2017.01.14. Fóti-Somlyó
Résztvevõk: Fanni, Évi és én
Megtett út: ~5km; minimális szint
Nehézségi szint: Könnyû, gyerekeseknek nyugodtan ajánlom
Napló:
A reggeli késõi ébredés után Évit olthatatlan vágy öntötte el a téli havas táj szépségeinek testközelbõl való megcsodálására. Az idei karácsonykor úgy is kimaradt a somlyói séta, így adott volt a helyszín, irány a Fóti-Somlyó. Mivel Fannit meg az elmúlt évek csapadékszegény tele miatti szánkózási éhség gyötörte, így a kocsiba bedobtuk a szánkót is. Szerencsére nem kellett messzire menni, de ezen a rövid úton is átértékelhette Évi, hogy miért is bízta rám a vezetést. Induláskor már Fanni is huhog a számomra élvezetes útviszonyok miatt. Kiszállva a kocsiból cipõváltás után már indulhatunk is. Útvonal a szokásos Zöld jelzés. A porcukorlepellel borított táj kristályosan csillogott a napfényben. Fanni amikor nem a szánkóról hajtott minket, akkor épp az Everest meghódítását is felülmúló fáradthatatlansággal próbálta legyõzni a havas domboldalakat. Útközben szánkós fatörzs-átkelések nehezítették az elõrejutást. Felérve a dombtetõre ismét Napsütésben sütkérezhetünk, majd megkezdõdött a szánkós ereszkedés. A visszaút a kocsihoz valahogy rövidebbnek tûnt. A kocsi elérése elõtt még egy kis hógolyózás következett. Ebédet követõen hazafelé még egy sütizõt is útba kellett ejteni, hogy a desszert se maradjon ki (én természetesen almás sütit kaptam).
