Rax 2008.06.05-07.

2008.06.04. 17:00 ra beszéltük meg az indulást. Ezzel nem is volt gond, viszont az M0-ás felé már torlódott a kocsisor. Szerencsére nem baleset miatt. Még Tatabányát sem értük el, az esõ rákezdett, és ez az állapot maradt végig. A határnál a korábban emlegetett ellenõrzés elmaradt, így itt nem szenvedtünk idõveszteséget. Az I-Go javaslatára az S1 utat választottuk. Kisebb torlódás a Bon Jovi koncert miatt. Egész jól haladtunk, mígnem a technika be nem kalauzolt minket egy kietlen erdészeti útra, ahol nemhogy a 100, de a 40km/h-t is alig tudtuk tartani. Nehogy már unalmas legyen az út. 22.00-ra értünk a kernhofi kempingbe. Természetesen a recepciót nem találtuk, így telefon haza egy kis németes segítségért. Néni elõkerül, sátorhely OK, megmutatja a mosdót, egyéb helyiségeket. Kis szerencsénkre a sátorállítás idejére az esõ alábbhagy, de mire lefekszünk már ismét zuhog, és ez reggelig így is maradt.

2008.06.05.
Mivel esett, így elfelejtünk felkelni. 10.00 körül meglátogatjuk a kempinges nénit, hogy rögzítse adatainkat. Az esõ ellenére besétálunk a faluba, utána kaja a klubszobában. Délután hogy megtörjük az esõben töltött unalmat: átmegyünk Mariazellbe. Templomnézés, falunézés, fényképezésesõben. Az esõ 17 körül állt el. Pakolászás a holnapi jó idõben bízva, utána kaja. Ja: a tusolás 50 Cent / kb 5perc.

2008.06.06.
4:30-kor kelünk. Természetesen esett. Visszadõlünk, de 5:00-kor mégis felkelünk és elindulunk, hátha a Rax másik oldalán szép idõ van. A Griesleitenhoffi parkoló kb 55km, de kicsival több mint egy óra alatt értünk oda. Minden tuti párában. A látótávolság kb. 100m. Gyors pakolás, és már indulunk is a jelzésen felfelé. Elérve a jelzést már csak 50m a látótávolság, és alig értünk be a fenyvesbe már az esõ is rákezdett. Az utat nehéz lenne eltéveszteni (a második erdészeti út keresztezése után nem sokkal rátérünk a jelzésre). Elérve a törmeléklejtõket csak tapogatódzunk a 30m-esre csökkent látótávolságban illetve esõben. Még szerencse, hogy a neten megtaláltam a beszállás GPS koordinátáit, és a PDA-m nálam van, így a korlátozott látótávolság ellenére is megtaláltuk a beszállást. Mivel annyira F..sza gyerekek nem vagyunk, ezért esõben nem vágtunk neki a Haidsteignek. Pár méterrel feljebb minimális áthajlás alá próbáltunk behúzódni, de az esõ így is csak eláztatott minket. Kaja + 1 óra várakozás után, meg miután kellõkép elázott a nadrágunk, elhatározzuk, hogy felmegyünk a Neue See házhoz. Elsõre jó ötletnek tûnt, de felfelé azon a jó kis törmeléklejtõn nem igazán tetszett. Minden második lépés csak a törmelék üres taposásával telt. Sebaj. Elérve a ház melletti elágazás tájékoztató tábláját: mindenrõl kaptunk információt, csak arról nem, hogy merre induljunk a házhoz. 30m-es látótávolságban vizuális megerõsítés és tájékoztatás hiányában lövésünk sem volt, merre induljunk. Pár perc után egy pofás Németjuhász kutya jelent meg a ködbõl ugatva. Tehát közel a ház. Kizárásos alapon elindultunk a kutya érkezési irányába és láss csodát, szinte a ház mellett álltunk. Bementünk, ittunk egy gyümölcsteát, melybõl a második kör nekem pocsékra sikerült 1.80Eur-ért valami sós ízû löttyöt adtak. Azért meg tudtunk szárítkozni, meg tömegnyomor sem volt (azaz senki sem volt a kiszolgáló személyzeten kívül). 12:30-körül indultunk el visszafelé még erõs ködben, de egy kicsit lejjebb érve néha felszakadozott a pára. Elérve a Haidsteighez gyorsan döntünk: irány felfelé. Az út nem éppen megerõltetõ, néhol egy kicsit izgalmas. Az idõjárás néha átláthatatlan párafelhõt borít ránk, de ez nem zavar minket. Csak a szép panoráma hiányzik. A második létra utáni beugróban viszont már némi izgalomra ad okot, hogy a szikla teljesen vizes, és fentrõl továbbra is csorog rá a víz. Csúszott is rendesen. A kis létra utáni D-s szakaszt mindjárt 2xD-nek tituláltuk, de azért így is fel tudtunk rajta kapaszkodni. A Madonnánál fényképezés, meg pár falat kaja és jöhetett a lightosabb második szakasz. Az elsõ része 1+ nak van írva, szinte a kezet sem kell használni. Innen már gyorsan felértünk az út végéig, onnan meg csak pár perc a csúcs. Fényképek, és már indultunk is lefelé a Preinerwandsteigen. Az út nem éppen kletter, de steig. Út közben alpesi szalamandrát, meg zergéket fényképezünk. Leérve a forráshoz jól feltankoljuk magunkat, mert vizet nem úgy hoztunk, hogy visszafelé még felmegyünk a Haidsteigen. Innen már gyorsan ment: kocsi -> visszaút a Rax Nyugati oldalán -> kaja -> tus -> szunya (ja a kempinget megszállta pár osztrák család millió gyerekkel, és természetesen mellettünk vertek tábort. Engem nem zavartak az alvásban, de Barna szerintem nem ezen a véleményen volt).

2008.06.07.
Reggel kivételesen nem esik. Reggeli után pakolás. A kempinges nénit nem találjuk. Becsengetek a magánlak részbe, és tessék lássék egy úriember beszél angolul. Nemsokára tudunk fizetni is potom 35Eur három napra kettõnknek. Szerintem ez negatív csúcs. Útközben kaját veszünk Barnának (kaja az út szélén). Irány a Wahringer steig. A faluban hamar megtaláljuk a parkolót, ahonnan 15perc sétával érünk el a steig-ig. Barna megy elõl. Nekem valahogy nem fekszik a terep (természetesen mi a kocsi mellõl is 10kg-os zsákokkal megyünk ilyen helyekre is - agyrém, de mi már csak ilyenek vagyunk). Az út maga nem éppen hosszú. A tetejérõl szép panorámában gyönyörködhetünk. Innen átkocsikázunk a Hohe Wand Sky Walk kilátójához kicsit nézelõdni. Visszafele még Bécset sem értük el, amikor rákezdett az esõ, és Pestig el sem állt.

Flóra, Fauna: