Svájc 2005. 09. 11 - 19


Képek a túráról
Panorámakép az Allalinhornról (Quick time plugin szükséges)
Panorámakép a Breithornról (Quick time plugin szükséges)
Hasznos linkek

A túra leírása:
Résztvevõk: Felföldi Ádám, Paróczai Barnabás, Sinka Tibor.
Hosszas tervezés, és indulási idõpont módosítások után 2005. 09. 10-én 15:00 kor indulunk tõlünk. Barna pontosan érkezik. Annyi a csomagunk, hogy a Peugeot 405-be hárman + a csomagok éppen hogy csak beférünk (Söne nem tudom hova férne?!), (+ tele tank: a kocsi hátulja ült is rendesen :)). Robotpilóta bekapcsolása után Bécsben eszmélünk fel, ahol (szinte már természetesnek mondhatóan elvétjük az A21-es autópályára a felhajtót. Kis bécsi városnézés után a Mc. Donaldsnál Wienkötünk ki (Barna 'kövizni' akar, ezért itt vacsorázik, én a hazai szendvicsemet nyomatom). Barna Bombával készült az éjszakai vezetéshez, amit a sebességváltó mellé táraz be (Bomba: energiaital :)). Alig hagyjuk el Bécset, az esõ rákezd (mintha dézsából öntenék). Hát ez a túra is jól kezdõdik, de azért reménykedünk, mert Svájcban lehet még jó idõ. Hajnali 2 körül útfelújításos és alagútépítõs részhez érünk, ahol úgy érezzük elvétettük a helyes irányt. Jobb hiányában egy éppen kocsijában szunyókáló rendõrt ébresztünk fel, és kérünk segítséget. Szerencsére jó irányba haladtunk. 3:00 körül megállunk egy parkolóban, és 5:00-ig durmolunk egy kicsit. Zsibbadt nyakkal ébredve irány Svájc. Jobban mondva elõbb a Liechtensteini határ. A határõr zord tekintettel elviszi az útleveleinket, majd kis idõ elteltével azért érdeklõdik, hogy dolgozni jövünk-e az országba. Miután kétszer, vagy háromszor elmondjuk, hogy mi túrázni szeretnénk: továbbenged minket. Észre se vesszük, és már Svájcban is vagyunk. Barna 40 CHF-ért vesz autópálya matricát az elsõ éppen nyitó benzinkútnál. Zürich felé veszzük az irányt, majd Luzern. Közben a verdát is megitatjuk + olajszint ellenõrzés ki tudja hanyadszorra. Sátram penorámájaTermészetesen az esõ itt is folyamatosan esik :( . Lauterbrunneni kempingben szállunk meg. Sátorállítás szakadó esõben. A sátrak elõtt dagasszuk a sarat :( . Hát nem éppen így képzeltük el a kirándulást. Pozitív, hogy a sátorból egy jókora vízesésre lehet rálátni, ami megfelelõ intenzitással mûködik a sok csapadéknak köszönhetõen. Ez az elsõ nap pihenéssel telik: én szunyálok, Barna és Ádám boltot keresnek a faluban. Délután kocsival felmegyünk Grindelwaldba. Kicsit kíváncsiak vagyunk milyen pusztítást végzett a három héttel korábbi özönvízszerû esõzés és sárlavina (ezért is módosítottuk az indulási idõpontot). De nem csak ezért, hanem mert kíváncsiak lennénk a "Nagyokra" legfõképpen az Eigerre, de az idõjárás nem kedvez. Az alacsony szintû felhõzet eltakar minden havas hegycsúcsot 2100m-es szint felett :( . De, hogy ne csak tunyulással töltsük az idõt, elhatározzuk, hogy másnap irány a Kleine Schneidegg (2061m) csak azért, hogy valami célpont is legyen. Este még Barnával azt is feltérképezzük, hogy reggel merre is induljunk. Egy helybéli srácot próbálunk meginterjuholni angolul, aki nagyon segítõkészen elmagyarázza, hogy merre találjuk a vasútállomást, és onnan irány Vengen :), nem akarja megérteni, hogy mi a gyalogos turista utat keressük. Miután megérti, akkor sem tudja egyértelmûen, hogy merre keressük az utat. (A turistautak kitáblázása elég hiányos, és nem egészen egyértelmû, és még nem is fogalmaztam túlzóan (ez általánosságban elmondható azokról a helyekrõl, ahol ez alatt a pár nap alatt megfordultunk -ban)).

Reggel nem túl korai indulás után csöpörgõ esõben indulunk felfelé. Wengent elhagyva legelészõ tehenekbe futunk. Kiszúrok magamnak közülük egy szépet, hogy portrét fényképezzek róla, de ahogy közelebb lépek, Õ is rám mozdul, és le sem bírom vakarni magamról (minden áron a karomat nyalogatja). Na ennyi elõjáték után jobbnak látom lelépni, még mielõtt el nem durvul a helyzet :) . Ahogy haladunk feljebb az esõ egyre jobban esni kezd, annyira, hogy a Wengernalpi vasútállomáson húzzuk meg magunkat, míg eláll. (Itt csokiautomatából 3 CHF-ért nyomatja Barna a Mars szeletet. Minket is meghív.) Ahogy kezd alábbhagyni, mi is tovább indulunk. A Kleine Schneidegget elérve 5°C és elég párás körülmények fogadnak minket. Hát itt vagyunk Vasút állomás: Kleine Schneidegaz Eiger lábánál, de szomorúan kell megállapítanunk, hogy ezt most nem fogjuk látni. A híres Jungfraubahnt (ami egyébként 169 CHF-ért vinne fel oda-vissza) is csak 300m-en látjuk, utána a felhõbe vész :( . Fél órás várakozás után az Eiger látványa nélkül fordulunk vissza. Lefelé már gyorsabban haladunk. Útközben kis fapadnál állunk meg kajálni. Wengenbe érve megoszlik a véleményünk: Ádám gyalog, mi Barnával vonattal (6 CHF / person) megyünk le Lauterbrunnenbe. Az esõ igencsak rákezd, de Ádám nem hazudtolja meg magát (miután éppen az orrunk elõtt ment el a vonat lefelé, és a következõ 25 perc múlva indult), és elõbb ért a kempingbe mint mi. Tusolás után Barna nagyvonalúan meghív minket egy éttermi kajára. Mivel csak ezt az egy tételt ismertem az étlapról (Wiener schnitzel) mindhárman bécsi szeletet burkolunk (habár a kedves pincérnéni tud angolul, és mást is kérhettünk volna). Elhatározzuk, hogy véget vetünk a sárdagasztásnak a kempingben, ezért másnap irány Saas Fee. Éjszakára a vizes ruháinkat (köztük a számomra túrázási létfeltételt képezõ térdszorítót is) betesszük a szárító helyiségbe.

Másnap reggel korán szeretnénk indulni, ezért reggel 7:00-kor a saras altalajon pakoljuk össze a vizes sátrakat :( . Szerencsére kitisztult az idõ, és végre elõször a szomszédos havas hegyek csúcsit is megpillanthatjuk. Indulás elõtt irány a szárító... hát ne mondjam a térdszorítóimat valaki magáévá tette. Hát ne mondjam: szitkozódtam magamban, és a Svájcot értékelõ gondolatbeli táblácskámra mindjárt két negatív strigulát is behúztam (nem értem miért, de pozitív még csak egy volt rajta a kemping feletti tuti vízesésre, de negatív már annál több) igaz az ajtóra ki volt írva, hogy felelõsséget nem vállalnak az otthagyott holmikért (ezért nem is éltem panasszal). Mostmár csak azt a nagy kérdést kellett megoldani, hogyan fogok túrázni térdszorító nélkül. Megoldást a falubeli Intersport áruház jelentette, ahol potom 80 CHF-ért jutottam hozzá két térdszorítóhoz. Minden esetre a jó idõ meghozza a jó kedvünket. Melynek még az sem vet véget, hogy a Grimselpass felé vezetõ úton két katonaruhás állított meg minket. Arra kértek forduljunk vissza, mert az út kõomlás miatt le van zárva . Angolul alig beszéltek (inkább franciául), úgyhogy nem nyugtattak meg minket egyértelmûen, hogy a Furkpasson át vezetõ út nyitva van-e? Visszafordulunk, és irány Innerkirchen - 11-es út Sustenpass felé. Még igazán el sem értük a szerpentines részt, Ádámot máris émelygõ érzés keríti hatalmába, és a sebesség drasztikus csökkentését kéri. Barna szerencsére elõre gondolt erre az eshetõségre is (hozott Dédalont). Nagynehezen rábeszéltük Ádámot egy szem bevételére :) . A 11-es út panorámájaBarna jóslata bevált: hamarosan kezdett elcsendesedni, majd beverte a szunyát. Az út panorámája lenyûgözõ. Újabb kitáblázás hiányában elég nehezen hajtottunk rá az autópályára Wassennél, irány a 14km hosszú St. Gotthard alagút. Airolotól megint remek út vezetett az Olasz határ közelében Ulrichen irányába. Egy újabb hágó leküzdése után máris elértük az eredetileg kiszemelt útvonalat. Innen már csak egy rövid COOP-os (némi táplálék vásárlása) megálló kivételével egyenes út vezetett a Saas völgybe. Saas Groundnál akartunk megszállni. A faluba érve az elsõ kemping jelölésnél megállunk. :) Egy szálloda kertjében lehetne sátrat verni (ahol épp a kutya sem kempingezett), és van egy különálló vizesblokk. (ja és az árban benne lett volna a szálloda úszómedencéjének ingyenes használata is). Bevizsgáltuk a vizes blokkot közelebbrõl (mindenkinek feszített már a hólyagja a hosszú kocsikázás után). A tusolás pénzbedobós!! Kézmosás után angolosan távoztunk. A faluban (a völgy irányába felfelé) még másik három kempinget is találtunk. A faluközponttól legtávolabbi: No komment. Ezt követõen kitaláltuk, hogy Saas Fee-ben is van kemping (természetesen 18:00 körül járt már az idõ). Irány SaasFee. Igaz, hogy fel lehet menni kocsival is, de a falu határában egy parkolóházban kellene az autót lerakni. Hát azért ezt mi csórók nem gyõznénk, így vissza Saas Ground. Végül is, már sötétben állítunk sátrat a Kapellenveg kempingben. Arra azért még van idõ, hogy (nem teljes egyetértésben, de) kitaláljuk: másnap irány az Allalinhorn.

2005. 09. 14.
6:00-kor indulunk a kempingbõl. A kocsit a Saas Fee melletti parkolóházban tesszük le. A felvonót hamar megtaláljuk, mi vagyunk az elsõk. Sajna az ajtóhoz nem állunk oda, így rövid idõ alatt egy vaskos sor közepén találjuk magunkat, melyet az induló felvonóra várakozó silõk gyarapítnak. Az egyik srác javaslatára a kijáratnál próbálkozunk a bejutással (rendesek, mert a túrázóknak nem kell kivárni a sielõk vaskos sorát), de sajna jegyet csak a pénztárban lehet váltani, így vissza az ajtóhoz. Potom 69 CHF (/person / oda-vissza / Mittel Allalin-ig) kifizetése után a sielõket beelõzve már indulhatunk is Felskinn irányába. Allalinhorn (4024m)Felskinnél át kell szállni egy drótkötél vontatású barlang vasútra. A hegy belsejében jutunk fel Mittel Allalinig. Innen rövid szakaszon a sípályát kell használni. Itt döntünk mi is, hogy felvesszük a beüllõket, meg a hágóvasakat. Szokásunkhoz híven egy csomó idõt elszöszölünk, azt ne is mondjam, hogy az utolsó hágóvasas túra óta mindenki bakancsot cserélt, és senki nem állította át az új bakancsra a vasakat. Ez nem is lett volna annyira baj, de nem ment mindannyinknak egyformán-gyakorlottan ez a feladat (elnézést, ha türelmetlen lettem volna, de azért nem ártana gyakorolni). Hát ennyit az "elõre tutira felkészülünk"-rõl. A jól kitaposott út lassan emelkedve vezet fel az Allalinhorn alatti nyeregbe. Innen a nyeregbõl pillanthatjuk meg - hosszú várakozást követõen - elõször a Matterhornt. Na innen már erõteljes kaptató következett egészen a csúcsig. Hát párszor azért meg kellett állni pihegni egy kicsit, de mindenki így tett. A csúcsra érve tömegnyomor fogadott minket. Csúcs = keskeny csúcsgerincet követõ talpalatnyi hely, melynek felét a csúcskereszt foglalja el 4024m-es magasságban a tengerszint felett. Hab a tortán az elég népes hegymászók tábora (és mindenki arra a talpalatnyi helyre pályázik legalábbis pár fénykép erejéig). Mi is elkövettük azt a hibát, hogy mindannyian vittünk fényképezõt/kamerát, mely igen lelassítja a túrát, pláne, hogy felfelé ment mindenki máskor akar fényképezni, a csúcson (ahol nincs hely) meg mindenki egyszerre szeretne kattogtatni. Ha a lap tetején még nem nézted meg az innen készített panorámaképet, akkor itt is megtehetedA csúcsgerinc alatti platón ülünk le kajálni. Ádám kipakolja a fél-disznót a táskából :) Na ezt már mindenki megcsodálja. Megfelelõ mennyiségû táplálék bevitele után a kissé feszült hangulat megszûnik közöttünk, és mivel vagy 1 órát eltöltünk itt: a nagy tömeg is megfogyatkozik. Lefelé már gyorsan haladunk. Saas Fee-be leérve még arra is van idõnk, hogy nézelõdjünk a faluban is egy kicsit. A parkolóba visszaérve az automatánál egyenlítem ki a parkolási díjat (kb 6:00-17:00ig 11,40 CHF). Este mindenki konzervkaját melegít a fõzõn, tusolás, majd idõjárás elõrejelzési infó begyûjtése a netrõl (mivel Intrnet kapcsolat is van a kempingben (5 CHF/óra, és ez olcsónak mondható, mert az elõzõ kempingben ezért a pénzért csak 20 percet lehetett netezni)). Szomorú hírrel kellett szembesülnünk: baljós fellegek jelentek meg az elõrejelzésben 2005.09.17-tõl tuti front és sajnos tartósnak mutatkozik. Csak egy 4000-sel a tarsolyunkban hazamenni, hát elég drága kirándulás. Sajna Barna elveti azon ötletet, hogy a következõ napi zermatti nézelõdés után egybõl induljunk a Breithorn irányába. Egy biztos: a következõ nap pihenõ nap.

2005. 09. 15.
Nem kelünk korán, 10:00 után indulunk el Zermattba. A kocsit sajna Täsch -ban kell hagyni. Fizetõ parkoló és taxi, vagy vonat Zermattig. Mi a taxit választjuk. Az Alphubel taxi 50 CHF-ért visz fel hármónkat Zermattba oda - vissza + a parkolásért (7CHF/nap) nem kell fizetni (egyébként van még egy - két ilyen nagyobb taxis szállító vállalkozás (nekem a 90's évek bécsi Zermatt központjaMaria hilfer str. jutott eszembe, amikor mentünk kocsival Täschban és egy fazon ránk kiáltott "Mágyárok", és próbált minket a saját taxijához invitálni)). A taxi csak Zermatt határáig visz fel. Bent a faluban csak elektromos taxikkal lehetne közlekedni, de a falu méretei miatt erre semmi szükség. Laza városnézés, millió fényképpel fõleg a Matterhornról). Frankó grillezett kolbászt eszünk 6 CHF-ért a fõutcán. Este további különvélemény a következõ napi célpont miatt. Sötétedéskor én elkezdek pakolni (valahova csak elindulunk címszóval). Péntek van, és a neten vasárnap reggeltõl tuti rossz idõt jósolnak. Hab a tortán, hogy Ádám a felvonózás ellen lobbizik. Végül a Breithorn mellett döntünk.

2005. 09.16.
5:30-as kelés. Kocsival átmegyünk Täsch -ba. Elvileg 7:00-tól van a taxi (telefonos egyeztetés után éjszaka is lehetséges, de az esti tanácstalanság után ezt nem próbáltuk ki, meg a felvonó sem indul olyan korán). 7:15-kor el is indulunk Zermattba a tegnapihoz hasonló tarifával. Ciki, de a Zermatti COOP csak 8:30-kor nyit, és kajánk nem sok. Szerencsére találunk egy éppen nyitó pékséget :) . Felvonóval irány Zermatt - Furi - Trockener Steg, potom 46 CHF-ért oda vissza (szokásos sielõs tömegnyomor az elsõ felvonóknál). Innen gyalog indulunk a Rózsa plató irányába. Irány a Rózsa-platóAz eljegesedett gleccser sípályán vezet felfelé az út. Lehet hogy könnyelmûség, de nem vesszük fel a hágóvasakat. A Le Guide del Cervino menedékházat 1:45 alatt érjük el. Itt kajálunk, majd 12:00 körül indulunk tovább (továbbra is sípályákon). Ádám és Barna nem igazán hisznek a csúcs elérésében, mert idõnk vészesen fogy. Breithorn (4164m)A Kis Matterhornnál mégis sikerül meggyõznöm õket, hogy kár lenne visszafordulni (csak a menedékházban kell aludnunk). Innen még 2 óra a csúcs. A Breithorn lábáig egyszerû séta (még valamirevaló gleccserhasadékot sem láttunk), onnantól viszont erõteljes kaptató. A csúcs alatt 300 méterrel a gerinc északi oldalára kell átlépni. Itt kb. 80-90 km/h-s metszõ szél. A csúcsot 15:50 körül értük el. Sehol senki. Az utolsó partival is a hegy lábánál találkoztunk. Ha a lap tetején még nem nézted meg az innen készített panorámaképet, akkor itt is megtehetedMindenki sietett le, mert az utolsó felvonó 16:30-kor megy le. Fényképezés és gyönyörködés a panorámában, amit az Olasz oldalról érkezõ felhõk zavarnak csak meg. 16:40-kor indulunk el lefelé. Gyorsan haladunk, teljes magányban (sehol egy sielõ, a felvonókat is leállították). 3480m-en a Rózsa platói étteremben (Le Guide del Cervino) szállunk meg 16 EUR/fõ. Kultúrált hely, kicsi szoba két emeletes ággyal és egy pótággyal. Sajna fürdési lehetõség nincs, de azért kibírtuk (vacsorával és reggelivel összesen 40 EUR/fõ, amit Barna ki is próbált. Akkora volt az adag, hogy még Õ sem tudta megenni).

2005. 09. 17.
7:00-kor kelünk. Az Olasz oldal egész tiszta, de a Svájci oldal tuti ködben. Reggeli után komótosan elindulunk el lefelé (Barnával hágóvassal, Ádám kockáztat és vasak nélkül: csúszkált is rendesen). Lejtmenet a jeges sípályánAz egyik lejtõsebb résznél próbáljuk gyakorolni a kicsúszás megállítását, de a gleccser 20-25°-os lejtési szöge kevésnek bizonyul. Nem elég, hogy az orrunkig is alig látunk, az esõ is el kezd szitálni. A felvonó közelében (kihasználva a nagy köd takarását ) hófutón és ratrakon pózolunk. Zermattba leérve telefonon kell a taxit felhívni értünk. Az egy napnál hosszabb parkolásért nem kellett ráfizetni. Visszaérve Saas Groundba szomorúan tapasztaltuk, hogy a bolt zárva van, de szerencsénk volt, mert délután még kinyitott. Természetesen a netes idõjárás elõrejelzés kiértékelése után 16:30-kor találjuk ki, hogy nincs értelme maradni. Természetesen a bolt pont ekkor zárt be, és vasárnap nincs nyitva semmi. Hát ezt nagyon elszúrtuk. Korábban nem vettünk csokit, márpedig Svájci csoki nélkül senki nem mer haza indulni.

2005. 09. 18.
A kényszerpihenõ napja. Az esõ hol jobban, hol kevésbé esett. (kapucíner) kecskeBarnával elindulunk Saas Feebe, de javaslatomra a völgy felsõ részét vesszük célba. Tiltás hiányában kocsival fel tudtunk menni a Saas Almagell feletti völgyzáró gátig. Nézelõdés, és fényképezgetés. Próbáljuk az idõt elütni. Érdekes mintázatú kecske-nyájat tereltek lefele. (én csak 'kapucíner' mintának mondanám). Délután a kemping környékét térképezzük fel, és mindent lefényképezünk, aminek virága van. Este kifizetem a kempinget (4,8 CHF+1,2CHF/person/nap; 3,6CHF/sátor/nap; 3,6CHF/autó/nap), és elkezdünk összepakoni, hogy reggel korán tudjunk indulni.

2005. 09. 19.
6:00-kor kelünk. Természetesen a sátrakat ismét csurom vizesen kell összepakolni. 7:00-kor már útra is kelünk. A csoki vásárlást Münsterben ejtjük meg. Mindenki nyugodt, csak Ádám pipa, mert nem tudott Saas Groundos képeslapot venni :( Hazafelé a 19-es utat válasszuk. Hágó hágót követ, majd Tamins-nél rátérünk az E43-as autópályára. Visszafelé már hozzánk se szóltak a Liechtensteini határon. Ausztriában ismét kicsengettük a 8,5 EUR-t az Alberg alagút használatáért, és meg sem álltunk a Seehof kempingig (Insbruck-tól kb. 30km).
Másnap 7:00-s kelés és sátorbontás után "go home". Barna feltette a szerszámos ládát a gázpedálra, és csak a Magyar határnál vette le. Természetesen végig esõ kísért minket, ami itthon még csak fokozódott.

Hasznos linkek:

Meteorológiai elõrejelzés a térségre
Kemping SaasGround-on
Minden a hegyekrõl (nem csak Svájc)
Saas Fee honlapja
Zermatt honlapja

Vissza a fõoldalra