2025.10.17. Sandkopf (3090m)
Résztvevõk: Barna és én
Megtett út: ~12km; ~ +/- 1100m szint
Nehézség: nem nehéz
Némi elõzmény:
Szinte már le se kellene írnom, hogy indulás elõtt folyamatosan változott a célpont,
hogy hova menjünk. Azt már elég korán láttuk, hogy az õszi ADHU 25
(Adaptív Huszár) elnevezésû hadgyakorlat miatt
szeptemberben nem kell õszi túrára menni. Végül egész október közepéig kitolódott
a szabadságképes idõpont Barna részérõl. Közben leesett egy nagyobb mennyiségû hó
az Alpok kiszemelt részén, így Ausztriát el is vetettük, úgy nézett ki, hogy az
idén is a Tátrában kell búcsúztatni az idei nyarat. Már teljesen rá is készültünk,
de közben az indulás elõtt csapadékot jósoltak a Tátrai régióra. Szerencsére Barna
ránézett az eredeti célpontokra, és a korábbi hó nagy része leolvadt, sõt az idõjárás
is nagyon kedvezõnek tûnt. Így lett, hogy végül az Alpokba indultunk.
2025.10.16. 6:00 elõtt érkezik Barna. Bepakolok és már indulunk is, illetve egy
tiszteletkör a ház elõtt a kerékpáros szemüveg miatt. Egész jól haladunk, Barna
kicsit aggódik, mert a foglalt szállásról nem reagáltak a megkeresésére. Körmenden
tankolás, és innen szinte már csak autópálya. A pályáról letérve irány a Billa,
mert vasárnap (hazafelé) nem lesz nyitva szinte semmi. Fél siker. 14:30-ra érünk
a szállásra. A házinéni éppen kenyérsütésben van, de azért megmutatja a szobát,
melyet megtölt a köményes friss kenyér illat. Délután séta a környékben becsomagolt
szalmabálákkal és tehenészetekkel + ágy karbantartás a nyikorgás miatt. Vacsora után Barna pakolásba
kezd, melyet elfelejt abbahagyni.
2025.10.17. 4:45 ébredünk. Némi készülõdés után 5:30 körül indulunk el. Barna korábban sokat
logisztikázott, hogy milyen applikációval találjuk meg a parkolóhoz vezetõ utat,
így ez már zökkenõmenetesen megy. éppen pirkadatra érünk fel a
Parkolóhoz – Google Térkép)
parkolóhoz. Rövid öltözés és némi fotózás után indulunk el felfelé. Fotózáskor
még nem éreztem, de indulás után már fázott a kezem. A lustaság nyer, nem veszem le
a zsákot, hogy elõvegyem a kesztyût, inkább meghúzom a lépéseket, hogy mielõbb beinduljon
a keringés a kezemben is. A felfelé vezetõ úton ötpercenként állunk meg fényképezni,
olyan szép a panoráma a felkelõ Nap fényében. Az út nem bonyolult, és nem is kimondottan
nehéz. Lassan emelkedünk felfelé. A Stanziwurten (2707m) alatti nyeregben ülünk le reggelizni,
ahogy kilépünk a Napfényre. A lábunk alatt gomolyog a vastag reggeli felhõzet. Reggeli
után lassan kapaszkodunk tovább. A Trögereck alatt kapaszkodunk fel a gerincre. Az út
nem jelölt, de sok helyen látni a kitaposott ösvényt, illetve jól sejthetõ, hol éri el
a gerincet az ösvény. A gerincen sincs változás, kényelme séta felfelé a széles gerincen,
közben gyönyörködhetünk a csodálatos panorámában. A hidegnek köszönhetõen (-3°C) szuper
jó a látás. Felérve a Sandkopf (3090m) csúcsára megkezdõdik a fotózás és nézelõdés,
csúcskönyv bejegyzés. Kicsivel késõbb meglepetésünkre még három túrázó ér fel a csúcsra
(ezen kívül nem találkoztunk túrázókkal) Kb. 1 órát töltünk el, fönt, és utána kényelmes
séta következik lefelé. Eredeti elképzelés az volt, hogy felmegyünk a Stanziwurtenre is,
de végül ezt kihagyjuk, inkább kicsit lentebb, 2150m tájékán található pihenõpadnál ülünk
le nézelõdni. Innen már gyorsan elérjük az autót. Vissza úton még megállunk ismét Billázni,
utána irány a szállás, vacsora, tusolás, pakolás.
2025.10.18. Großer Hafner (3076m)
Megtett út: ~18km; ~ +/- 1400m szint
Nehézség: kissé nehéz, lépésbiztosság, szédülésmentesség + kezek használata szükséges
4:50 Felkelünk. Pakolászás + pár falat reggeli, így csak 05:50 körül indulunk el.
Meglepetésünkre 6:40-kor már van kasszás a völgy bejáratánál. Mutatjuk az online jegyet.
Irány tovább. Felérve a parkolóba nincs tömeg. Ugyan kivilágosodott, de kellemetlen hideg
szél csilingelteti a zászlórudakon a karabinereket (0°C – 30km/h széllel). A mosoly az
arcunkra fagy. Némi készülõdés után 7:40-kor indulunk el. Az út elsõ szakaszát kellemes
sétának gondoltuk, igaz barna olvasott némi dagonyáról, de azt nem vettük komolyan. Hát
pedig, de, dagonya van bõven. Igaz a teteje meg van fagyva (de nem mindenhol), így nem
igazán haladós az elsõ szakasz. A vizes-saras bakancs csúszik a sziklákon, így figyelni
is kell rendesen. Barna dob is majdnem egy hátast, amit meg ismétel az egyik patakátkelésnél,
ahol a vízben lévõ kövek felületére vékony jéghártya fagyott. Kezdünk kajásak lenni, de a
hideg szélben csak egy kis ropit nyomunk be. A Gamsleitenkopf (2346m) elõtti kapaszkodó elég havas-fagyos,
de végül nem volt vele gond. Felérve a gerincre, akarom mondani a másik oldalra végre kilépünk a
szélcsendesebb Napfényre. Mindjárt neki is ülünk enni + teázni. Innen még 6-800m séta után
megpillantjuk a Kattowitzer-házat. Ugyan még kell odáig sétálni, de legalább szemünk elõtt a
közbensõ cél. 10:50-re érünk a házhoz. Rövid fotózás után indulunk tovább felfelé. 2500m-tõl
kezd az út kicsit jobban emelkedni, majd felkapaszkodunk a gerincre. Innentõl kicsit mászós
rész következik. Néhol vannak fix kötelek is segítendõ a mozgást. Nehezíti a dolgot, hogy
fagyos hófoltok fedik sok helyen a sziklát. A gerinc utolsó szakasza már nem kimondottan
mászós, csak havas, jeges. 13:50-re érünk fel a Groser Hafner (3076m) csúcsára. Továbbra
is erõs szél fúj, és -4°C lehet. Rövid fotózás, csúcskönyv bejegyzés után 14:10 körül el
is indulunk lefelé. Lefelé könnyebb, de kevésbé haladós a jeges részeknek köszönhetõen.
Lefelé menet valahol 2600m-en állunk meg 15:50-kor kajálni. éppen két Cseh mászó szinte nyári felszerelésben kapaszkodik
felfelé. Szerintünk már kicsit késõ felfelé menni, de õk tudják. A csúcs elõtti nyeregben még
láttuk õket, de nem tudjuk, hogy végül felértek-e? 16:50-re érünk vissza a
Kattowitzer-házhoz. Na az már tisztán látszik, hogy sötétbe fogjuk a túrát befejezni, így
nem is kapkodunk: fotózás, winterraum nézés, keksz majszolás, teázás. A háztól a visszaút is
majdnem 3 óra, na azért kicsit lefaragunk belõle. 18:40 körül elõkerülnek a fejlámpák, és megy
a sárdagasztás. 19:45-re érünk vissza az autóhoz. Elkezdünk pakolni, Barna lecseréli a bakancsot,
de közbe rátámad egy róka, még szerencse, hogy csak a nadrágszárát kapta el. Biztos vérróka volt,
mert Barna hiába próbálta határozottan és dühösen elkergetni, pár méterrõl "kékesen világító szemekkel"
figyelt minket, majd visszatért. Végül a kocsiba öltözünk, nehogy bevigyen minket a bozótosba,
de kiszállásnál ismét jött a szmöre és újból megcsípi Barna bal lábán a nadrágszárat.
Lefele kocsikázva a völgybe nincs nagy forgalom, max csak egy pásztor nélküli, andalgó tehéncsorda az úton.
A szállásig kb. 1 órát kell autózni.
Másnap reggel kényelmes reggeli és pakolás után irány haza.
Videók a túráról:
HD videók, indítás után a lejátszó jobb alsó sarkában kapcsold át teljes képernyõre és nagyobb felbontásra:
