Túra / Napló - Bükk 2005.04.16. Bánkút - Õserdõ - Tar-kõ - Három-kõ

Résztvevõk: Györfy Ágnes Xénia, Paróczai Barnabás, Felföldi Ádám, Sinka Tibor.
Útvonal: Bánkút/Csalános parkoló - Fekete-sár - Õserdõ - Tar-kõ - Három-kõ - Mély-sár-völgy - Bánkút.
Képek a túráról: Fõoldal / Galéria / Képek menüpont alatt.
Indulás tõlünk a megbeszélt 5:30 -kor, szinte másodperc pontosan (gratulálok Barnabásnak a tökéletes idõzítésért). Némi kerülõvel (M0), irány Miskolc. Az autópályán gyorsan haladunk, útközben néhol esik egy kicsit. Ádám beveri a szunyát. Terv szerint kajavásárlás a miskolci Tescoban. A tescoban különválunk. Gyors vásárlás, természetesen Ádám jön ki utoljára 12db-os crepto WC-papírral a kezében. Mellesleg azért vett egy kis péksüteményt meg egy kis sört (sört, mert az orvos ezt javasolja a vesekövére (munkaidõben is ezt itta)). Reggeli a parkolóban. Innen irány a Bükk. Ki tudja miért (lehet, hogy a sör) egy – két kanyar után Ádámot a hányás ingere keríti hatalmába. Szentléleknél állunk meg. Ádám rövid szédelgés és miegyéb után erõre kap, és irány a Látó-kövek (10perc). Ádám szokásos monológjai: most épp egy faderékkal küzd, azt cipeli (fel egészen a Látó kövekig). Sajna túl párás az idõ, így a Tátra nézés elmarad. Rövid nézelõdés és fényképezés után irány Bánkút. Nem a síháznál állunk meg, hanem továbbmegyünk a Csalános-parkolóba. Indulás a kocsitól 10:15 körül. Elindultunk a K,S+ jelzésen keresztül egy fenyvesen, ahol egy-két kidõlt fenyõ keresztezi az utat (alatta még nem olvadt el a hó), de könnyen kikerülhetõ. A fenyvesbõl kiérve az elsõ árválkodó hóvirágot Barnával mindketten jól körülfényképezzük, nem is sejtve, hogy 100m-rel arrébb szõnyegszerûen terülnek el a hóvirágbokrok a réten. Jó pár képet készítünk. Ági türelmesen kivár, míg mi a beállításokkal szöszölünk. Természetesen Ádám beveti magát az erdõbe, és késõbb pár méterrel arrébb találkozva vele: tuti történeteket regél arról, hogy amerre járt, ott nagyobb és több hóvirág volt. Hármaskúttól a K+ jelzésen haladunk. Komótosan hagyjuk magunk mögött a métereket, mikor egy lejjebb fekvõ katlanra leszünk figyelmesek, ahol még megmaradt a hó. Szokásos Ádám monológok következtek (mindenféle kidõlt fákkal, és sziklákkal küzd néha erõs ordításokkal törve meg az erdõ nyugodt csendjét). Útközben Barnával meg csak kattogtatunk. Nyugodt vagyok, mert az 1Gb-nyi háttértár csak elég lesz egy napra (igaz, hogy a nap végére az összes tartalék telepem megadja magát, így nem tudtam mindent megörökíteni). Két víznyelõ közötti tisztáson állunk meg kajálni (itt készült a panorámakép is (szerintem tuti hely volt). Utána irány (K, majd KZ jelzésen) az Õserdõ túránk valódi célpontja. Hát ezt látni kell, csak úgy nem lehet leírni (sokadszori látogatásomra is lenyûgöz). Mindenfelé kidõlt fák (friss dõlés). Úgy látszik az elmúlt év rányomta bélyegét erre a részre is. Innen irány Tar-kõ (a K jelzésen). Ági érdeklõdik, hogy milyen tartós a felfelé kapaszkodó, mire Barna megnyugtatja, hogy csak 5 perc. Ez Ágit elszomorítja, mert ezt az információt már mindenki ismeri. Próbálom megnyugtatni, hogy innen már csak tuti kaptató egész estig (ez se jön be). Elérjük Tar-kõt. Fényképezések + egy kis pihenõ. Elég nagy a tömeg (nem gondoltam, hogy ilyen sokan leszünk fent). Rövid pihi után irány Három-kõ. Itt egy bogarat próbálok megörökíteni, amikor kimerülnek telepeim a fényképezõmben. Gyors csere után szomorúan konstatálom, hogy a frissen töltött telepek berakás után máris alacsony töltöttségi szintet produkálnak. Takarékoskodnom kell, ha a Petõfi kilátóban is akarok fényképezni. Rövid pihi után irány tovább. Visszafele már kicsit elcsigázódunk (Ádámnak sincsenek a délelõtt még folyamatosan rátörõ kirohanásai). Útközben azért készítek egy-két képet. A kocsihoz közeledve kövi gyerekekkel találkozunk, akik kocsival akarják meghódítani a tájat, de Barna lebeszéli Õket. A kocsit elérve felmegyünk a síházi parkolóig, és innen a szánkópályán keresztül irány a Petõfi kilátó. Barnáék felelevenítenek egy-két szánkós történetet. A kilátóban szokásos szélerõsség. Csinálunk egy-két képet (természetesen a gépem megadja magát, úgyhogy ezt már Barnára bízom). A kocsihoz visszaérve Ádám még fél órát telefonál. Ezt követõen Barna izzítja a hiperhajtómûveket és irány Eger. Lillafüred után megállunk, hogy Ádám elõre ülhessen, hátha akkor nem gyötri a hányinger, de mire beszállna a kocsiba, kidobja a taccsot. Miután Ádám könnyített magán ismét útra keltünk. Ahogy elértük az autópályát nem sokkal késõbb az ingerszegény hátsó ülésen nálam filmszakadás. Csak Pest elõtt ébredtem fel. Miután kitettek, irány Kecskemét. Ádámot még hazavitték.