A
túra leírása:
Résztvevõk: Felföldi
Ádám, Paróczai Barnabás, Sinka Tibor.
Hosszas
tervezés, és indulási idõpont módosítások
után 2005. 09. 10-én 15:00 kor indulunk tõlünk.
Barna pontosan érkezik. Annyi a csomagunk, hogy a Peugeot 405-be
hárman + a csomagok éppen hogy csak beférünk
(Söne nem tudom hova férne?!), (+ tele tank: a kocsi hátulja
ült is rendesen :)). Robotpilóta bekapcsolása után
Bécsben eszmélünk fel, ahol (szinte már természetesnek
mondhatóan elvétjük az A21-es autópályára
a felhajtót. Kis bécsi városnézés
után a Mc. Donaldsnál kötünk
ki (Barna 'kövizni' akar, ezért itt vacsorázik, én
a hazai szendvicsemet nyomatom). Barna Bombával készült
az éjszakai vezetéshez, amit a sebességváltó
mellé táraz be (Bomba: energiaital :)). Alig hagyjuk el
Bécset, az esõ rákezd (mintha dézsából
öntenék). Hát ez a túra is jól kezdõdik,
de azért reménykedünk, mert Svájcban lehet
még jó idõ. Hajnali 2 körül útfelújításos
és alagútépítõs részhez érünk,
ahol úgy érezzük elvétettük a helyes
irányt. Jobb hiányában egy éppen kocsijában
szunyókáló rendõrt ébresztünk
fel, és kérünk segítséget. Szerencsére
jó irányba haladtunk. 3:00 körül megállunk
egy parkolóban, és 5:00-ig durmolunk egy kicsit. Zsibbadt
nyakkal ébredve irány Svájc. Jobban mondva elõbb
a Liechtensteini határ. A határõr zord tekintettel
elviszi az útleveleinket, majd kis idõ elteltével
azért érdeklõdik, hogy dolgozni jövünk-e
az országba. Miután kétszer, vagy háromszor
elmondjuk, hogy mi túrázni szeretnénk: továbbenged
minket. Észre se vesszük, és már
Svájcban is vagyunk. Barna 40 CHF-ért vesz autópálya
matricát az elsõ éppen nyitó benzinkútnál.
Zürich felé veszzük az irányt, majd Luzern.
Közben a verdát is megitatjuk + olajszint ellenõrzés
ki tudja hanyadszorra. Természetesen
az esõ itt is folyamatosan esik :( . Lauterbrunneni kempingben
szállunk meg. Sátorállítás szakadó
esõben. A sátrak elõtt dagasszuk a sarat :( . Hát
nem éppen így képzeltük el a kirándulást.
Pozitív, hogy a sátorból egy jókora vízesésre
lehet rálátni, ami megfelelõ intenzitással
mûködik a sok csapadéknak köszönhetõen.
Ez az elsõ nap pihenéssel telik: én szunyálok,
Barna és Ádám boltot keresnek a faluban. Délután
kocsival felmegyünk Grindelwaldba. Kicsit kíváncsiak
vagyunk milyen pusztítást végzett a három
héttel korábbi özönvízszerû esõzés
és sárlavina (ezért is módosítottuk
az indulási idõpontot). De nem csak ezért, hanem
mert kíváncsiak lennénk a "Nagyokra"
legfõképpen az Eigerre, de az idõjárás
nem kedvez. Az alacsony szintû felhõzet eltakar minden
havas hegycsúcsot 2100m-es szint felett :( . De, hogy ne csak
tunyulással töltsük az idõt, elhatározzuk,
hogy másnap irány a Kleine Schneidegg (2061m) csak azért,
hogy valami célpont is legyen. Este még Barnával
azt is feltérképezzük, hogy reggel merre is induljunk.
Egy helybéli srácot próbálunk meginterjuholni
angolul, aki nagyon segítõkészen elmagyarázza,
hogy merre találjuk a vasútállomást, és
onnan irány Vengen :), nem akarja megérteni, hogy mi a
gyalogos turista utat keressük. Miután megérti, akkor
sem tudja egyértelmûen, hogy merre keressük az utat.
(A turistautak kitáblázása elég hiányos,
és nem egészen egyértelmû, és még
nem is fogalmaztam túlzóan (ez általánosságban
elmondható azokról a helyekrõl, ahol ez alatt a
pár nap alatt megfordultunk -ban)).
Reggel nem túl korai indulás után csöpörgõ
esõben indulunk felfelé. Wengent elhagyva legelészõ
tehenekbe futunk. Kiszúrok magamnak közülük egy
szépet, hogy portrét fényképezzek róla,
de ahogy közelebb lépek, Õ is rám mozdul,
és le sem bírom vakarni magamról (minden áron
a karomat nyalogatja). Na ennyi elõjáték után
jobbnak látom lelépni, még mielõtt el nem
durvul a helyzet :) . Ahogy haladunk feljebb az esõ egyre jobban
esni kezd, annyira, hogy a Wengernalpi vasútállomáson
húzzuk meg magunkat, míg eláll. (Itt csokiautomatából
3 CHF-ért nyomatja Barna a Mars szeletet. Minket is meghív.)
Ahogy kezd alábbhagyni, mi is tovább indulunk. A Kleine
Schneidegget elérve 5°C és elég párás
körülmények fogadnak minket. Hát itt vagyunk
az
Eiger lábánál, de szomorúan kell megállapítanunk,
hogy ezt most nem fogjuk látni. A híres Jungfraubahnt
(ami egyébként 169 CHF-ért vinne fel oda-vissza)
is csak 300m-en látjuk, utána a felhõbe vész
:( . Fél órás várakozás után
az Eiger látványa nélkül fordulunk vissza.
Lefelé már gyorsabban haladunk. Útközben kis
fapadnál állunk meg kajálni. Wengenbe érve
megoszlik a véleményünk: Ádám gyalog,
mi Barnával vonattal (6 CHF / person) megyünk le Lauterbrunnenbe.
Az esõ igencsak rákezd, de Ádám nem hazudtolja
meg magát (miután éppen az orrunk elõtt
ment el a vonat lefelé, és a következõ 25
perc múlva indult), és elõbb ért a kempingbe
mint mi. Tusolás után Barna nagyvonalúan meghív
minket egy éttermi kajára. Mivel csak ezt az egy tételt
ismertem az étlapról (Wiener schnitzel) mindhárman
bécsi szeletet burkolunk (habár a kedves pincérnéni
tud angolul, és mást is kérhettünk volna).
Elhatározzuk, hogy véget vetünk a sárdagasztásnak
a kempingben, ezért másnap irány Saas Fee. Éjszakára
a vizes ruháinkat (köztük a számomra túrázási
létfeltételt képezõ térdszorítót
is) betesszük a szárító helyiségbe.
Másnap reggel korán szeretnénk indulni, ezért
reggel 7:00-kor a saras altalajon pakoljuk össze a vizes sátrakat
:( . Szerencsére kitisztult az idõ, és végre
elõször a szomszédos havas hegyek csúcsit
is megpillanthatjuk. Indulás elõtt irány a szárító...
hát ne mondjam a térdszorítóimat valaki
magáévá tette. Hát ne mondjam: szitkozódtam
magamban, és a Svájcot értékelõ gondolatbeli
táblácskámra mindjárt két negatív
strigulát is behúztam (nem értem miért,
de pozitív még csak egy volt rajta a kemping feletti tuti
vízesésre, de negatív már annál több)
igaz az ajtóra ki volt írva, hogy felelõsséget
nem vállalnak az otthagyott holmikért (ezért nem
is éltem panasszal). Mostmár csak azt a nagy kérdést
kellett megoldani, hogyan fogok túrázni térdszorító
nélkül. Megoldást a falubeli Intersport áruház
jelentette, ahol potom 80 CHF-ért jutottam hozzá két
térdszorítóhoz. Minden esetre a jó idõ
meghozza a jó kedvünket. Melynek még az sem vet véget,
hogy a Grimselpass felé vezetõ úton két
katonaruhás állított meg minket. Arra kértek
forduljunk vissza, mert az út kõomlás miatt le
van zárva .
Angolul alig beszéltek (inkább franciául), úgyhogy
nem nyugtattak meg minket egyértelmûen, hogy a Furkpasson
át vezetõ út nyitva van-e? Visszafordulunk, és
irány Innerkirchen - 11-es út Sustenpass felé.
Még igazán el sem értük a szerpentines részt,
Ádámot máris émelygõ érzés
keríti hatalmába, és a sebesség drasztikus
csökkentését kéri. Barna szerencsére
elõre gondolt erre az eshetõségre is (hozott Dédalont).
Nagynehezen rábeszéltük Ádámot egy
szem bevételére :) . Barna
jóslata bevált: hamarosan kezdett elcsendesedni, majd
beverte a szunyát. Az út panorámája lenyûgözõ.
Újabb kitáblázás hiányában
elég nehezen hajtottunk rá az autópályára
Wassennél, irány a 14km hosszú St. Gotthard alagút.
Airolotól megint remek út vezetett az Olasz határ
közelében Ulrichen irányába. Egy újabb
hágó leküzdése után máris elértük
az eredetileg kiszemelt útvonalat. Innen már csak egy
rövid COOP-os (némi táplálék vásárlása)
megálló kivételével egyenes út vezetett
a Saas völgybe. Saas Groundnál akartunk megszállni.
A faluba érve az elsõ kemping jelölésnél
megállunk. :) Egy szálloda kertjében lehetne sátrat
verni (ahol épp a kutya sem kempingezett), és van egy
különálló vizesblokk. (ja és az árban
benne lett volna a szálloda úszómedencéjének
ingyenes használata is). Bevizsgáltuk a vizes blokkot
közelebbrõl (mindenkinek feszített már a hólyagja
a hosszú kocsikázás után). A tusolás
pénzbedobós!! Kézmosás után angolosan
távoztunk. A faluban (a völgy irányába felfelé)
még másik három kempinget is találtunk.
A faluközponttól legtávolabbi: No komment. Ezt követõen
kitaláltuk, hogy Saas Fee-ben is van kemping (természetesen
18:00 körül járt már az idõ). Irány
SaasFee. Igaz, hogy fel lehet menni kocsival is, de a falu határában
egy parkolóházban kellene az autót lerakni. Hát
azért ezt mi csórók nem gyõznénk,
így vissza Saas Ground. Végül is, már sötétben
állítunk sátrat a Kapellenveg
kempingben. Arra azért még van idõ, hogy (nem teljes
egyetértésben, de) kitaláljuk: másnap irány
az Allalinhorn.
2005. 09. 14.
6:00-kor indulunk a kempingbõl. A kocsit a Saas Fee melletti
parkolóházban tesszük le. A felvonót hamar
megtaláljuk, mi vagyunk az elsõk. Sajna az ajtóhoz
nem állunk oda, így rövid idõ alatt egy vaskos
sor közepén találjuk magunkat, melyet az induló
felvonóra várakozó silõk gyarapítnak.
Az egyik srác javaslatára a kijáratnál próbálkozunk
a bejutással (rendesek, mert a túrázóknak
nem kell kivárni a sielõk vaskos sorát), de sajna
jegyet csak a pénztárban lehet váltani, így
vissza az ajtóhoz. Potom 69 CHF (/person / oda-vissza / Mittel
Allalin-ig) kifizetése után a sielõket beelõzve
már indulhatunk is Felskinn irányába. Felskinnél
át kell szállni egy drótkötél vontatású
barlang vasútra. A hegy belsejében jutunk fel Mittel Allalinig.
Innen rövid szakaszon a sípályát kell használni.
Itt döntünk mi is, hogy felvesszük a beüllõket,
meg a hágóvasakat. Szokásunkhoz híven egy
csomó idõt elszöszölünk, azt ne is mondjam,
hogy az utolsó hágóvasas túra óta
mindenki bakancsot cserélt, és senki nem állította
át az új bakancsra a vasakat. Ez nem is lett volna annyira
baj, de nem ment mindannyinknak egyformán-gyakorlottan ez a feladat
(elnézést, ha türelmetlen lettem volna, de azért
nem ártana gyakorolni). Hát ennyit az "elõre
tutira felkészülünk"-rõl. A jól
kitaposott út lassan emelkedve vezet fel az Allalinhorn alatti
nyeregbe. Innen a nyeregbõl pillanthatjuk meg - hosszú
várakozást követõen - elõször
a Matterhornt. Na innen már erõteljes kaptató következett
egészen a csúcsig. Hát párszor azért
meg kellett állni pihegni egy kicsit, de mindenki így
tett. A csúcsra érve tömegnyomor fogadott minket.
Csúcs = keskeny csúcsgerincet követõ talpalatnyi
hely, melynek felét a csúcskereszt foglalja el 4024m-es
magasságban a tengerszint felett. Hab a tortán az elég
népes hegymászók tábora (és mindenki
arra a talpalatnyi helyre pályázik legalábbis pár
fénykép erejéig). Mi is elkövettük azt
a hibát, hogy mindannyian vittünk fényképezõt/kamerát,
mely igen lelassítja a túrát, pláne, hogy
felfelé ment mindenki máskor akar fényképezni,
a csúcson (ahol nincs hely) meg mindenki egyszerre szeretne kattogtatni.
A
csúcsgerinc alatti platón ülünk le kajálni.
Ádám kipakolja a fél-disznót a táskából
:) Na ezt már mindenki megcsodálja. Megfelelõ mennyiségû
táplálék bevitele után a kissé feszült
hangulat megszûnik közöttünk, és mivel vagy
1 órát eltöltünk itt: a nagy tömeg is megfogyatkozik.
Lefelé már gyorsan haladunk. Saas Fee-be leérve
még arra is van idõnk, hogy nézelõdjünk
a faluban is egy kicsit. A parkolóba visszaérve az automatánál
egyenlítem ki a parkolási díjat (kb 6:00-17:00ig
11,40 CHF). Este mindenki konzervkaját melegít a fõzõn,
tusolás, majd idõjárás elõrejelzési
infó begyûjtése a netrõl (mivel Intrnet kapcsolat
is van a kempingben (5 CHF/óra, és ez olcsónak
mondható, mert az elõzõ kempingben ezért
a pénzért csak 20 percet lehetett netezni)). Szomorú
hírrel kellett szembesülnünk: baljós fellegek
jelentek meg az elõrejelzésben 2005.09.17-tõl tuti
front és sajnos tartósnak mutatkozik. Csak egy 4000-sel
a tarsolyunkban hazamenni, hát elég drága kirándulás.
Sajna Barna elveti azon ötletet, hogy a következõ napi
zermatti nézelõdés után egybõl induljunk
a Breithorn irányába. Egy biztos: a következõ
nap pihenõ nap.
2005. 09. 15.
Nem kelünk korán, 10:00 után indulunk el Zermattba.
A kocsit sajna Täsch -ban kell hagyni. Fizetõ parkoló
és taxi, vagy vonat Zermattig. Mi a taxit választjuk.
Az Alphubel taxi 50 CHF-ért visz fel hármónkat
Zermattba oda - vissza + a parkolásért (7CHF/nap) nem
kell fizetni (egyébként van még egy - két
ilyen nagyobb taxis szállító vállalkozás
(nekem a 90's évek bécsi Maria
hilfer str. jutott eszembe, amikor mentünk kocsival Täschban
és egy fazon ránk kiáltott "Mágyárok",
és próbált minket a saját taxijához
invitálni)). A taxi csak Zermatt határáig visz
fel. Bent a faluban csak elektromos taxikkal lehetne közlekedni,
de a falu méretei miatt erre semmi szükség. Laza
városnézés, millió fényképpel
fõleg a Matterhornról). Frankó grillezett kolbászt
eszünk 6 CHF-ért a fõutcán. Este további
különvélemény a következõ napi célpont
miatt. Sötétedéskor én elkezdek pakolni (valahova
csak elindulunk címszóval). Péntek van, és
a neten vasárnap reggeltõl tuti rossz idõt jósolnak.
Hab a tortán, hogy Ádám a felvonózás
ellen lobbizik. Végül a Breithorn mellett döntünk.
2005. 09.16.
5:30-as kelés. Kocsival átmegyünk Täsch -ba.
Elvileg 7:00-tól van a taxi (telefonos egyeztetés után
éjszaka is lehetséges, de az esti tanácstalanság
után ezt nem próbáltuk ki, meg a felvonó
sem indul olyan korán). 7:15-kor el is indulunk Zermattba a tegnapihoz
hasonló tarifával. Ciki, de a Zermatti COOP csak 8:30-kor
nyit, és kajánk nem sok. Szerencsére találunk
egy éppen nyitó pékséget :) . Felvonóval
irány Zermatt - Furi - Trockener Steg, potom 46 CHF-ért
oda vissza (szokásos sielõs tömegnyomor az elsõ
felvonóknál). Innen gyalog indulunk a Rózsa plató
irányába. Az
eljegesedett gleccser sípályán vezet felfelé
az út. Lehet hogy könnyelmûség, de nem vesszük
fel a hágóvasakat. A Le Guide del Cervino menedékházat
1:45 alatt érjük el. Itt kajálunk, majd 12:00 körül
indulunk tovább (továbbra is sípályákon).
Ádám és Barna nem igazán hisznek a csúcs
elérésében, mert idõnk vészesen fogy.
A
Kis Matterhornnál mégis sikerül meggyõznöm
õket, hogy kár lenne visszafordulni (csak a menedékházban
kell aludnunk). Innen még 2 óra a csúcs. A Breithorn
lábáig egyszerû séta (még valamirevaló
gleccserhasadékot sem láttunk), onnantól viszont
erõteljes kaptató. A csúcs alatt 300 méterrel
a gerinc északi oldalára kell átlépni. Itt
kb. 80-90 km/h-s metszõ szél. A csúcsot 15:50 körül
értük el. Sehol senki. Az utolsó partival is a hegy
lábánál találkoztunk. Mindenki
sietett le, mert az utolsó felvonó 16:30-kor megy le.
Fényképezés és gyönyörködés
a panorámában, amit az Olasz oldalról érkezõ
felhõk zavarnak csak meg. 16:40-kor indulunk el lefelé.
Gyorsan haladunk, teljes magányban (sehol egy sielõ, a
felvonókat is leállították). 3480m-en a
Rózsa platói étteremben (Le Guide del Cervino)
szállunk meg 16 EUR/fõ. Kultúrált hely,
kicsi szoba két emeletes ággyal és egy pótággyal.
Sajna fürdési lehetõség nincs, de azért
kibírtuk (vacsorával és reggelivel összesen
40 EUR/fõ, amit Barna ki is próbált. Akkora volt
az adag, hogy még Õ sem tudta megenni).
2005. 09. 17.
7:00-kor kelünk. Az Olasz oldal egész tiszta, de a Svájci
oldal tuti ködben. Reggeli után komótosan elindulunk
el lefelé (Barnával hágóvassal, Ádám
kockáztat és vasak nélkül: csúszkált
is rendesen). Az
egyik lejtõsebb résznél próbáljuk
gyakorolni a kicsúszás megállítását,
de a gleccser 20-25°-os lejtési szöge kevésnek
bizonyul. Nem elég, hogy az orrunkig is alig látunk, az
esõ is el kezd szitálni. A felvonó közelében
(kihasználva a nagy köd takarását ) hófutón
és ratrakon pózolunk. Zermattba leérve telefonon
kell a taxit felhívni értünk. Az egy napnál
hosszabb parkolásért nem kellett ráfizetni. Visszaérve
Saas Groundba szomorúan tapasztaltuk, hogy a bolt zárva
van, de szerencsénk volt, mert délután még
kinyitott. Természetesen a netes idõjárás
elõrejelzés kiértékelése után
16:30-kor találjuk ki, hogy nincs értelme maradni. Természetesen
a bolt pont ekkor zárt be, és vasárnap nincs nyitva
semmi. Hát ezt nagyon elszúrtuk. Korábban nem vettünk
csokit, márpedig Svájci csoki nélkül senki
nem mer haza indulni.
2005. 09. 18.
A kényszerpihenõ napja. Az esõ hol jobban, hol
kevésbé esett. Barnával
elindulunk Saas Feebe, de javaslatomra a völgy felsõ részét
vesszük célba. Tiltás hiányában kocsival
fel tudtunk menni a Saas Almagell feletti völgyzáró
gátig. Nézelõdés, és fényképezgetés.
Próbáljuk az idõt elütni. Érdekes mintázatú
kecske-nyájat tereltek lefele. (én csak 'kapucíner'
mintának mondanám). Délután a kemping környékét
térképezzük fel, és mindent lefényképezünk,
aminek virága van. Este kifizetem a kempinget (4,8 CHF+1,2CHF/person/nap;
3,6CHF/sátor/nap; 3,6CHF/autó/nap), és elkezdünk
összepakoni, hogy reggel korán tudjunk indulni.
2005. 09. 19.
6:00-kor kelünk. Természetesen a sátrakat ismét
csurom vizesen kell összepakolni. 7:00-kor már útra
is kelünk. A csoki vásárlást Münsterben
ejtjük meg. Mindenki nyugodt, csak Ádám pipa, mert
nem tudott Saas Groundos képeslapot venni :( Hazafelé
a 19-es utat válasszuk. Hágó hágót
követ, majd Tamins-nél rátérünk az E43-as
autópályára. Visszafelé már hozzánk
se szóltak a Liechtensteini határon. Ausztriában
ismét kicsengettük a 8,5 EUR-t az Alberg alagút használatáért,
és meg sem álltunk a Seehof kempingig (Insbruck-tól kb.
30km).
Másnap 7:00-s kelés és sátorbontás
után "go home". Barna feltette a szerszámos
ládát a gázpedálra, és csak a Magyar
határnál vette le. Természetesen végig esõ
kísért minket, ami itthon még csak fokozódott.