövid Fancsali kitérõvel
és ködös vezetés után 21:00 körül szállok ki. Barnának
marad még egy óra kocsikázás, melyet nem irigylek tõle.
Videó a túráról:
HD videó, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre és nagyobb felbontásra:
